Film

Kis nagy érzelmek

Baltasar Kormákur: Érintés

Kritika

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Az Érintésben van kontinenseken átívelő utolsó nagy utazás, világjárvány, tiltott szerelem, történelmi trauma és végzetes diagnózis; könnyedén melodrámába és olcsó könnyfakasztásba torkollhatna, de a rendező, a forgatókönyv és a színészek bölcs visszafogottsága elcsendesítik és elmélyítik a filmet.

Kormákur és Ólafur Jóhann Ólafsson közösen adaptálta az utóbbi 2022-es regényét, amelynek főhőse az özvegy izlandi szakács, Kristófer (Egill Ólafsson). Napjai rutinszerűen telnek üres lakásában, éttermében és a férfi­kórusban, ahol hobbiból énekel. A zsibbasztó monotóniát egy korai Alzheimer-diagnózis töri meg; orvosa azt tanácsolja, gondoskodjon félbemaradt ügyeiről. A férfit ötven éve eltűnt szerelme foglalkoztatja, és elhatározza, felkutatja a nőt. Kettős határidő szorítja: a kezdődő Covid-lezárások, és egyre hanyatló memóriája is lassítják odisszeáját. A film összefonja az idős Kristófer jelenét és múltját, ahol a férfi még gyengéd, komoly fiatalember (a fiatal Kristófert a rendező fia, Pálmi Kormákur alakítja), a London School of Economics diákja épp a politikailag és kulturálisan pezsgő 60-as évek végén. Meggyőződéses marxizmusa szembeállítja az iskola vezetésével és saját diáktársaival is: amikor kigúnyolják idealizmusa miatt, hirtelen felindulásból mosogatófiúnak jelentkezik egy japán étterembe, hogy elveihez híven kétkezi munkásként keresse kenyerét. Döntésében végül nem az eszméi, hanem az étterem tulajdonosának szép lánya, Miko (Kōki) erősíti meg. Kettejük között elkerülhetetlenül szerelem szövődik, miközben a fiú lassan magába szívja a japán konyha és kultúra rejtelmeit. Ám a lány titokzatos múltja és az atyai tilalom szétválasztja őket, Miko és apja egy nap szó nélkül visszaköltöznek Japánba, és Kristófer évtizedekig nem látja viszont.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.