Film

Kis nagy érzelmek

Baltasar Kormákur: Érintés

Kritika

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Az Érintésben van kontinenseken átívelő utolsó nagy utazás, világjárvány, tiltott szerelem, történelmi trauma és végzetes diagnózis; könnyedén melodrámába és olcsó könnyfakasztásba torkollhatna, de a rendező, a forgatókönyv és a színészek bölcs visszafogottsága elcsendesítik és elmélyítik a filmet.

Kormákur és Ólafur Jóhann Ólafsson közösen adaptálta az utóbbi 2022-es regényét, amelynek főhőse az özvegy izlandi szakács, Kristófer (Egill Ólafsson). Napjai rutinszerűen telnek üres lakásában, éttermében és a férfi­kórusban, ahol hobbiból énekel. A zsibbasztó monotóniát egy korai Alzheimer-diagnózis töri meg; orvosa azt tanácsolja, gondoskodjon félbemaradt ügyeiről. A férfit ötven éve eltűnt szerelme foglalkoztatja, és elhatározza, felkutatja a nőt. Kettős határidő szorítja: a kezdődő Covid-lezárások, és egyre hanyatló memóriája is lassítják odisszeáját. A film összefonja az idős Kristófer jelenét és múltját, ahol a férfi még gyengéd, komoly fiatalember (a fiatal Kristófert a rendező fia, Pálmi Kormákur alakítja), a London School of Economics diákja épp a politikailag és kulturálisan pezsgő 60-as évek végén. Meggyőződéses marxizmusa szembeállítja az iskola vezetésével és saját diáktársaival is: amikor kigúnyolják idealizmusa miatt, hirtelen felindulásból mosogatófiúnak jelentkezik egy japán étterembe, hogy elveihez híven kétkezi munkásként keresse kenyerét. Döntésében végül nem az eszméi, hanem az étterem tulajdonosának szép lánya, Miko (Kōki) erősíti meg. Kettejük között elkerülhetetlenül szerelem szövődik, miközben a fiú lassan magába szívja a japán konyha és kultúra rejtelmeit. Ám a lány titokzatos múltja és az atyai tilalom szétválasztja őket, Miko és apja egy nap szó nélkül visszaköltöznek Japánba, és Kristófer évtizedekig nem látja viszont.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Fűző nélkül

Berlin, Du bist so wunderbar – fogad a híres dal, amelynek a karrierje egy német sörreklámból indult. Nehéz is lenne másképpen összefoglalni a város hangulatát, amelyet az itthon alig ismert grafikus, illusztrátor és divatfotós Santhó Imre munkássága is visszatükröz.

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Londoni randevúk

„Ne ijedjetek meg, de azt hiszem, én vagyok a generációm hangja. Vagyis valamelyik generációé” – fogalmazott Hannah Horvath a Csajok első részében. A 2012–2017 között futó, hat évadot megélő sorozatban Lena Dunham pont így tett: hangot adott azoknak a fiataloknak, akiknek mindennél nagyobb szabadságot és jólétet ígértek, ám a világválság ennek az anyagi, az egzisztenciális szorongás pedig a lelki fedezetét egyszerűen felélte.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.

Tíz vállalás

Bevált recept az ifjúsági regényekben, hogy a szerző a gyerekközösség fejlődésén keresztül fejti ki mondanivalóját. A nyári szünidőre a falusi nagymamához kitelepített nagyvárosi rosszcsontoknak az új környezetben kell rádöbbenniük arra, hogy vannak magasztosabb cselekedetek is a szomszéd bosszantásánál vagy az énekesmadár lecsúzlizásánál. Lehet tűzifát aprítani, visszavinni az üres üvegeket, és megmenteni a kocsiból kidobott kutyakölyköt. Ha mindez közösségben történik, még jobb.