Álmukat a háború utáni amerikai gazdaság lázas dübörgése táplálja; a fellendülés legkisebb egysége és egyben motorja a kertvárosi fészekben letelepedett nukleáris család. Lee úgy érzi, a legjobb úton halad álmai megvalósítása felé: épp megkérte imádott kedvese, Muriel (Daisy Edgar-Jones) kezét, akivel a jövőjét elképzeli. Ám Lee látja, Juliust másfajta vágyak és szenvedélyek hajtják, mint őt, folyton kisiklik az elköteleződés és tisztes megállapodás béklyói közül. Ráadásul legnagyobb rémületére Murielt valósággal megbabonázza James Deanre hajazó, szomorú tekintetű szívtipró testvére. A film első ízben jól meg is vezeti nézőjét: hagyományos szerelmi háromszög történetet várunk, de a Julius és Muriel között kibontakozó kötelék mélyebbnek és bonyolultabbnak bizonyul.
A Shannon Pufahl regényéből adaptált történet a fonákjáról mutatja az amerikai álmot, azok szemszögéből, akik ki vannak zárva belőle. A nyughatatlan Juliust Las Vegasba viszi a sóvárgás – itt szerencsejáték-szenvedélyének és férfiak iránti vonzalmának is hódolhat. Ismeri a csalás minden csínját-bínját, így őrszemként kap munkát egy kaszinóban, ahol végzetesen beleszeret az impulzív, ambiciózus mexikói kártyajátékosba, Henrybe (Diego Calva). A megfoghatatlan homme fatale felébreszti benne a megállapodás iránti vágyat, de azzal is fenyegeti, hogy romba dönti addigi életét. Eközben Muriel is a veszéllyel flörtöl a derék kertvárosi háziasszony álcája alatt. Rákap a lóversenyfogadásra, ami némi anyagi hátteret szolgáltat neki, hogy felfedezze saját titkos vágyait. Őt a tojást és olajbogyót áruló, szabadidejében bandurriát pengető szomszédasszony, Sandra (Sasha Calle) ejti rabul, bár nem tudja, hogy a nő maga, vagy annak szégyen nélkül megélt szabadsága bűvöli-e el igazán.
Noha izzó, féktelen érzelmeket ígér, a film meglehetősen lassúdad és szemérmes marad. Senki sem izzad túlságosan a könyörtelen kaliforniai nyárban, a szexjelenetek pedig inkább csak sejtetnek, mint kendőzetlenül megmutatnak. Daniel Minahan rendező előző munkájával, a Fellow Travelersszel ellentétben a Vágtázó lovakról meglepően kerüli a politikai-társadalmi háttér felfedezését; a szabad élet itt inkább egyéni választás, mint rendszerszintű korlátok kérdése. A készítők néhány apró utaláson túl kevéssé tudatosítják a nézőben, hogy melegnek lenni az ötvenes évek Amerikájában nemcsak szégyenteljes, hanem egyenesen életveszélyes vállalkozás. A szerelem-szerencsejáték metafora sugallja, hogy az identitás megélése nemcsak érzelmi, hanem anyagi kérdés is (Julius és Muriel is csak kétes forrásokból szerzett pénzzel tarthatja fenn „alternatív életmódját”), de ezeket a motívumokat a forgatókönyv nem bontja ki teljesen.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
