Színház

Papás-mamás

Játszóház

Kritika

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

A darab felnőtteknek szól gyerekekről, önfeledtségről és felelősségvállalásról, azt a kérdést feszegetve, hogy dönthet-e mindenki szabadon a saját életéről. A két szereplő, Andrusko Marcella és Ivanics Tamás több szerepet játszik, különít el egymástól és folyat egybe az előadásban. Mindezt jó ízléssel, szerepeik által megmutatva, hogy bármilyen nehéz élethelyzetbe is kerül egy felnőtt, és bármilyen fontos, hogy a körülményeket tekintve a lehető legfelelősségteljesebben viselkedjen, mindig ott munkál benne a gyermeki énje, s az naivan, mindentől függetlenül csak boldogságra vágyik.

Márkus Sándor meglehetősen jelzésszerű díszlete a lehető legkisebb költségvetésből készült a Jurányi egyik apró termébe, mégis képes feszültséget teremteni. Hatalmas, színes, felfújható matracok virítanak a játéktérben: egy sellőfarok-úszógumi, egy sültkrumpli-matrac, egy gigantikus angyalszárnymatrac, ezek azok a kellékek, amelyektől színes giccsparádévá válik nyaranta az összes balatoni strand. Kerekeken mozgatható fehér rácsos kerítéseket látunk még a színen, amelyek hiába vannak időnként színes leddel megvilágítva, mégis egy börtön érzetét keltik – erre az előadás többször rá is játszik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.