Könyv

Egyébként is részeg

Charles Bukowski: A hétköznapi őrület meséi

Mit gondol, érdemes az embernek írásra adni a fejét? címmel jelent meg 1974-ben a Nagyvilágban Charles Bukowski első novellája hazánkban.

Rákosy Gergely fordította, alig két évvel az Erections, Ejaculations, Exhibitions and General Tales of Ordinary Madness című novelláskötet eredeti megjelenése után. Máig hozzáférhető, de egy nagy baj van vele: nem Bukowski nyelvezetét kapjuk. Ugyanez a szöveg – Ajánlaná az írást mint hivatást? címmel – szerepel a mostani gyűjteményben, amelynek harmincnégy elbeszéléséből harmincegyet Pritz Péter fordított; a maradékot régi fordítótársa, Bajtai Zoltán.

Ezen első novella után az író-költő valami csoda folytán eljutott a világhírnévig, kultszerző lett belőle, a kötetből kultkönyv, amely teljes egészében először jelenik meg magyarul. Pritz biztos kézzel nyúl „Buk” írásaihoz; a mondott kötet a tizenharmadik általa fordított Bukowski (időközben a Cartaphilus, a Trubadúr és a Helikon kiadók is elengedték már a szerelemprojektjét). Újrafordított korábban már megjelent munkákat is (például Vizi Katalin után a Hollywood című művet). Jól tette, mert azóta, hogy lefordította a Posta című regényt, tán a leghíresebbet, szabályosan kikövezte itthon az utat az underground irodalom elviselhetetlen-megunhatatlan iszákosának. (Interjúnkat lásd: Úgy írt, ahogy élt, Magyar Narancs, 2024. augusztus 21.).

Bukowski megosztó szerző: szokás isteníteni, de átkozni is. A német származású amerikai alkoholistát már néhányszor félrerakták, megbotránkoztak rajta. Majd nem értettük, hogy miért nem darálta be a cancel culture, de örültünk neki. Halálának 30. évfordulóján három új kiadás (A város legszebb nője; A hétköznapi őrület meséi; Egy vén kujon további feljegyzései) is megpróbálta újra reflektorfénybe állítani a munkásságát. Ezek közül az első kettő igazán különleges: eredetileg 1972-ben, a City Lights kaliforniai független kiadónál egyetlen vaskos kötetben, majd a ’80-as években szétválasztva jelentek meg. Magyarul pedig még soha, pedig A hétköznapi őrület meséi című, ezekből – hiábavaló módon – összegyúrt filmet a hazai nézők közül is többen ismerhetik. Ha valaki akár csak kicsit is jártas Bukowski univerzumában, tudhatja, milyen egysíkú díszletvilágot kap: adott egy öregedő, tahó és macsó pacák, aki portóit iszik, whiskyt vedel, nagy eséllyel egy bárban vagy a lovin köt ki, klasszikus zenét hallgat, kerüli az embereket, ráizgul mindenféle, hozzá hasonlóan lecsúszott nőre, akikkel, ha szerencséje van, eltölt néhány kellemes vagy kellemetlen percet az ágyban. Már ha valahogyan sikerül hazakerülnie a Los Angeles emigránsokkal és mocsokkal teli negyedében bérelt kecójába.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.