Film

Kis nagy érzelmek

Baltasar Kormákur: Érintés

Kritika

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Az Érintésben van kontinenseken átívelő utolsó nagy utazás, világjárvány, tiltott szerelem, történelmi trauma és végzetes diagnózis; könnyedén melodrámába és olcsó könnyfakasztásba torkollhatna, de a rendező, a forgatókönyv és a színészek bölcs visszafogottsága elcsendesítik és elmélyítik a filmet.

Kormákur és Ólafur Jóhann Ólafsson közösen adaptálta az utóbbi 2022-es regényét, amelynek főhőse az özvegy izlandi szakács, Kristófer (Egill Ólafsson). Napjai rutinszerűen telnek üres lakásában, éttermében és a férfi­kórusban, ahol hobbiból énekel. A zsibbasztó monotóniát egy korai Alzheimer-diagnózis töri meg; orvosa azt tanácsolja, gondoskodjon félbemaradt ügyeiről. A férfit ötven éve eltűnt szerelme foglalkoztatja, és elhatározza, felkutatja a nőt. Kettős határidő szorítja: a kezdődő Covid-lezárások, és egyre hanyatló memóriája is lassítják odisszeáját. A film összefonja az idős Kristófer jelenét és múltját, ahol a férfi még gyengéd, komoly fiatalember (a fiatal Kristófert a rendező fia, Pálmi Kormákur alakítja), a London School of Economics diákja épp a politikailag és kulturálisan pezsgő 60-as évek végén. Meggyőződéses marxizmusa szembeállítja az iskola vezetésével és saját diáktársaival is: amikor kigúnyolják idealizmusa miatt, hirtelen felindulásból mosogatófiúnak jelentkezik egy japán étterembe, hogy elveihez híven kétkezi munkásként keresse kenyerét. Döntésében végül nem az eszméi, hanem az étterem tulajdonosának szép lánya, Miko (Kōki) erősíti meg. Kettejük között elkerülhetetlenül szerelem szövődik, miközben a fiú lassan magába szívja a japán konyha és kultúra rejtelmeit. Ám a lány titokzatos múltja és az atyai tilalom szétválasztja őket, Miko és apja egy nap szó nélkül visszaköltöznek Japánba, és Kristófer évtizedekig nem látja viszont.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.