Tévésorozat

És meghalni a gyönyörtől

Elizabeth Meriwether, Kim Rosenstock: Szex mindhalálig

Kritika

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

A Szex mindhalálig című sorozatnak még ez a kimódoltnak tetsző együttállás is jól áll. Hősnőnknek ugyanis mindkét terepen meg kell tanulnia navigálni; miután 4-es stádiumú áttétes daganattal diagnosztizálják, elhatározza, hogy nem várja ölbe tett kézzel a hamarosan érkező halált, hanem utolsó napjait elhanyagolt szexualitása felfedezésével tölti. A sorozat mintha szándékosan állítaná magát megugorhatatlan kihívások elé: kliséktől mentesen szeretné követni egy fiatal nő haldoklását, aki szexuális kalandozások közepette leli meg a méltóságát. A cselekmény valóságos aknamező a súlyos hangnem- és ízlésbeli melléfogásokra, de Elizabeth Meriwether és Kim Rosenstock bámulatos arányérzékkel és humorral tárják elénk Molly odisszeáját.

Dolgukat kétségkívül megkönnyíti a valós eseményeken nyugvó, erős alapanyag: Molly Kochan és Nikki Boyer podcastben dolgozták fel a közösen átélt rákdiagnózis és önfelfedezés történetét. A széria középpontjában az ellentétes temperamentumú barátnők kapcsolata áll. A diagnózis közlését követően Molly hirtelen ötlettől vezérelve elhagyja elkötelezett férjét, aki már évek óta nem ért hozzá, és inkább ápolójaként, mint partnereként viselkedik. Meg­győződése, hogy kevésbé összeszedett, életművész barátnője alkalmasabb arra, hogy életvégi kiteljesedését támogassa, és „vele haljon meg”. Bár a nő egyik férfi karjaiból a másikba omlik (illetve később egyiket a másik után dominálja), a legmélyebb kapcsolat közte és Nikki között szövődik. A két nő tanul egymástól és együtt fejlődik: a félénk, gátlásos Molly ellesi barátja magabiztosságát és szexuális asszertivitását (ami termékeny módon „átszivárog” az orvosával való kommunikációba és a szenvtelen bürokráciával szembeni önérvényesítésbe is), míg a szétszórt, csapongó Nikki megtanul felelősséget vállalni, ahogy Molly bonyolult adminisztratív ügyeit és terápiáját menedzseli.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.