Tévésorozat

Bácsirománc

Max Mutchnick, David Kohan: Századközepi modern

Kritika

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nem dívik már az ilyesmi manapság, pedig a klasszikus szitkom formátum megnyugtató, otthonosságot sugárzó erejéről már számos elemzés megemlékezett. Ezért nézik újra egyesek végtelenítve a Frasiert, az Öreg­lányokat, a Jóbarátokat, az Office-t, az Agymenőket vagy a Modern családot – kortól, ízléstől, politikai orientációtól függően. Minden kiszámítható és kellemes, az emberléptékű konfliktusok mind megoldódnak a 20–30 perces epizódok végére, néha sírunk, a legtöbbször nevetünk, de az érzelmek mindig kezelhető mederben csordogálnak.

Max Mutchnick és David Kohan (Will és Grace) pontosan értik és szégyentelenül ki is használják az idejétmúlt, mégis kortalan forma adta lehetőségeket. A Századközepi modernben három meleg barát költözik egy fedél alá Palm Springsben, közös cimborájuk halálát követően. Ahogy annak lennie kell, a trió tagjai nem is lehetnének eltérőbb jellemek. Közülük a legidősebb, Bunny (Nathan Lane) gátlásos bugyimágnás, aki önbizalomhiányát önironikus humorral palástolja. Arthur (Nathan Lee Graham) a Vogue szerzőjeként hozzászokott a királyi bánásmódhoz, így egóját érzékenyen érinti, amikor dívás összeférhetetlensége miatt kirúgják a laptól. Jerry (Matt Bomer), a kiugrott mormon légiutas-kísérőként dolgozik és a klasszikus himborecept szerint inkább égszínkék szemeiért és bicepszéért, mintsem az eszéért szeretjük. A nőifehérnemű-bizniszben meggazdagodott Bunny nagyvonalúan magához költözteti két legjobb barátját, de (szerencsénkre) nem számol a bonyodalmakkal, amelyeket ellentétes jellemvonásaik és életvitelük ütközése okoz majd. Mindennek a tetejébe pedig valahogy alkalmazkodniuk kell Bunny halhatatlannak tetsző, örökké zsörtölődő mamájához, Sybillhez (Linda Lavin), aki szintén a pazar villában él.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.