Film

Céltalan poroszkálás

Daniel Minahan: Vágtázó lovakról

Kritika

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Álmukat a háború utáni amerikai gazdaság lázas dübörgése táplálja; a fellendülés legkisebb egysége és egyben motorja a kertvárosi fészekben letelepedett nukleáris család. Lee úgy érzi, a legjobb úton halad álmai megvalósítása felé: épp megkérte imádott kedvese, Muriel (Daisy Edgar-Jones) kezét, akivel a jövőjét elképzeli. Ám Lee látja, Juliust másfajta vágyak és szenvedélyek hajtják, mint őt, folyton kisiklik az elköteleződés és tisztes megállapodás béklyói közül. Ráadásul legnagyobb rémületére Murielt valósággal megbabonázza James Deanre hajazó, szomorú tekintetű szívtipró testvére. A film első ízben jól meg is vezeti nézőjét: hagyományos szerelmi háromszög történetet várunk, de a Julius és Muriel között kibontakozó kötelék mélyebbnek és bonyolultabbnak bizonyul.

A Shannon Pufahl regényéből adaptált történet a fonákjáról mutatja az amerikai álmot, azok szemszögéből, akik ki vannak zárva belőle. A nyughatatlan Juliust Las Vegasba viszi a sóvárgás – itt szerencsejáték-szenvedélyének és férfiak iránti vonzalmának is hódolhat. Ismeri a csalás minden csínját-bínját, így őrszemként kap munkát egy kaszinóban, ahol végzetesen beleszeret az impulzív, ambiciózus mexikói kártyajátékosba, Henrybe (Diego Calva). A megfoghatatlan homme fatale felébreszti benne a megállapodás iránti vágyat, de azzal is fenyegeti, hogy romba dönti addigi életét. Eközben Muriel is a veszéllyel flörtöl a derék kertvárosi háziasszony álcája alatt. Rákap a lóversenyfogadásra, ami némi anyagi hátteret szolgáltat neki, hogy felfedezze saját titkos vágyait. Őt a tojást és olajbogyót áruló, szabadidejében bandurriát pengető szomszédasszony, Sandra (Sasha Calle) ejti rabul, bár nem tudja, hogy a nő maga, vagy annak szégyen nélkül megélt szabadsága bűvöli-e el igazán.

Noha izzó, féktelen érzelmeket ígér, a film meglehetősen lassúdad és szemérmes marad. Senki sem izzad túlságosan a könyörtelen kaliforniai nyárban, a szexjelenetek pedig inkább csak sejtetnek, mint kendőzetlenül megmutatnak. Daniel Minahan rendező előző munkájával, a Fellow Travelersszel ellentétben a Vágtázó lovakról meglepően kerüli a politikai-társadalmi háttér felfedezését; a szabad élet itt inkább egyéni választás, mint rendszerszintű korlátok kérdése. A készítők néhány apró utaláson túl kevéssé tudatosítják a nézőben, hogy melegnek lenni az ötvenes évek Amerikájában nemcsak szégyenteljes, hanem egyenesen életveszélyes vállalkozás. A szerelem-szerencsejáték metafora sugallja, hogy az identitás megélése nemcsak érzelmi, hanem anyagi kérdés is (Julius és Muriel is csak kétes forrásokból szerzett pénzzel tarthatja fenn „alternatív életmódját”), de ezeket a motívumokat a forgatókönyv nem bontja ki teljesen.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)