Lemez

Mi mennyi

Adele: 30

Kritika

Adele Laurie Blue Adkinsről valószínűleg mindenki hallott már, aki, ha csekélyebb mértékben is beleártotta magát a sztárvilág híreibe: házasodik, azután válik, megszabadul „felesleges” kilóitól, elege lett a koncertezésből, időlegesen visszavonul.

Pedig kezdetben Adele sem volt más, mint a neves zenész- és előadóművész-képző BRIT School, illetve az angolszász popzene egyik legnagyobb ígérete, aki alig több mint 19 évesen már olyan világslágereket énekelt fel első, 19 című lemezére (albumcímei azóta is a dalszerzés idején betöltött életkorát mutatják), mint a Chasing Pavements, amit az orbitális sikert hozó 21 követett 2011-ben (a Rolling in the Deep című számot tényleg hallotta mindenki, aki nem remeteként él egy erdő mélyén). A karrier következő állomása a minden idők egyik legnagyobb hatású James Bond-főcímdala, a 2012-es Skyfall volt, amelyért Adele megkapta a Golden Globe- és az Oscar-díjkiosztók legjobb eredeti dalért járó elismerését.

Sikerének egyik titka, hogy jól megcsinált, hatásos, finoman retró hangulatú dalai mintha titkokat rejtenének, miközben akár azt is gondolhatnánk, hogy nincs bennük semmi különösebben felkavaró (és ilyesfélékkel a közeljövőben sem fogja elriasztani sok-sok milliós, a bevált recepthez szokott rajongótáborát). Képzett, tónusokban gazdag mezzoszoprán/alt énekhangja is pont ama pop/soul/jazz/blues mixtúrához a legalkalmasabb, amelyhez a kezdetek óta ragaszkodik.

Amikor Adele a „nullás” évek utolsó harmadában feltűnt a zenei radaron, nem is az egyetlen brit előadó volt, aki látszólag hasonló recepttel dolgozott – ott volt (sőt uralkodott) a színtéren példaképe, Amy Winehouse, a Rockferry című albummal egy időben befutó (majd hamarosan teljesen visszavonuló) Duffy, vagy éppen a megérdemeltnél kevésbé ismert, csodálatos hangú Alice Russell. De nem is kell olyan messzire menni. A BRIT Schoolban osztálytársa volt a szintén tízszeres platinalemezzel bemutatkozó (az utóbbi időben ritkábban emlegetett) angol r&b királynő Leona Lewis és a dalszerző-előadó Jessie J is. Mégis felesleges túl sok kapcsolatot keresni közte és generációs társai vagy akár közvetlen elődei között: a már méltatott füstös-reszelős tónusú hangja mellett a többiektől mindenképpen megkülönbözteti az a rendkívüli tudatosság, ahogy (jól megválasztott alkotótársai segítségével) felépítette és rendre erős albumokká formálta dalait, ahogy nagylemezről nagylemezre hozza azt a kivételes varázst, amiért közönsége belefeledkezik a hangjába. A legújabb, 30 címet viselő albumon (a címadási algoritmus alapján) még 2018-ban kezdett dolgozni olyan régi alkotótársaival, mint az amerikai sztárproducer Greg Kurstin, a kanadai énekes-dalszerző Tobias Jesso Jr. meg a két „rettenetes” svéd dalgyáros, Max Martin és Shellback. De a „svédekből sosem elég” jelszóval bevette még a munkálatokba a filmzenekészítőként (is) elismert Ludwig Göranssont és brit honfitársát, Inflót, a fekete zenéket szintetizáló és megújító SAULT duóból. S feltűnik a lemezen az azóta elhunyt Errol Garner jazz-zongorista is (az All Night Parking Interlude-ban) – mondjuk ő az 1964-ben rögzített I’m in the Mood for Love-ból (vagy még inkább egy pár éves, szintén tőle kölcsönzött számból) kimintázva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.