Színház

„Búban az egész életét”  

Frivol

Kritika

Dúró Dóra könyvdarálási akciója az elmúlt évadokban több színházi alkotót is megihletett. A hatására készült el a k2 Színház egyszer játszott előadása, a Meseország valakiké 2020 őszén, az FAQ Színház Meseország nem mindenkié című produkciója 2021 őszén, s ugyanekkor az Átriumban Alföldi Róbert és Vári Bertalan közös táncszínházi alkotása is.

A közönség elég vegyes érzésekkel reagálta le a közegéből kiemelt Frivolt. Egyesek fintorogtak, taps nélkül, viharos gyorsasággal távoztak, mások hangos ovációval köszönték meg a körülbelül hatvanperces táncelőadást. Talán meglepő, de mindkét oldal reakciói megmagyarázhatók. Nem, nem arról van szó, hogy a színpadon látott frivol, vagy ha úgy tetszik, akkor inkább egyenesen obszcén jelenetek hatására az ellenzők Fidesz-szavazóvá válnának, csupán arról, hogy gondolatilag viszonylag kevés újdonságot tartogat az előadás. Alföldi Róbert rendezése és Vári Bertalan koreográfiája egy komplikált formanyelv, a néptánc segítségével fogalmaz meg egyszerű üzeneteket, amelyek épp túlzott egyszerűségüknél fogva illethetők itt-ott a demagógia vádjával. Persze ennél sokkal demagógabb szólamok között éljük a hétköznapjainkat, a Frivol pedig ezekre ad csípős, kellemetlen választ. És végül is, ez az explicit, kendőzetlen felmutatása a valóságnak mégiscsak jól tud esni mindazoknak, akik nem szeretnék ráerőltetni másokra a saját értékrendjüket, és akik azt várnák el cserébe, hogy mások se tegyék ezt velük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.