Nem dívik már az ilyesmi manapság, pedig a klasszikus szitkom formátum megnyugtató, otthonosságot sugárzó erejéről már számos elemzés megemlékezett. Ezért nézik újra egyesek végtelenítve a Frasiert, az Öreglányokat, a Jóbarátokat, az Office-t, az Agymenőket vagy a Modern családot – kortól, ízléstől, politikai orientációtól függően. Minden kiszámítható és kellemes, az emberléptékű konfliktusok mind megoldódnak a 20–30 perces epizódok végére, néha sírunk, a legtöbbször nevetünk, de az érzelmek mindig kezelhető mederben csordogálnak.
Max Mutchnick és David Kohan (Will és Grace) pontosan értik és szégyentelenül ki is használják az idejétmúlt, mégis kortalan forma adta lehetőségeket. A Századközepi modernben három meleg barát költözik egy fedél alá Palm Springsben, közös cimborájuk halálát követően. Ahogy annak lennie kell, a trió tagjai nem is lehetnének eltérőbb jellemek. Közülük a legidősebb, Bunny (Nathan Lane) gátlásos bugyimágnás, aki önbizalomhiányát önironikus humorral palástolja. Arthur (Nathan Lee Graham) a Vogue szerzőjeként hozzászokott a királyi bánásmódhoz, így egóját érzékenyen érinti, amikor dívás összeférhetetlensége miatt kirúgják a laptól. Jerry (Matt Bomer), a kiugrott mormon légiutas-kísérőként dolgozik és a klasszikus himborecept szerint inkább égszínkék szemeiért és bicepszéért, mintsem az eszéért szeretjük. A nőifehérnemű-bizniszben meggazdagodott Bunny nagyvonalúan magához költözteti két legjobb barátját, de (szerencsénkre) nem számol a bonyodalmakkal, amelyeket ellentétes jellemvonásaik és életvitelük ütközése okoz majd. Mindennek a tetejébe pedig valahogy alkalmazkodniuk kell Bunny halhatatlannak tetsző, örökké zsörtölődő mamájához, Sybillhez (Linda Lavin), aki szintén a pazar villában él.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
