Kiállítás

Bújócska

Csató József: My Memory Foam Keeps Forgetting

Kritika

A kétezres évek elején induló festőgeneráció egyik legérdekesebb alkotója Csató József, aki a kezdeti figuratív munkái után igen hamar rátalált egy markáns, csak rá jellemző képi nyelvre.

Ez a nyelv attól is izgalmas, hogy a művész időről időre megtöri; például a fáradt, tört színeket pinkkel, majd a neonszerűt egynemű alapszínekkel írja felül, vagy hogy a festményeket kiemeli a síkból. Ami viszont állandó nála, az a köztesség, a kvázi valóság és az absztrakció közötti határ elmosása, a festészeti műfajok (csendélet, enteriőr, tájkép) jellegzetességeinek fluid egybemosása, és mindezen eszközökkel a befogadó pozíciójának elbizonytalanítása.

Most nyolc, kilenc vagy esetleg tíz művet állított ki. A műtárgylistán tíz mű szerepel, de egy (felteszem, okkal) ottjártamkor már nem volt a galéria terében (vagy úgy elbújt a nem megvilágított ficakban, hogy nem vettem észre). Két műve pedig érzésem, címeik és az installálásuk szerint (alig pár centi választja el őket, egyben is nézhető) valójában egyetlen téma (Night is Coming I-II.) kibontása.

A kiállítás címében megidézett memóriahab a memóriahabos matracok alapanyaga, amelyet a NASA fejlesztett ki, hogy az űrhajó fel- és leszállásakor tompítsa a testeket ért ütődéseket. Nagyon rugalmas, körülöleli a testet, ezért válhatott az egyik legnépszerűbb ágybetét-alapanyaggá (mellesleg enyhíti a hát, a váll és a csípő fájdalmait, viszont aktív szexuális tevékenységhez nem a legjobb választás). A kurátori szöveg szerint a memóriahabos matrac egyszerre utal a kiállított, idén készült festmények témaválasztására és Csató művészi „magatartására”, mert ahogy a matracot a testünkre, úgy az elménket is mindennap formára kell hozni. Ez a magyarázat meglehet, elfogadható, de kicsit szofisztikáltabb értelmezések is beleférnének ebbe a keretbe, már maga az emlékezés, illetve az emlékezet meglehetősen tág téma.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.