KÖNYVMELLÉKLET

Az idill helyén

Borbély Szilárd: Bukolikatájban

Könyv

Gyászverssel kezdődik és gyászverssel ér véget a 2014-ben elhunyt Borbély Szilárd most megjelent posztumusz kötete. Borbély versei, illetve ugyanígy prózája, sőt drámái és esszéisztikája is a halál kérdését tárgyalják az életmű kezdete óta, és nagyon fájdalmas, személyes fénytörésben az ezredforduló utáni szűk másfél évtizedben még inkább. Ezt az alig száz­ötven oldalas kötetet is elviselhetetlenül sok halál terheli le.

A versek folyóiratközlésben már egy évtizede megjelentek, és a szerző a halála előtt gondosan összeállította a kötet szerkezetét, a versek sorrendjét. 2013-ban NKA-ösztöndíjat is kapott a kötet befejezésére. Nem világos, és erről a könyvben szereplő kísérőszövegek sem tesznek említést, hogy miért váratott magára a kötet megjelenése ilyen sokáig.

Mindenesetre a 21. század első évtizedeinek a legjelentősebb magyar lírikusai közé tartozó Borbély Szilárd minden bizonnyal utolsó önálló verseskötetének megjelenése kétségtelenül jelentős irodalmi esemény. A Bukolikatájban versei Borbély legszélesebb körben ismertté vált munkájával, a Nincstelenek című regénnyel egy időben születtek (az azóta számos nyelven számos kiadást megélt regény 2013-ban, a szerző életében kiadott utolsó műveként jelent meg). A könyv törzsanyagát kitevő tizenhárom hosszúvers (illetve a függelékben közölt kettő is) egészen közvetlenül kapcsolódik a Nincstelenekben elbeszélt világ történéseihez és alakjaihoz. Ezek a költemények tehát ugyanannak az élménynek, a gyermekkori, vidéki szegényparaszti közegnek egy másik műnemben, más keretek közötti feldolgozására tett kísérletnek a végeredményeként is olvashatók. Meglehet, a két kötetet ikerkönyvekként raktározza majd el az irodalmi emlékezet. Nemcsak az egyes szereplők (a szülők mellett hangsúlyos például a Máli nevű figura), az egyes helyszínek (a szatmári síkságon elterülő falu és a környező mezők) és bizonyos epizódok visszatérése, de a szövegek mély rétegében az önéletrajzi emlékezést fikcionalizáló irodalmi feldolgozás hasonló attitűdje is összeköti a két művet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.