Lemez

Intimebb invenciók

Bacsó Kristóf Triad and Daniele Camarda: Imaginary Faces

Kritika

Bacsó Kristóf legutóbbi szerzői anyaga nem konceptlemez, a szaxofonos nem szokott ilyeneket készíteni. A gondolatok, a képzetek, a keresztutalások sokkal összetettebben bontakoznak ki dallamaiból és témáiból, mint hogy kiragasszon egy képet középre, és a körül motozzon a lemez végéig. Bacsó az irányadó jazzalkotók közé emelkedett a rá jellemző nyugodt, intellektuális megközelítéssel; a saját együttesein kívül elsősorban a Modern Art Orchestra szaxofon szólamvezetőjeként és a Zeneakadémia jazz tanszékének élén.

Triójának nem véletlenül adta a Triad nevet, ezzel hangsúlyozza, hogy vele egyenlő alkotóként tekint két társára. És az is egyértelmű, hogy ez a hármas nem a megszokott ösvényeken indul el, titkos barlangokat és rejtett völgyeket akar felfedezni útja során. Az alakuláskor Juhász Márton dobos mellett Tzumó Árpád játszott billentyűs hangszereken, Bacsóhoz hasonlóan ők is amerikai mesteriskolákba jártak, ahogy igaz ez nagyjából Tálas Áronra, Tzumó utódjára is, aki egy évet töltött Svájcban a leghíresebb amerikaiak keze alatt.

Az amerikai íz, amit ők képviselnek, új hangzást jelentett nálunk: a ritmikában a pop, a bátor hangnemváltásokban és harmonizálásban inkább az avantgárd, az európai mesterek felé orientálódtak. Míg kvartettjével Bacsó inkább kereste a viszonyítási pontokat a jazztörténeti hagyományhoz, a Triad rapszodikusabb zenéjébe pompásan illeszkedett a bartóki felfogás, sőt az Imaginary Faces című legújabb lemezen talán kontúrosabban, népzene-tudatosabban, mint a szaxofonos eddigi szerzői lemezein. Érdekes, hogy az olasz vendégzenész-basszusgitáros, Daniele Camarda szintén a main­stream felfogásnál légiesebb, áttetszőbb hangzásképhez járul hozzá a maga módján.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Ez a művész verhetetlen címadásban!

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.) „Karomvölgy” című kiállítása szeptember végéig látható az Inda Galériában.

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.