Könyv

Körutazás

Solymosi Bálint: A Rózsafüzér Királynője, avagy egy utazó napjai

Kritika

Nem mondhatni, hogy kapkodva épülne ez a költői életmű: a szerző több mint egy évtizeddel ezelőtt jelentkezett legutóbb verseskötettel, akkor éppen húsz évvel a debütáló anyaga után. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a középső, 2009-es kötete, a Tiszta sor gyakorlatilag csak egy ciklus erejéig tartalmazott új verseket, tehát az az 1992-ben JAK-füzetként megjelent Műnégert is tartalmazta, még érdekesebbnek tűnik ez az új gyűjtemény.

Mi változott az elmúlt tizenkét évben, merre haladt ennek a sajátos költészetnek a fejlődése, egyáltalán kell-e, lehet-e fejlődésről, haladásról beszélni? Solymosi új kötete úgy felel minderre, hogy nem ad egyértelmű válaszokat. Ott folytatja, ahol abbahagyta, az elmúlt bő évtized radikális megújulást nem hozott, ugyanakkor nem is fáradt ki a nyelv a hosszan kitartott szünetben. Az új témák pedig úgy bukkannak fel, hogy jelzik kapcsolódásukat a korábbiakkal is.

Ahhoz, hogy eljussunk a versekig, a kötet paratextusainak négy rétegén kell áthaladnunk. Van egyfelől a fő cím, A Rózsafüzér Királynője, ehhez kapcsolódik a borítón is jelzett alcím, az Egy utazó napjai. Mindehhez jön a belső címlapon egy zárójeles műfaji meghatározás: [vershelyek – helyrajzok], végül pedig egy mottó Louis-Ferdinand Céline-től (Szávai János fordításában): „Az országúton túl fák, legelők, töltés, szántóföldek… az már a vidék… azon túl ismeretlen országok jönnek… Kína… Aztán a semmi.” A mottóból aztán egyedül Kína nem szerepel a kötetben, fák, legelők, szántóföldek, és különösen az azokon túli semmi annál inkább.

Solymosi költészetével kapcsolatban kialakultak értelmezői klisék. Ilyen, hogy költészete két jellegzetes, 20. századi magyar hagyománnyal is szembefordulva határozza meg magát: a képviseletiséggel és a nyugatos-újholdas késő modern jólformáltsággal és gondolati letisztultsággal. Mindez kétségtelen, bár a 21. század második évtizedének elején ennek kisebb a jelentősége, mint Solymosi költői indulásakor. Az akkori kontextusból elég két elemet kiemelni talán: 1991-ben maradt abba az 1986-ban elindított Újhold-Évkönyvek kiadása, illetve ugyancsak 1991-ben jelent meg immár Budapesten a korábban Párizsban kiadott Erdély Miklós-verseskötet (Kollapszus orv.) kétkötetesre bővített újra­kiadása, az Idő-mőbiusz I–II. A Solymosi-líra forrásvidéke tehát egy nagy jelentőségű hagyomány kvázi végpontjánál helyezkedik el, és egy ugyancsak jelentős – bár jóval kevésbé kanonizált – másik hagyomány, a magyar neoavantgárd újrafelfedezésének pillanatához is közel esik. Saját generációjához tartozó kritikusai, Babarczy Eszter, Ágoston Zoltán vagy Jánossy Lajos elsősorban a Tandori-, Petri-, Erdély- és Marno-féle költői kísérletekhez látják közel állónak ezt a költészetet. De Solymosi a lírájában még hozzájuk képest is meglehetősen egyedi utat járt be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.