Tévésorozat

Az elfolyó metropolisz

Tokyo Vice

  • SzSz
  • 2022. július 6.

Kritika

Jake Adelstein 19 évesen hagyta ott Missourit, hogy valóra váltsa Japánnal kapcsolatos álmait. 1993-ban diplomázott a tokiói Sophia Universityn, majd állást kapott a Yomiuri Shimbunnál, amely nem csak az ország vezető újságja, de a példányszám alapján az egész világ legnagyobb lapja – ő volt ott az első nyugati riporter.

A 2000-es évek közepén egy oknyomozó cikkének köszönhetően ismerte meg nevét a világ: feltárta, hogy a jakuza négy prominens figurája, köztük a Goto-gumi feje is az Egyesült Államokban esett át szervátültetésen – mindezért cserébe egyrészt bőkezűen adakoztak a klinikának, másrészt együttműködtek az FBI-jal.

A riport után Adelstein a legismertebb amerikai jakuza- és Japán-szakértővé vált, hírnevét meglovagolva pedig 2009-ben kiadta Tokyo Vice című memoárját: a könyv igazi, filmbe illő hősként mutatta be alakját, aki a helyi veterán újságíróknál is nagyobb elánnal vetette bele magát a tokiói alvilágba. Bár azt állította, a kötetben szereplő minden sztori pontosan úgy történt meg vele, ahogyan leírta, számtalan állításáról kiderült, hogy enyhén szólva is túlzás. Például ezek: aikidotudását megcsillogtatva intézett el egy jakuzát; a bűnszervezet mesterlövészekkel vadászott rá; női informátorai pedig csak azután dolgoztak vele tovább, hogy szexuálisan kielégítette őket. Adelstein tehát egy igazi reneszánsz, sőt Dózsa László-i hősnek tűnik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.