Színház

Hullámvasúton

Meg se kínáltak

Kritika

A Thuróczy Szabolcs prezentálta monodráma, vagyis inkább kocsmaária a stand-upos humoron túl tele van az (alkoholizmusban) lerongyolódott, elhasznált életek felett érzett keserűség dallamíveivel.

Bödőcs Tibor könyve egy típusnak állít emléket: a sarki kocsma jó svádájú, sztorizós és szimpatikus alkeszének, akit itt történetesen Magyar Oszkárnak hívnak, és persze jobb sorsra érdemes vidéki gyerek. Szobafestő, de egy másik világban lehetett volna festő, szoba nélkül, csak sajnos lefejelte az otellós hordót, és onnantól kezdve nem ment neki az alkotás. Rangon felül házasodni azért sikerült neki – bele egy ügyvédcsaládba –, csak épp megtartani nem tudta a feleségét. A gyerekek külföldön élnek, így Oszi vénségére egyedül maradt: a cigi, a pia és a meló tölti ki a napjait. Innen tekint vissza az életére, pontosabban számvetésszerűen és (konyha)filozofálgatva sztorizgat egy sort.

A regényben Oszi végig a kocsmában ül, és az új pultos lánynak, Gyöngyinek magyaráz, de ő persze már a könyvben is csak afféle ürügy, nem igazi beszélgetőpartner. Az előadásban nincs is szükség rá, mi, a közönség vagyunk a másik fél (dramaturg: Enyedi Éva).

A monológgal párhuzamosan egyéb történések is futnak: amikor először találkozunk vele, Oszi a reggeli buszon zötykölődik a létrájával, aztán elmegy festeni Marika nénihez, majd betér a kocsmába, végül hazamegy. Másnap felébred, és kezdődik minden elölről. Az előadás végén pedig folttal tüdején, a kórházban tér nyugovóra, erőteljesen szembesítve minket az élet végességével.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.

Közlemény

  • Narancs

Kedves Olvasóink,

lapunk idei utolsó száma a jövő héten jelenik meg, és csütörtök helyett már szerdán megvásárolható lesz a megszokott árushelyeken. 

Megint lebukott egy pap

Történetesen megint egy úgynevezett NER-pap (ez valami olyasmi kifejezés, mint a komcsi alatt a békepap volt, tulajdonképpen most is nyugodtan hívhatnánk őket békepapoknak, ugyan, mi változott).

99 éven át

Zielinski Szilárdot (1860–1924) a hazai vasbeton-építészet atyjaként őrzi az emlékezet, ám mielőtt ebbéli tevékenysége kibontakozhatott volna, nagyívű közlekedési koncepciót dolgozott ki.

Félúton

Érdekes interjút adott hétfő este az ATV Egyenes beszéd című műsorának Lázár János közlekedési és építésügyi miniszter.

Lukács György második halála

  • Kardos András

Fiatalkorában Georg Simmel, Emil Lask, Ernst Bloch, Max Weber és még sok más nagy filozófus mondotta, írta, gondolta, hogy Lukács György filozófiai zseni. Lukács hosszú életében bármely fordulata, üldözése, emigrációja határozta meg éppen a filozófus helyzetét, egy dolog biztos volt: marxizmus előtti fiatalkorában, éppen úgy, mint marxista fordulata után, a legnagyobb filozófusok közé tartozott.

Prés alatt

  • Fleck Zoltán

Az év elején kezdte meg működését az új összetételű Országos Bírói Tanács (OBT), amely a 2018 és 2024 közötti, Magyarországon szokatlanul karakán és a függetlenségért harcokat vállaló testületet váltotta fel.

Az embert látni

Kultúrát közvetíteni – ez volt a népművelő feladata. Miközben a kultúraközvetítés kifejezés és a népművelő szó egyaránt kérdéseket vet fel, egy olyan szakma tűnt el, illetve alakult át, amelynek hetvenes évekbeli virágkora máig hatással van az életünkre.

Tesztidőszak

Újabb hecckampányában a Mi Hazánk a kormányoldaltól már ismerős stílusban mossa össze a homoszexualitást a pedofíliával, az utóbbival vádolva az LMBTQ-közösség ismert szereplőit. Az ügyek kirobbantói furcsa módon a kormánymédiából ugrottak ki a leleplezések hitelesebbé tétele érdekében.