A közönség elég vegyes érzésekkel reagálta le a közegéből kiemelt Frivolt. Egyesek fintorogtak, taps nélkül, viharos gyorsasággal távoztak, mások hangos ovációval köszönték meg a körülbelül hatvanperces táncelőadást. Talán meglepő, de mindkét oldal reakciói megmagyarázhatók. Nem, nem arról van szó, hogy a színpadon látott frivol, vagy ha úgy tetszik, akkor inkább egyenesen obszcén jelenetek hatására az ellenzők Fidesz-szavazóvá válnának, csupán arról, hogy gondolatilag viszonylag kevés újdonságot tartogat az előadás. Alföldi Róbert rendezése és Vári Bertalan koreográfiája egy komplikált formanyelv, a néptánc segítségével fogalmaz meg egyszerű üzeneteket, amelyek épp túlzott egyszerűségüknél fogva illethetők itt-ott a demagógia vádjával. Persze ennél sokkal demagógabb szólamok között éljük a hétköznapjainkat, a Frivol pedig ezekre ad csípős, kellemetlen választ. És végül is, ez az explicit, kendőzetlen felmutatása a valóságnak mégiscsak jól tud esni mindazoknak, akik nem szeretnék ráerőltetni másokra a saját értékrendjüket, és akik azt várnák el cserébe, hogy mások se tegyék ezt velük.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
