Tévésorozat

Az elfolyó metropolisz

Tokyo Vice

  • SzSz
  • 2022. július 6.

Kritika

Jake Adelstein 19 évesen hagyta ott Missourit, hogy valóra váltsa Japánnal kapcsolatos álmait. 1993-ban diplomázott a tokiói Sophia Universityn, majd állást kapott a Yomiuri Shimbunnál, amely nem csak az ország vezető újságja, de a példányszám alapján az egész világ legnagyobb lapja – ő volt ott az első nyugati riporter.

A 2000-es évek közepén egy oknyomozó cikkének köszönhetően ismerte meg nevét a világ: feltárta, hogy a jakuza négy prominens figurája, köztük a Goto-gumi feje is az Egyesült Államokban esett át szervátültetésen – mindezért cserébe egyrészt bőkezűen adakoztak a klinikának, másrészt együttműködtek az FBI-jal.

A riport után Adelstein a legismertebb amerikai jakuza- és Japán-szakértővé vált, hírnevét meglovagolva pedig 2009-ben kiadta Tokyo Vice című memoárját: a könyv igazi, filmbe illő hősként mutatta be alakját, aki a helyi veterán újságíróknál is nagyobb elánnal vetette bele magát a tokiói alvilágba. Bár azt állította, a kötetben szereplő minden sztori pontosan úgy történt meg vele, ahogyan leírta, számtalan állításáról kiderült, hogy enyhén szólva is túlzás. Például ezek: aikidotudását megcsillogtatva intézett el egy jakuzát; a bűnszervezet mesterlövészekkel vadászott rá; női informátorai pedig csak azután dolgoztak vele tovább, hogy szexuálisan kielégítette őket. Adelstein tehát egy igazi reneszánsz, sőt Dózsa László-i hősnek tűnik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”