Minden bizonytalan

Svätopluk Mikyta: „What time is now?”

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Az utóbbi években Mikyta rajzokat és grafikákat készített. A Glassyard Galéria négy termében bemutatott alkotásoknak két előzményük van; a mesterséges és a természetes környezetben gyűjtögetett szerves anyagok és hulladékok használata, illetve azok az anyag- és technikai kísérletek, amelyeket a művész cseh üvegfúvó üzemek munkatársainak segítségével végzett. Mindezekre rárakódnak még az idő rétegei és az utóbbi két év globális problémái (fenntarthatóság, klímaválság, ukrajnai háború). Bónuszként megjelenik a kamuflázs is, hiszen minden, amit látunk, álcáz vagy elrejt, úgy „csinál”, mintha „valami” lenne, miközben, ha jobban megnézzük, kiderül, hogy egészen másról van szó.

Az első teremben bemutatott sorozat (Terra-Poetic Pieces) darabjai a Covid-járvány „bezárkózási” időszakában készültek, amikor a művész a vidéki faházában ragadt, és az ott található eszközök (ceruzák, tollak) segítségével próbálta valahogy strukturálni és feldolgozni a lelassult időt. Ezek a Mikyta által is álornamentikusnak nevezett rajzok messziről egy nagyon aprólékos keresztszemes kézimunkának tűnnek, amelyek nagyobb elemei vadon élő állatokra vagy erdőrészletekre emlékeztetnek. Valójában balról jobbra írt, minia­tűr betűkből szőtt vízszintes szálakat látunk, amelyeket itt-ott megszakítanak a „klasszikus” formák.