A Szex mindhalálig című sorozatnak még ez a kimódoltnak tetsző együttállás is jól áll. Hősnőnknek ugyanis mindkét terepen meg kell tanulnia navigálni; miután 4-es stádiumú áttétes daganattal diagnosztizálják, elhatározza, hogy nem várja ölbe tett kézzel a hamarosan érkező halált, hanem utolsó napjait elhanyagolt szexualitása felfedezésével tölti. A sorozat mintha szándékosan állítaná magát megugorhatatlan kihívások elé: kliséktől mentesen szeretné követni egy fiatal nő haldoklását, aki szexuális kalandozások közepette leli meg a méltóságát. A cselekmény valóságos aknamező a súlyos hangnem- és ízlésbeli melléfogásokra, de Elizabeth Meriwether és Kim Rosenstock bámulatos arányérzékkel és humorral tárják elénk Molly odisszeáját.
Dolgukat kétségkívül megkönnyíti a valós eseményeken nyugvó, erős alapanyag: Molly Kochan és Nikki Boyer podcastben dolgozták fel a közösen átélt rákdiagnózis és önfelfedezés történetét. A széria középpontjában az ellentétes temperamentumú barátnők kapcsolata áll. A diagnózis közlését követően Molly hirtelen ötlettől vezérelve elhagyja elkötelezett férjét, aki már évek óta nem ért hozzá, és inkább ápolójaként, mint partnereként viselkedik. Meggyőződése, hogy kevésbé összeszedett, életművész barátnője alkalmasabb arra, hogy életvégi kiteljesedését támogassa, és „vele haljon meg”. Bár a nő egyik férfi karjaiból a másikba omlik (illetve később egyiket a másik után dominálja), a legmélyebb kapcsolat közte és Nikki között szövődik. A két nő tanul egymástól és együtt fejlődik: a félénk, gátlásos Molly ellesi barátja magabiztosságát és szexuális asszertivitását (ami termékeny módon „átszivárog” az orvosával való kommunikációba és a szenvtelen bürokráciával szembeni önérvényesítésbe is), míg a szétszórt, csapongó Nikki megtanul felelősséget vállalni, ahogy Molly bonyolult adminisztratív ügyeit és terápiáját menedzseli.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
