Színház

Kísérleti fizika

Baku György: Folytassa, Öveges!

Kritika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Ki gondolná, hogy ötven évvel később, az egészen másféle valóságshow-k világában (igaz, egy kis színházban, az RS9 Vallai Kertjében) telt házat vonz a róla szóló előadás? És főleg, hogy nem csak hatvanasok-hetvenesek ülnek be rá, akik korábbi tudásuk birtokában izgatottan várják, hogy vajon most is kiugrik-e az a bizonyos Heki kutya a házból, ha hangosan rákiáltanak – de vajon a tinédzserek is érdeklődve nézik a kísérleteket? Pedig nem is az osztállyal együtt, kötelezően vezényelték ki őket. (Az előadást játsszák egyébként az országot járva iskolákban is.)

A szerző maga állította színpadra a művét. Az előadás kerete egy osztálytalálkozó, ahol a professzor tanítványai emlékeznek egykori tanárukra, a nyitó- és a zárójelenet között pedig két fizikaórát és jó pár kísérletet végignézhetünk. Az ismeretterjesztés szándéka erősen érződik a szövegen: a szerző igyekezett minél több életrajzi tényt beleírni. Inkább ügyesnek mondható, mint irodalmi igényű darab született. És ez érvényes az előadásra is, amely megmarad valahol az ismeretterjesztés és a színház határán.

Az osztálytársakat játszó színészeknek (a látott előadásban Magócs Ottó, Vajda Zoltán Richárd, Turák-Szűcs Lili, Angyal Anita) két életkort kell megjeleníteniük: a fizikaórákon iskolások, a keretjátékban felnőttek. Gyereket játszani felnőttként sikamlós pálya, sokszor itt is túlságosan direkt eszközökkel akarják megmutatni a gyerek(es)séget. Egy zseniális tanár esetében is soknak tűnik ennyi folyamatosan csillogó szem és átszellemült lelkesedés. Felnőttként már több lehetőséget és eszközt kapnak az egyénítésre, arra, hogy néhány vonással megjelenítsenek egy-egy tipikus életutat, mint amilyen a külföldre szakadt üzletemberé, a nagy tanáregyéniség hatására a fizikát választó tanárnőé, vagy azé a lányé, akit a gyerekek születése eltérített a pályáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.