Lemez

Mi mennyi

Adele: 30

Kritika

Adele Laurie Blue Adkinsről valószínűleg mindenki hallott már, aki, ha csekélyebb mértékben is beleártotta magát a sztárvilág híreibe: házasodik, azután válik, megszabadul „felesleges” kilóitól, elege lett a koncertezésből, időlegesen visszavonul.

Pedig kezdetben Adele sem volt más, mint a neves zenész- és előadóművész-képző BRIT School, illetve az angolszász popzene egyik legnagyobb ígérete, aki alig több mint 19 évesen már olyan világslágereket énekelt fel első, 19 című lemezére (albumcímei azóta is a dalszerzés idején betöltött életkorát mutatják), mint a Chasing Pavements, amit az orbitális sikert hozó 21 követett 2011-ben (a Rolling in the Deep című számot tényleg hallotta mindenki, aki nem remeteként él egy erdő mélyén). A karrier következő állomása a minden idők egyik legnagyobb hatású James Bond-főcímdala, a 2012-es Skyfall volt, amelyért Adele megkapta a Golden Globe- és az Oscar-díjkiosztók legjobb eredeti dalért járó elismerését.

Sikerének egyik titka, hogy jól megcsinált, hatásos, finoman retró hangulatú dalai mintha titkokat rejtenének, miközben akár azt is gondolhatnánk, hogy nincs bennük semmi különösebben felkavaró (és ilyesfélékkel a közeljövőben sem fogja elriasztani sok-sok milliós, a bevált recepthez szokott rajongótáborát). Képzett, tónusokban gazdag mezzoszoprán/alt énekhangja is pont ama pop/soul/jazz/blues mixtúrához a legalkalmasabb, amelyhez a kezdetek óta ragaszkodik.

Amikor Adele a „nullás” évek utolsó harmadában feltűnt a zenei radaron, nem is az egyetlen brit előadó volt, aki látszólag hasonló recepttel dolgozott – ott volt (sőt uralkodott) a színtéren példaképe, Amy Winehouse, a Rockferry című albummal egy időben befutó (majd hamarosan teljesen visszavonuló) Duffy, vagy éppen a megérdemeltnél kevésbé ismert, csodálatos hangú Alice Russell. De nem is kell olyan messzire menni. A BRIT Schoolban osztálytársa volt a szintén tízszeres platinalemezzel bemutatkozó (az utóbbi időben ritkábban emlegetett) angol r&b királynő Leona Lewis és a dalszerző-előadó Jessie J is. Mégis felesleges túl sok kapcsolatot keresni közte és generációs társai vagy akár közvetlen elődei között: a már méltatott füstös-reszelős tónusú hangja mellett a többiektől mindenképpen megkülönbözteti az a rendkívüli tudatosság, ahogy (jól megválasztott alkotótársai segítségével) felépítette és rendre erős albumokká formálta dalait, ahogy nagylemezről nagylemezre hozza azt a kivételes varázst, amiért közönsége belefeledkezik a hangjába. A legújabb, 30 címet viselő albumon (a címadási algoritmus alapján) még 2018-ban kezdett dolgozni olyan régi alkotótársaival, mint az amerikai sztárproducer Greg Kurstin, a kanadai énekes-dalszerző Tobias Jesso Jr. meg a két „rettenetes” svéd dalgyáros, Max Martin és Shellback. De a „svédekből sosem elég” jelszóval bevette még a munkálatokba a filmzenekészítőként (is) elismert Ludwig Göranssont és brit honfitársát, Inflót, a fekete zenéket szintetizáló és megújító SAULT duóból. S feltűnik a lemezen az azóta elhunyt Errol Garner jazz-zongorista is (az All Night Parking Interlude-ban) – mondjuk ő az 1964-ben rögzített I’m in the Mood for Love-ból (vagy még inkább egy pár éves, szintén tőle kölcsönzött számból) kimintázva.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.