Könyv

Körutazás

Solymosi Bálint: A Rózsafüzér Királynője, avagy egy utazó napjai

Kritika

Nem mondhatni, hogy kapkodva épülne ez a költői életmű: a szerző több mint egy évtizeddel ezelőtt jelentkezett legutóbb verseskötettel, akkor éppen húsz évvel a debütáló anyaga után. És ha mindehhez hozzávesszük, hogy a középső, 2009-es kötete, a Tiszta sor gyakorlatilag csak egy ciklus erejéig tartalmazott új verseket, tehát az az 1992-ben JAK-füzetként megjelent Műnégert is tartalmazta, még érdekesebbnek tűnik ez az új gyűjtemény.

Mi változott az elmúlt tizenkét évben, merre haladt ennek a sajátos költészetnek a fejlődése, egyáltalán kell-e, lehet-e fejlődésről, haladásról beszélni? Solymosi új kötete úgy felel minderre, hogy nem ad egyértelmű válaszokat. Ott folytatja, ahol abbahagyta, az elmúlt bő évtized radikális megújulást nem hozott, ugyanakkor nem is fáradt ki a nyelv a hosszan kitartott szünetben. Az új témák pedig úgy bukkannak fel, hogy jelzik kapcsolódásukat a korábbiakkal is.

Ahhoz, hogy eljussunk a versekig, a kötet paratextusainak négy rétegén kell áthaladnunk. Van egyfelől a fő cím, A Rózsafüzér Királynője, ehhez kapcsolódik a borítón is jelzett alcím, az Egy utazó napjai. Mindehhez jön a belső címlapon egy zárójeles műfaji meghatározás: [vershelyek – helyrajzok], végül pedig egy mottó Louis-Ferdinand Céline-től (Szávai János fordításában): „Az országúton túl fák, legelők, töltés, szántóföldek… az már a vidék… azon túl ismeretlen országok jönnek… Kína… Aztán a semmi.” A mottóból aztán egyedül Kína nem szerepel a kötetben, fák, legelők, szántóföldek, és különösen az azokon túli semmi annál inkább.

Solymosi költészetével kapcsolatban kialakultak értelmezői klisék. Ilyen, hogy költészete két jellegzetes, 20. századi magyar hagyománnyal is szembefordulva határozza meg magát: a képviseletiséggel és a nyugatos-újholdas késő modern jólformáltsággal és gondolati letisztultsággal. Mindez kétségtelen, bár a 21. század második évtizedének elején ennek kisebb a jelentősége, mint Solymosi költői indulásakor. Az akkori kontextusból elég két elemet kiemelni talán: 1991-ben maradt abba az 1986-ban elindított Újhold-Évkönyvek kiadása, illetve ugyancsak 1991-ben jelent meg immár Budapesten a korábban Párizsban kiadott Erdély Miklós-verseskötet (Kollapszus orv.) kétkötetesre bővített újra­kiadása, az Idő-mőbiusz I–II. A Solymosi-líra forrásvidéke tehát egy nagy jelentőségű hagyomány kvázi végpontjánál helyezkedik el, és egy ugyancsak jelentős – bár jóval kevésbé kanonizált – másik hagyomány, a magyar neoavantgárd újrafelfedezésének pillanatához is közel esik. Saját generációjához tartozó kritikusai, Babarczy Eszter, Ágoston Zoltán vagy Jánossy Lajos elsősorban a Tandori-, Petri-, Erdély- és Marno-féle költői kísérletekhez látják közel állónak ezt a költészetet. De Solymosi a lírájában még hozzájuk képest is meglehetősen egyedi utat járt be.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.