Tévésorozat

Bácsirománc

Max Mutchnick, David Kohan: Századközepi modern

Kritika

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nem dívik már az ilyesmi manapság, pedig a klasszikus szitkom formátum megnyugtató, otthonosságot sugárzó erejéről már számos elemzés megemlékezett. Ezért nézik újra egyesek végtelenítve a Frasiert, az Öreg­lányokat, a Jóbarátokat, az Office-t, az Agymenőket vagy a Modern családot – kortól, ízléstől, politikai orientációtól függően. Minden kiszámítható és kellemes, az emberléptékű konfliktusok mind megoldódnak a 20–30 perces epizódok végére, néha sírunk, a legtöbbször nevetünk, de az érzelmek mindig kezelhető mederben csordogálnak.

Max Mutchnick és David Kohan (Will és Grace) pontosan értik és szégyentelenül ki is használják az idejétmúlt, mégis kortalan forma adta lehetőségeket. A Századközepi modernben három meleg barát költözik egy fedél alá Palm Springsben, közös cimborájuk halálát követően. Ahogy annak lennie kell, a trió tagjai nem is lehetnének eltérőbb jellemek. Közülük a legidősebb, Bunny (Nathan Lane) gátlásos bugyimágnás, aki önbizalomhiányát önironikus humorral palástolja. Arthur (Nathan Lee Graham) a Vogue szerzőjeként hozzászokott a királyi bánásmódhoz, így egóját érzékenyen érinti, amikor dívás összeférhetetlensége miatt kirúgják a laptól. Jerry (Matt Bomer), a kiugrott mormon légiutas-kísérőként dolgozik és a klasszikus himborecept szerint inkább égszínkék szemeiért és bicepszéért, mintsem az eszéért szeretjük. A nőifehérnemű-bizniszben meggazdagodott Bunny nagyvonalúan magához költözteti két legjobb barátját, de (szerencsénkre) nem számol a bonyodalmakkal, amelyeket ellentétes jellemvonásaik és életvitelük ütközése okoz majd. Mindennek a tetejébe pedig valahogy alkalmazkodniuk kell Bunny halhatatlannak tetsző, örökké zsörtölődő mamájához, Sybillhez (Linda Lavin), aki szintén a pazar villában él.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.