Tévésorozat

És meghalni a gyönyörtől

Elizabeth Meriwether, Kim Rosenstock: Szex mindhalálig

Kritika

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

A Szex mindhalálig című sorozatnak még ez a kimódoltnak tetsző együttállás is jól áll. Hősnőnknek ugyanis mindkét terepen meg kell tanulnia navigálni; miután 4-es stádiumú áttétes daganattal diagnosztizálják, elhatározza, hogy nem várja ölbe tett kézzel a hamarosan érkező halált, hanem utolsó napjait elhanyagolt szexualitása felfedezésével tölti. A sorozat mintha szándékosan állítaná magát megugorhatatlan kihívások elé: kliséktől mentesen szeretné követni egy fiatal nő haldoklását, aki szexuális kalandozások közepette leli meg a méltóságát. A cselekmény valóságos aknamező a súlyos hangnem- és ízlésbeli melléfogásokra, de Elizabeth Meriwether és Kim Rosenstock bámulatos arányérzékkel és humorral tárják elénk Molly odisszeáját.

Dolgukat kétségkívül megkönnyíti a valós eseményeken nyugvó, erős alapanyag: Molly Kochan és Nikki Boyer podcastben dolgozták fel a közösen átélt rákdiagnózis és önfelfedezés történetét. A széria középpontjában az ellentétes temperamentumú barátnők kapcsolata áll. A diagnózis közlését követően Molly hirtelen ötlettől vezérelve elhagyja elkötelezett férjét, aki már évek óta nem ért hozzá, és inkább ápolójaként, mint partnereként viselkedik. Meg­győződése, hogy kevésbé összeszedett, életművész barátnője alkalmasabb arra, hogy életvégi kiteljesedését támogassa, és „vele haljon meg”. Bár a nő egyik férfi karjaiból a másikba omlik (illetve később egyiket a másik után dominálja), a legmélyebb kapcsolat közte és Nikki között szövődik. A két nő tanul egymástól és együtt fejlődik: a félénk, gátlásos Molly ellesi barátja magabiztosságát és szexuális asszertivitását (ami termékeny módon „átszivárog” az orvosával való kommunikációba és a szenvtelen bürokráciával szembeni önérvényesítésbe is), míg a szétszórt, csapongó Nikki megtanul felelősséget vállalni, ahogy Molly bonyolult adminisztratív ügyeit és terápiáját menedzseli.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.