Film

Kis nagy érzelmek

Baltasar Kormákur: Érintés

Kritika

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Az Érintésben van kontinenseken átívelő utolsó nagy utazás, világjárvány, tiltott szerelem, történelmi trauma és végzetes diagnózis; könnyedén melodrámába és olcsó könnyfakasztásba torkollhatna, de a rendező, a forgatókönyv és a színészek bölcs visszafogottsága elcsendesítik és elmélyítik a filmet.

Kormákur és Ólafur Jóhann Ólafsson közösen adaptálta az utóbbi 2022-es regényét, amelynek főhőse az özvegy izlandi szakács, Kristófer (Egill Ólafsson). Napjai rutinszerűen telnek üres lakásában, éttermében és a férfi­kórusban, ahol hobbiból énekel. A zsibbasztó monotóniát egy korai Alzheimer-diagnózis töri meg; orvosa azt tanácsolja, gondoskodjon félbemaradt ügyeiről. A férfit ötven éve eltűnt szerelme foglalkoztatja, és elhatározza, felkutatja a nőt. Kettős határidő szorítja: a kezdődő Covid-lezárások, és egyre hanyatló memóriája is lassítják odisszeáját. A film összefonja az idős Kristófer jelenét és múltját, ahol a férfi még gyengéd, komoly fiatalember (a fiatal Kristófert a rendező fia, Pálmi Kormákur alakítja), a London School of Economics diákja épp a politikailag és kulturálisan pezsgő 60-as évek végén. Meggyőződéses marxizmusa szembeállítja az iskola vezetésével és saját diáktársaival is: amikor kigúnyolják idealizmusa miatt, hirtelen felindulásból mosogatófiúnak jelentkezik egy japán étterembe, hogy elveihez híven kétkezi munkásként keresse kenyerét. Döntésében végül nem az eszméi, hanem az étterem tulajdonosának szép lánya, Miko (Kōki) erősíti meg. Kettejük között elkerülhetetlenül szerelem szövődik, miközben a fiú lassan magába szívja a japán konyha és kultúra rejtelmeit. Ám a lány titokzatos múltja és az atyai tilalom szétválasztja őket, Miko és apja egy nap szó nélkül visszaköltöznek Japánba, és Kristófer évtizedekig nem látja viszont.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.