Új filmjét a metaforikusan zord, ködös sziget, valamint a misztikummal, homályokkal tűzdelt, tragédiákra kihegyezett cselekmény láttán leginkább egy hegedűvel kísért ír balladához lehetne hasonlítani. Egy ballada, amely száz éve idült alkoholisták és írástudatlan bumburnyákok körében terjed szájról szájra, így kerülvén bele a káromkodás, a nemesítetlen emberi gyarlóság, és az epeédes humor.
Az idős, magának való Colm pohara egyik napról a másikra betelik ivócimborája üresfejűségével és úgy dönt, az eddig rá pazarolt időt innentől a magasabb célokat szolgáló alkotásnak szenteli. Az egyszerű Pádraic azonban nem tudja megérteni, hogy miért is történik mindez, ami nem kizárólag foltozni való értelmének köszönhető. Bár minden tőle telhetőt megtesz a békülésért, Colm megfenyegeti, hogy amennyiben nem hagyja békén, saját boldogságának zálogát, hegedűhöz szokott ujjait fogja levágni. A szeretetért vívott harcnak – akárcsak a legtöbb háborúnak – nincsenek nyertesei.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
