Torrentmozi

Felszabadulásunk ünnepe

Sophie Hyde: Good Luck to You, Leo Grande

Kritika

Rétegfilmnek nevezhető-e egy olyan alkotás, amely a társadalom túlnyomó többségét célozza meg? Vagy ez a hozzáállás inkább egy alapjaiban kirekesztő attitűdöt indikál, ahol a privilégiumokkal rendelkezők komfortja előbbre való, mint az akár nagyobb létszámban élők jólléte? Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket vet fel két szexjelenet között Sophie Hyde „idősfilmje”.

A gerontofilmek aranykora sok egyéb mellett a fiatal(abb) generációk világlátásának revideálására is kiváló. Tudjuk, hogy vannak ilyen alkotások, sőt világpolgárokként akár hajlandók is vagyunk megnézni néhányat közülük – feltéve, ha olyan A listás színészeket sorakoztatnak fel bennük, akik miatt amúgy is jegyet váltottunk volna (A bakancslista; Minden végzet nehéz; Vén rókák). De van-e elég mély köldök, amely képes lenne elnyelni a tekintetünket, amikor az időskori szex témája valós mélységben merül fel?

Az ötvenes éveiben járó Nancy két éve özvegy, szexuális életét azonban már évtizedek óta gyászolja, ezért meglepő döntésre szánja el magát: felbérel egy férfi escortot. A zavarba ejtően fiatal, tankönyvi férfiideál meg is érkezik, tökéletes teste és mézzel csurgatott szavai a gyönyör helyett azonban csak pánikkal kecsegtetnek Nancy számára, aki komoly harcot folytat magával, hogy meg tudja élni a Leo nyújtotta örömöket.

Bár a filmmel kapcsolatban felmerülő nézői kereslet Emma Thompson főszereplése miatt aligha mentesülhetne a fenti vádtól, de a Good Luck to You, Leo Grande mégis több egyszerű „idősfilmnél”, és a marketingszempontokat leszámítva (egy ideális világban) Thompson neve nélkül is ugyanennyire eladható lenne. A (többnyire) kamaradráma ugyanis nagyon jól dolgozik a két távoli generáció szélsőségeivel, komplementer figuráival ügye­sen feszegeti mindkét csoport komfortzónájának határait.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.