Tévésorozat

És meghalni a gyönyörtől

Elizabeth Meriwether, Kim Rosenstock: Szex mindhalálig

Kritika

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

A Szex mindhalálig című sorozatnak még ez a kimódoltnak tetsző együttállás is jól áll. Hősnőnknek ugyanis mindkét terepen meg kell tanulnia navigálni; miután 4-es stádiumú áttétes daganattal diagnosztizálják, elhatározza, hogy nem várja ölbe tett kézzel a hamarosan érkező halált, hanem utolsó napjait elhanyagolt szexualitása felfedezésével tölti. A sorozat mintha szándékosan állítaná magát megugorhatatlan kihívások elé: kliséktől mentesen szeretné követni egy fiatal nő haldoklását, aki szexuális kalandozások közepette leli meg a méltóságát. A cselekmény valóságos aknamező a súlyos hangnem- és ízlésbeli melléfogásokra, de Elizabeth Meriwether és Kim Rosenstock bámulatos arányérzékkel és humorral tárják elénk Molly odisszeáját.

Dolgukat kétségkívül megkönnyíti a valós eseményeken nyugvó, erős alapanyag: Molly Kochan és Nikki Boyer podcastben dolgozták fel a közösen átélt rákdiagnózis és önfelfedezés történetét. A széria középpontjában az ellentétes temperamentumú barátnők kapcsolata áll. A diagnózis közlését követően Molly hirtelen ötlettől vezérelve elhagyja elkötelezett férjét, aki már évek óta nem ért hozzá, és inkább ápolójaként, mint partnereként viselkedik. Meg­győződése, hogy kevésbé összeszedett, életművész barátnője alkalmasabb arra, hogy életvégi kiteljesedését támogassa, és „vele haljon meg”. Bár a nő egyik férfi karjaiból a másikba omlik (illetve később egyiket a másik után dominálja), a legmélyebb kapcsolat közte és Nikki között szövődik. A két nő tanul egymástól és együtt fejlődik: a félénk, gátlásos Molly ellesi barátja magabiztosságát és szexuális asszertivitását (ami termékeny módon „átszivárog” az orvosával való kommunikációba és a szenvtelen bürokráciával szembeni önérvényesítésbe is), míg a szétszórt, csapongó Nikki megtanul felelősséget vállalni, ahogy Molly bonyolult adminisztratív ügyeit és terápiáját menedzseli.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.

Eddig csak a szégyen

Aláírták a koalíciós szerződést, innentől hivatalosnak tekinthető, hogy megalakul a szétválás utáni Csehország minden bizonnyal leggusztustalanabb kormánya, amelyben egy populista vezér, Andrej Babiš dirigálja saját személyre szabott pártja (az Ano) és két neonáci pártocska (a 7,8 százalékos SPD és a 6,8-as Motoristé sobě) delegáltjait.