Színház

Kísérleti fizika

Baku György: Folytassa, Öveges!

Kritika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Ki gondolná, hogy ötven évvel később, az egészen másféle valóságshow-k világában (igaz, egy kis színházban, az RS9 Vallai Kertjében) telt házat vonz a róla szóló előadás? És főleg, hogy nem csak hatvanasok-hetvenesek ülnek be rá, akik korábbi tudásuk birtokában izgatottan várják, hogy vajon most is kiugrik-e az a bizonyos Heki kutya a házból, ha hangosan rákiáltanak – de vajon a tinédzserek is érdeklődve nézik a kísérleteket? Pedig nem is az osztállyal együtt, kötelezően vezényelték ki őket. (Az előadást játsszák egyébként az országot járva iskolákban is.)

A szerző maga állította színpadra a művét. Az előadás kerete egy osztálytalálkozó, ahol a professzor tanítványai emlékeznek egykori tanárukra, a nyitó- és a zárójelenet között pedig két fizikaórát és jó pár kísérletet végignézhetünk. Az ismeretterjesztés szándéka erősen érződik a szövegen: a szerző igyekezett minél több életrajzi tényt beleírni. Inkább ügyesnek mondható, mint irodalmi igényű darab született. És ez érvényes az előadásra is, amely megmarad valahol az ismeretterjesztés és a színház határán.

Az osztálytársakat játszó színészeknek (a látott előadásban Magócs Ottó, Vajda Zoltán Richárd, Turák-Szűcs Lili, Angyal Anita) két életkort kell megjeleníteniük: a fizikaórákon iskolások, a keretjátékban felnőttek. Gyereket játszani felnőttként sikamlós pálya, sokszor itt is túlságosan direkt eszközökkel akarják megmutatni a gyerek(es)séget. Egy zseniális tanár esetében is soknak tűnik ennyi folyamatosan csillogó szem és átszellemült lelkesedés. Felnőttként már több lehetőséget és eszközt kapnak az egyénítésre, arra, hogy néhány vonással megjelenítsenek egy-egy tipikus életutat, mint amilyen a külföldre szakadt üzletemberé, a nagy tanáregyéniség hatására a fizikát választó tanárnőé, vagy azé a lányé, akit a gyerekek születése eltérített a pályáról.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”