Könyv

Belülnézet

Gyárfás Dorka–Somos Ákos: AlkalMáté Trupp

Kritika

Máté Gábor 1999-ben indította (még Horvai Istvánnal közösen) színészosztályát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán – később egyetem lett –, s ez az osztály a 2003-as diplomázást követően AlkalMáté Trupp néven hozott létre előadásokat.

Tizennégyen végeztek, öt lány, kilenc fiú. 2004-től nyaranta rendeztek előadásokat, 2007-től valamelyikük személye és élete lett a tárgya az előadásoknak. Időrendi sorrendben Járó Zsuzsa, Szandtner Anna, Kovács Patrícia, Máthé Zsolt, Mészáros Máté, Péter Kata, Száraz Dénes, Gál Kristóf, Dömötör András, Mészáros Béla, Vajda Milán, Fenyő Iván, Cukor Balázs, Jordán Adél volt a célszemély.

Példátlan kísérlet volt, amely megidézte a Színműn folytatott munkamódszert. Őszinte, kőkemény közösségi színház. Mindemellett egyfajta korlenyomat is. A szereplők nagyon különböző utakat jártak be, a legrangosabb hazai kőszínházaktól az elismert vidéki műhelyeken át a magánszínházig. Volt, aki elhagyta a pályát és rendőrnek állt, volt, akiből elismert rendező lett. Önmagukból dolgoztak, azt vitték színre, amit más inkább eltakar. Úgy tűnt, soha nem mismásoltak. Kisebb szükségszerű módosításokkal meg is tartották a fogadalmukat, vagyis nem számított (a Covid-járvány kivételével) sem az évad végi fáradtság, sem a családi helyzetük változása, sem egy csábító nyaralás vagy egy jól fizető filmes munka, így készült olyan előadás is, amelyet a főszereplő nélkül csináltak meg, mivel az eredeti megállapodás szerint arról is kellett darabnak készülnie, aki időközben kiszáll (Száraz Dénes és Fenyő Iván).

Nyaranta körülbelül két hétre vonultak el az osztály tagjai Máté Gáborral és az őket segítő alkotókkal, hogy létrehozzák az aktuális szereplő életepizódját. Más-más hangsúlyt kaptak az előadások: volt, aki a magánéletét, más a karrierjét állította fókuszba, traumák, családi és szerelmi kapcsolatok kerültek terítékre. De valamennyi előadásban több szemszögből is megvizsgálták az adott szereplő életét.

A történet a Zsámbéki Rakétabázison kezdődött, majd praktikus okokból (Orlai Tibor produceri közreműködésével) a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban folytatódott. Az előadásokra komoly bűvészmutatvány volt jegyet szerezni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.