Film

Második gyermekkor

Sean Mathias: Hamlet: Ian McKellen

Kritika

Sean Mathias az izgalmasabb utat választotta, amikor filmre vitte saját 2021-es Hamlet-előadását, melyet a Covid-járvány lezárásai és néhány kulcsszínész viharos távozása tett próbára.

Az eredeti darab különlegessége a kor- és gendersemleges szereposztás, de valljuk be, valójában a címszerepet játszó Ian McKellen lopta el a show-t. A nyolcvanas éveit taposó színészlegenda először 1971-ben alakította a kétségek közt őrlődő dán herceget, és 50 év múltán szinte változatlan elánnal tért vissza a színpadra. Mathias engedi, hogy minden szem az atletikus teljesítményt nyújtó McKellenre szegeződjön, ám közben a darab számos kulcsfontosságú aspektusáról megfeledkezik.

Mindezzel együtt tagadhatatlan, hogy a darab filmfeldolgozása erős érv a médium színházi atmoszférát kiegészítő lehetőségei mellett. Mathias komolyan átgondolta, mit adhat a film egy színpadi előadáshoz, mivel kárpótolhat az egyszeri, hús-vér jelenlét elvesztéséért. A rendező az eredeti helyszínt, a Theatre Royal Windsor épületét használja – szó szerint annak minden zegzugát, szépet és csúfat egy­aránt –, hogy újrateremtse előadását. Shakespeare Hamletje bővelkedik az önreflexív pillanatokban – hősei gyakran maguk is színjátékok rendezőivé, előadóivá és nézőivé válnak – és ezt Mathias maximálisan ki is használja. Hamlet voyeur, aki igyekszik kifürkészni testvérgyilkos nagybátyja/mostohaapja titkait; ilyenkor McKellen a színház erkélyeiről és széksoraiból leskelődik. Hű cinkosa és diáktársa, Horatio (Ben Allen) pedig egy kézi kamerával felszerelkezve rója a nézőteret, hogy megörökítse a trónbitorló Claudius (Jonathan Hyde) várva várt önleleplezését és Hamlet megállíthatatlan önsorsrontását. Maguk a színészek is felszabadulnak a megnyíló, változatos terekkel; így az eredeti előadásban öncélúnak tetsző megoldások is jobban működnek, például a szobabiciklin tekerve duzzogó Hamlet monológja.

Mathias feldolgozásának bizonyos gyengeségeit azonban a filmes fordítás sem tudja kiküszöbölni. A darab olyan súllyal nehezedik a szenzációértéket hordozó McKellen vállaira, hogy a közte és a többi figura között bonyolódó komplex viszonyrendszer kidolgozatlan marad. Shakespeare művének nőalakjai alapvetően csiszolatlanok és a rendező a legkisebb erőfeszítést sem teszi ennek ellensúlyozására. Alis Wyn Daviesnek mindössze egy gitár és néhány zenés betét segítségével kellene mélységet adni Opheliának, aki így leginkább Taylor Swiftre hajaz. Hamlet bizarr, ambivalens udvarlási kísérletei a szerepek közti súlykülönbség miatt pedig értelmüket vesztik. A bűnben egyesülő királyi pár, Gertrude (Jenny Seagrove) és Claudius önmagukban és párban is statikusak maradnak; a bennük megbúvó bűntudat és a vágy izgalmas egyvelegét sem a darab, sem a film nem fedezi fel mélységében (ebben a tekintetben még Robert Eggers Az északija is jobban teljesít). Valódi, hihető kapcsolódás csupán Hamlet és a szelíd Horatio között bontakozik ki; kettejük szilárd, mély szövetsége szinte a szerelem határát súrolja, ami új fényben tünteti fel a két hős sokszor látott és játszott viszonyát (ezt pedig a McKellen és Allen közötti jelentős korkülönbség csak tovább árnyalja).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

Kamukéró

A lakástámogatási program a Fidesz-kormányok nagy találmánya. Ha az embereknek nincs pénzük lakást venni, akkor adjunk nekik támogatott hitelt – nagyjából ez a minta huszonöt éve.

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.

Nemtelen helyzetben

Egy hónapja éhségsztrájkol a vizsgálati fogságban Budapesten a német szélsőbaloldali aktivista, Maja T. A német média kifogásolja az ellene folyó eljárás és fogva tartásának körülményeit.

Keresztyén hadművelet

Egy jól meghatározható csoport szervezetten viszi át a munkavállalókat, az ellátottakat és az érintett önkormányzatokat a Magyar Pünkösdi Egyház (MPE) szociális rendszeréből a reformátusokhoz. Az akció központi alakja kiváló fideszes kapcsolataira is hivatkozik.

Katonás kiszervezés

Kilenc állami, főleg hadiipari cég köt ki rövidesen a kormány által mára meghatározó méretűvé fel­duzzasztott 4iG Csoportnál. Az eddig államosító és mindent ellenőrző Orbán-vezetés hirtelenjében úgy találta, hogy az állam szakértelem híján nem annyira alkalmas a hadiipari cégek tulajdonlására.