Színház

Hullámvasúton

Meg se kínáltak

Kritika

A Thuróczy Szabolcs prezentálta monodráma, vagyis inkább kocsmaária a stand-upos humoron túl tele van az (alkoholizmusban) lerongyolódott, elhasznált életek felett érzett keserűség dallamíveivel.

Bödőcs Tibor könyve egy típusnak állít emléket: a sarki kocsma jó svádájú, sztorizós és szimpatikus alkeszének, akit itt történetesen Magyar Oszkárnak hívnak, és persze jobb sorsra érdemes vidéki gyerek. Szobafestő, de egy másik világban lehetett volna festő, szoba nélkül, csak sajnos lefejelte az otellós hordót, és onnantól kezdve nem ment neki az alkotás. Rangon felül házasodni azért sikerült neki – bele egy ügyvédcsaládba –, csak épp megtartani nem tudta a feleségét. A gyerekek külföldön élnek, így Oszi vénségére egyedül maradt: a cigi, a pia és a meló tölti ki a napjait. Innen tekint vissza az életére, pontosabban számvetésszerűen és (konyha)filozofálgatva sztorizgat egy sort.

A regényben Oszi végig a kocsmában ül, és az új pultos lánynak, Gyöngyinek magyaráz, de ő persze már a könyvben is csak afféle ürügy, nem igazi beszélgetőpartner. Az előadásban nincs is szükség rá, mi, a közönség vagyunk a másik fél (dramaturg: Enyedi Éva).

A monológgal párhuzamosan egyéb történések is futnak: amikor először találkozunk vele, Oszi a reggeli buszon zötykölődik a létrájával, aztán elmegy festeni Marika nénihez, majd betér a kocsmába, végül hazamegy. Másnap felébred, és kezdődik minden elölről. Az előadás végén pedig folttal tüdején, a kórházban tér nyugovóra, erőteljesen szembesítve minket az élet végességével.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.