Film

Kesergő a két öszvérhez

Martin McDonagh: A sziget szellemei

Kritika

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Új filmjét a metaforikusan zord, ködös sziget, valamint a misztikummal, homályokkal tűzdelt, tragédiákra kihegyezett cselekmény láttán leginkább egy hegedűvel kísért ír balladához lehetne hasonlítani. Egy ballada, amely száz éve idült alkoholisták és írástudatlan bumburnyákok körében terjed szájról szájra, így kerülvén bele a káromkodás, a nemesítetlen emberi gyarlóság, és az epeédes humor.

Az idős, magának való Colm pohara egyik napról a másikra betelik ivócimborája üresfejűségével és úgy dönt, az eddig rá pazarolt időt innentől a magasabb célokat szolgáló alkotásnak szenteli. Az egyszerű Pádraic azonban nem tudja megérteni, hogy miért is történik mindez, ami nem kizárólag foltozni való értelmének köszönhető. Bár minden tőle telhetőt megtesz a békülésért, Colm megfenyegeti, hogy amennyiben nem hagyja békén, saját boldogságának zálogát, hegedűhöz szokott ujjait fogja levágni. A szeretetért vívott harcnak – akárcsak a legtöbb háborúnak – nincsenek nyertesei.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.