Videósorozat

Két idegen

Egy asztalnál

  • SzSz
  • 2023. július 19.

Kritika

Szakértők szerint a közösen végzett munka összehozza az embereket. Ennek egyik legismertebb példája a mozaikmódszer: a népszerű szociálpszichológus, Elliot Aronson először évtizedekkel ezelőtt egy olyan texasi iskolában tesztelte elméletét, ahová fekete, fehér és latinó gyerekek is jártak.

Pusztán az, hogy a különböző hátterű és bőrszínű gyerekeket egy osztályba terelték, nem csökkentette az előítéleteket és az agressziót, sőt a versengés inkább csak kiélezte a feszültségeket. Amikor azonban az osztályon belül vegyes csoportokat alakítottak ki, ezeknek pedig olyan feladatokat osztottak, amelyek megoldásához együtt kellett működniük, a gyerekek elkezdték elfogadni a másikat – sőt, barátságok alakultak ki, és még az iskolát is megszerették.

Hasonló elgondolás áll az Egy asztalnál koncepciója mögött: két (egy esetben négy) olyan ember találkozik a kamerák előtt, akik egy bizonyos kérdésben ellentétes elveket vallanak – ők azonban előzetesen semmit nem tudnak egymásról. Közösen megoldanak egy feladatot, majd szembesülnek a másik álláspontjával, és leülnek beszélgetni egymással.

A tavalyi, hétrészes online évadban a résztvevőknek egy asztalt kellett összeszerelniük, míg a legújabb felvonásban immár különböző ételeket főznek, majd fogyasztanak el. Nem csak a feladat és a díszlet, de a témák is színesebbekké és izgalmasabbakká váltak: míg az első évadban korlátozó és megengedő anyuka, vagy épp e-sportoló és egy fizikai sportoló ültek egy asztalhoz, addig a legfrissebb adásokban szegény főz és eszik gazdaggal, katolikus pap egy spirituális papnővel, konzervatív felfogású egy meleg fiatallal.

Mint minden műsor, az Egy asztalnál is a castingon áll vagy bukik: sikerül-e olyan résztvevőket találni, akik nem csak hitelesen és szórakoztatóan képviselik a véleményüket, de készek és alkalmasak is a vitára, ráadásul még a partnerükkel is jól működnek együtt.

Az első évad legtöbb része inkább a közös pontok megtalálásáról szólt, így kedélyes beszélgetésbe fordult. Akadtak azonban feszült pillanatok is, például amikor egy vegán egy vadásszal, vagy egy autós egy biciklissel akaszkodott össze.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.