Ikszet azért olvassák, mert kiválóan főz. Ipszilont a podcastja miatt. Zé gitározik, mármint pódiumon, jegyért. Zsére tizennégyezren kíváncsiak a Facebookon öklét rázó posztjai, százötvenen a legutóbbi regénye miatt. Akinek ez nincs ínyére, annak marad a zsánerirodalom. Ha képes specialistává válni, kap olvasótábort.
Nemrég hallottam ezt a kifejezést: „általános szépirodalom”. Ez volna állítólag az a fajta próza, amely, ha csak nem szupersztár a szerző, ma sajnos nem kell senkinek.
Erdős Virág minden bizonnyal szupersztár. Nem mintha valaha adott volna trendekre. Az olvasóban olykor az az érzés alakul ki, hogy Erdős bújócskázik vele. „Illetve nem.” Néha olybá tűnik, elzárkózik a közönségtől, majd világos lesz, ez sem igaz: nagyjából kétévente jelentkezik verses- vagy novelláskötettel, sőt még meséket is ír. (Kivéve, ha a címben szerepel a mese szó. Akkor biztosan nem mesékkel van dolgunk.)
Erdős Virág élő paradoxon. „Illetve nem”, de trükk azért adatik dögivel. Lehet, hogy fordítva működik? Tanácsos akkor komolyan venni, amikor viccel? Jó ötlet, de azért univerzális receptnek nem ajánlott. miért nem í című verse például ötvenöt válaszvariáció egy fel nem tett kérdésre, vagyis ontológiai paradoxon, a költő épp ötvenöt éves volt, az ötvenöt palindrom szám, mágikus, a versnek pedig egyetlen soráról sem lehet eldönteni, hogy stand-up esten ülünk, vagy a gyóntatófülke van kihangosítva. A Trabantfejű Nő olvastán a szakma repülősóért piheg, a Z generációs érettségiző elsírja magát.
Erdős Virág idén megjelent kisregénye, a Kalocsa mindenekelőtt jó hír: Erdős nem szokott ekkora terjedelemben megörvendeztetni bennünket, tőle 108 oldal összefüggő próza már a József és testvérei második kötete. Igaz, A5-öst alig meghaladó méretű oldalakról és szép, nagy betűkről beszélünk, illusztrációkkal – tervezte Erdős Virág –, de akkor is. Lecsaphatunk a kis csalásra, hát hiszen a Kalocsa cselekményét a figyelmes olvasó a Vígszínház Házi Színpadáról ismerheti rég. Az átdolgozás azonban határozottan friss. A Kalocsa epikát, lírát, drámát tartalmaz és olvaszt egybe. Terjedelemre tömör kis darab, fényes könyvtárgy, borítója minimalista és talányos – tervezte Erdős Virág –, a vért idézi, pedig paprika. Roppant étvágygerjesztő újabb Erdős-átvágással van tehát dolgunk, fel is faljuk egy fektünkben, azt kapjuk, amit megérdemlünk. „Illetve nem.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
