Torrentmozi

Felszabadulásunk ünnepe

Sophie Hyde: Good Luck to You, Leo Grande

Kritika

Rétegfilmnek nevezhető-e egy olyan alkotás, amely a társadalom túlnyomó többségét célozza meg? Vagy ez a hozzáállás inkább egy alapjaiban kirekesztő attitűdöt indikál, ahol a privilégiumokkal rendelkezők komfortja előbbre való, mint az akár nagyobb létszámban élők jólléte? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel két szexjelenet között Sophie Hyde „idősfilmje”.

A gerontofilmek aranykora sok egyéb mellett a fiatal(abb) generációk világlátásának revideálására is kiváló. Tudjuk, hogy vannak ilyen alkotások, sőt világpolgárokként akár hajlandók is vagyunk megnézni néhányat közülük – feltéve, ha olyan A listás színészeket sorakoztatnak fel bennük, akik miatt amúgy is jegyet váltottunk volna (A bakancslista; Minden végzet nehéz; Vén rókák). De van-e elég mély köldök, amely képes lenne elnyelni a tekintetünket, amikor az időskori szex témája valós mélységben merül fel?

Az ötvenes éveiben járó Nancy két éve özvegy, szexuális életét azonban már évtizedek óta gyászolja, ezért meglepő döntésre szánja el magát: felbérel egy férfi escortot. A zavarba ejtően fiatal, tankönyvi férfiideál meg is érkezik, tökéletes teste és mézzel csurgatott szavai a gyönyör helyett azonban csak pánikkal kecsegtetnek Nancy számára, aki komoly harcot folytat magával, hogy meg tudja élni a Leo nyújtotta örömöket.

Bár a filmmel kapcsolatban felmerülő nézői kereslet Emma Thompson főszereplése miatt aligha mentesülhetne a fenti vádtól, de a Good Luck to You, Leo Grande mégis több egyszerű „idősfilmnél”, és a marketingszempontokat leszámítva (egy ideális világban) Thompson neve nélkül is ugyanennyire eladható lenne. A (többnyire) kamaradráma ugyanis nagyon jól dolgozik a két távoli generáció szélsőségeivel, komplementer figuráival ügye­sen feszegeti mindkét csoport komfortzónájának határait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”