KÖNYVMELLÉKLET

Emígy

Granasztói Pál: Egy patrióta élete

Kritika

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Az építészi-városrendezői főfoglalkozása mellett íróként, méghozzá legfőként emlékíróként tevékeny polgárember művek sorában idézte vissza a maga, családja és osztálya múltját. (Munkásságáról remek esszében emlékezett meg e hasábokon Térey János, lásd: Az urbanista, Magyar Narancs, 2013. november 14. – a szerk.) Az Ifjúkor a Belvárosban, a Vallomás és búcsú és az Itthon éltem szerzője újra és újra nekirugaszkodott e vállalkozásnak, amely a létező szocializmus évtizedeiben többféle kockázattal is járhatott. Nemcsak egyes neveket kellett megváltoztatni, és bizonyos történeteket meg gondolatmeneteket elhagyni, de fennállt a múlt apológiája és az osztályárulás látszatának kettős veszélye is. Vagyis az, hogy amíg a hivatalosság esetleg túlzónak érezheti a békebeli, majd a Horthy-kori Magyarország és benne a polgári réteg kritikusságában is beleérző ábrázolását, addig Granasztói (született Rihmer) rokonai és osztályos társai épp ellenkezőleg, közös múltjuk kiárusításával és rút lekicsinylésével vádolhatják az írót. S ha jobban meggondoljuk, főleg ez utóbbi látszat tűnhetett Granasztói számára nemkívánatosnak, hiszen tudható, hogy a Kádár-korszak irodalompolitikája pártolta a polgári múltjukkal szemben kritikus társutasokat (lásd pl. Thurzó Gábort).

Alkalmasint ez magyarázhatja, hogy Granasztói Pál a fentebb említett, sokak által kedvvel forgatott művek idős szerzőjeként hozzáfogott még egy utolsó emlékírásnak, immár az utókor számára. Ez a hátrahagyott mű jelent most meg a Tények és Tanúk sorozatban, az irodalomtörténész unoka, Granasztói Olga szöveggondozásában, s a kötet többszörösen is felfedeztető erejűnek bizonyul. Első rátekintésre azért, mivel visszamenőleg is igazolja a szerző morális intaktságát: saját családjáról, környezetéről, osztályáról itt tán még szigorúbban is ír, mint az élete során kiadott művei­ben. Igaz, itt már valódi nevükön szerepelnek a hozzátartozók és a barátok, így például a pécsi rokon, a fővárosba belügyminiszternek felkerülő Keresztes-Fischer Ferenc is. S a nyelvvel bíbelődve egy másfajta felszabadultság is feltűnhet: Granasztói itt lektoroktól és szerkesztőktől nem zavartatva használhatja vissza-visszatérően kedves szavát, az „emígy”-et.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

„Egy egyházpolitikai harc kellős közepébe kerültem” – állítja a pünkösdi egyház ügyében meggyanúsított volt intézményvezető

A nemrég lezárult nyomozás 18 milliárd forintos kárértéket állapított meg a Magyar Pünkösdi Egyház intézményrendszerét érintő költségvetési csalás ügyében. Az egyik érintett, jelenleg bűnügyi felügyelet álló volt intézményvezető szerint viszont az ügy csak az egyházon belüli harcok eredménye, és a nyomozás is tendenciózus volt.