Film

Második gyermekkor

Sean Mathias: Hamlet: Ian McKellen

Kritika

Sean Mathias az izgalmasabb utat választotta, amikor filmre vitte saját 2021-es Hamlet-előadását, melyet a Covid-járvány lezárásai és néhány kulcsszínész viharos távozása tett próbára.

Az eredeti darab különlegessége a kor- és gendersemleges szereposztás, de valljuk be, valójában a címszerepet játszó Ian McKellen lopta el a show-t. A nyolcvanas éveit taposó színészlegenda először 1971-ben alakította a kétségek közt őrlődő dán herceget, és 50 év múltán szinte változatlan elánnal tért vissza a színpadra. Mathias engedi, hogy minden szem az atletikus teljesítményt nyújtó McKellenre szegeződjön, ám közben a darab számos kulcsfontosságú aspektusáról megfeledkezik.

Mindezzel együtt tagadhatatlan, hogy a darab filmfeldolgozása erős érv a médium színházi atmoszférát kiegészítő lehetőségei mellett. Mathias komolyan átgondolta, mit adhat a film egy színpadi előadáshoz, mivel kárpótolhat az egyszeri, hús-vér jelenlét elvesztéséért. A rendező az eredeti helyszínt, a Theatre Royal Windsor épületét használja – szó szerint annak minden zegzugát, szépet és csúfat egy­aránt –, hogy újrateremtse előadását. Shakespeare Hamletje bővelkedik az önreflexív pillanatokban – hősei gyakran maguk is színjátékok rendezőivé, előadóivá és nézőivé válnak – és ezt Mathias maximálisan ki is használja. Hamlet voyeur, aki igyekszik kifürkészni testvérgyilkos nagybátyja/mostohaapja titkait; ilyenkor McKellen a színház erkélyeiről és széksoraiból leskelődik. Hű cinkosa és diáktársa, Horatio (Ben Allen) pedig egy kézi kamerával felszerelkezve rója a nézőteret, hogy megörökítse a trónbitorló Claudius (Jonathan Hyde) várva várt önleleplezését és Hamlet megállíthatatlan önsorsrontását. Maguk a színészek is felszabadulnak a megnyíló, változatos terekkel; így az eredeti előadásban öncélúnak tetsző megoldások is jobban működnek, például a szobabiciklin tekerve duzzogó Hamlet monológja.

Mathias feldolgozásának bizonyos gyengeségeit azonban a filmes fordítás sem tudja kiküszöbölni. A darab olyan súllyal nehezedik a szenzációértéket hordozó McKellen vállaira, hogy a közte és a többi figura között bonyolódó komplex viszonyrendszer kidolgozatlan marad. Shakespeare művének nőalakjai alapvetően csiszolatlanok és a rendező a legkisebb erőfeszítést sem teszi ennek ellensúlyozására. Alis Wyn Daviesnek mindössze egy gitár és néhány zenés betét segítségével kellene mélységet adni Opheliának, aki így leginkább Taylor Swiftre hajaz. Hamlet bizarr, ambivalens udvarlási kísérletei a szerepek közti súlykülönbség miatt pedig értelmüket vesztik. A bűnben egyesülő királyi pár, Gertrude (Jenny Seagrove) és Claudius önmagukban és párban is statikusak maradnak; a bennük megbúvó bűntudat és a vágy izgalmas egyvelegét sem a darab, sem a film nem fedezi fel mélységében (ebben a tekintetben még Robert Eggers Az északija is jobban teljesít). Valódi, hihető kapcsolódás csupán Hamlet és a szelíd Horatio között bontakozik ki; kettejük szilárd, mély szövetsége szinte a szerelem határát súrolja, ami új fényben tünteti fel a két hős sokszor látott és játszott viszonyát (ezt pedig a McKellen és Allen közötti jelentős korkülönbség csak tovább árnyalja).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.

Masszírozzák egymást

A roma önkormányzat elnöke Tusnádfürdőn még kritizálta a kormány politikáját, néhány héttel később viszont bejelentette, hogy 2026-ban nem követik el a négy évvel korábbi hibát, biztosan lesz nemzetiségi listájuk, s az így bejutó képviselő a parlamentben a Fideszt fogja támogatni. Mindeközben alakul egy tiszás roma közösség is.

"Szintet léptünk, és talán tényleg jöhet a »fekete autó«"

Telkes András, az Információs Hivatal volt főigazgató-helyettese szerint az az augusztus elején született kormányrendelet, ami arról szól, hogy nemcsak a rendőrség, hanem a Magyar Honvédség és a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat is védheti Orbán Viktort, az erőszakszervezeti apparátus bővítésére szolgál, amire támaszkodhat a hatalom.