KÖNYVMELLÉKLET

Emígy

Granasztói Pál: Egy patrióta élete

Kritika

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Az építészi-városrendezői főfoglalkozása mellett íróként, méghozzá legfőként emlékíróként tevékeny polgárember művek sorában idézte vissza a maga, családja és osztálya múltját. (Munkásságáról remek esszében emlékezett meg e hasábokon Térey János, lásd: Az urbanista, Magyar Narancs, 2013. november 14. – a szerk.) Az Ifjúkor a Belvárosban, a Vallomás és búcsú és az Itthon éltem szerzője újra és újra nekirugaszkodott e vállalkozásnak, amely a létező szocializmus évtizedeiben többféle kockázattal is járhatott. Nemcsak egyes neveket kellett megváltoztatni, és bizonyos történeteket meg gondolatmeneteket elhagyni, de fennállt a múlt apológiája és az osztályárulás látszatának kettős veszélye is. Vagyis az, hogy amíg a hivatalosság esetleg túlzónak érezheti a békebeli, majd a Horthy-kori Magyarország és benne a polgári réteg kritikusságában is beleérző ábrázolását, addig Granasztói (született Rihmer) rokonai és osztályos társai épp ellenkezőleg, közös múltjuk kiárusításával és rút lekicsinylésével vádolhatják az írót. S ha jobban meggondoljuk, főleg ez utóbbi látszat tűnhetett Granasztói számára nemkívánatosnak, hiszen tudható, hogy a Kádár-korszak irodalompolitikája pártolta a polgári múltjukkal szemben kritikus társutasokat (lásd pl. Thurzó Gábort).

Alkalmasint ez magyarázhatja, hogy Granasztói Pál a fentebb említett, sokak által kedvvel forgatott művek idős szerzőjeként hozzáfogott még egy utolsó emlékírásnak, immár az utókor számára. Ez a hátrahagyott mű jelent most meg a Tények és Tanúk sorozatban, az irodalomtörténész unoka, Granasztói Olga szöveggondozásában, s a kötet többszörösen is felfedeztető erejűnek bizonyul. Első rátekintésre azért, mivel visszamenőleg is igazolja a szerző morális intaktságát: saját családjáról, környezetéről, osztályáról itt tán még szigorúbban is ír, mint az élete során kiadott művei­ben. Igaz, itt már valódi nevükön szerepelnek a hozzátartozók és a barátok, így például a pécsi rokon, a fővárosba belügyminiszternek felkerülő Keresztes-Fischer Ferenc is. S a nyelvvel bíbelődve egy másfajta felszabadultság is feltűnhet: Granasztói itt lektoroktól és szerkesztőktől nem zavartatva használhatja vissza-visszatérően kedves szavát, az „emígy”-et.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.