KÖNYVMELLÉKLET

Emígy

Granasztói Pál: Egy patrióta élete

Kritika

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Az építészi-városrendezői főfoglalkozása mellett íróként, méghozzá legfőként emlékíróként tevékeny polgárember művek sorában idézte vissza a maga, családja és osztálya múltját. (Munkásságáról remek esszében emlékezett meg e hasábokon Térey János, lásd: Az urbanista, Magyar Narancs, 2013. november 14. – a szerk.) Az Ifjúkor a Belvárosban, a Vallomás és búcsú és az Itthon éltem szerzője újra és újra nekirugaszkodott e vállalkozásnak, amely a létező szocializmus évtizedeiben többféle kockázattal is járhatott. Nemcsak egyes neveket kellett megváltoztatni, és bizonyos történeteket meg gondolatmeneteket elhagyni, de fennállt a múlt apológiája és az osztályárulás látszatának kettős veszélye is. Vagyis az, hogy amíg a hivatalosság esetleg túlzónak érezheti a békebeli, majd a Horthy-kori Magyarország és benne a polgári réteg kritikusságában is beleérző ábrázolását, addig Granasztói (született Rihmer) rokonai és osztályos társai épp ellenkezőleg, közös múltjuk kiárusításával és rút lekicsinylésével vádolhatják az írót. S ha jobban meggondoljuk, főleg ez utóbbi látszat tűnhetett Granasztói számára nemkívánatosnak, hiszen tudható, hogy a Kádár-korszak irodalompolitikája pártolta a polgári múltjukkal szemben kritikus társutasokat (lásd pl. Thurzó Gábort).

Alkalmasint ez magyarázhatja, hogy Granasztói Pál a fentebb említett, sokak által kedvvel forgatott művek idős szerzőjeként hozzáfogott még egy utolsó emlékírásnak, immár az utókor számára. Ez a hátrahagyott mű jelent most meg a Tények és Tanúk sorozatban, az irodalomtörténész unoka, Granasztói Olga szöveggondozásában, s a kötet többszörösen is felfedeztető erejűnek bizonyul. Első rátekintésre azért, mivel visszamenőleg is igazolja a szerző morális intaktságát: saját családjáról, környezetéről, osztályáról itt tán még szigorúbban is ír, mint az élete során kiadott művei­ben. Igaz, itt már valódi nevükön szerepelnek a hozzátartozók és a barátok, így például a pécsi rokon, a fővárosba belügyminiszternek felkerülő Keresztes-Fischer Ferenc is. S a nyelvvel bíbelődve egy másfajta felszabadultság is feltűnhet: Granasztói itt lektoroktól és szerkesztőktől nem zavartatva használhatja vissza-visszatérően kedves szavát, az „emígy”-et.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.