Papás-mamás

Játszóház

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

A darab felnőtteknek szól gyerekekről, önfeledtségről és felelősségvállalásról, azt a kérdést feszegetve, hogy dönthet-e mindenki szabadon a saját életéről. A két szereplő, Andrusko Marcella és Ivanics Tamás több szerepet játszik, különít el egymástól és folyat egybe az előadásban. Mindezt jó ízléssel, szerepeik által megmutatva, hogy bármilyen nehéz élethelyzetbe is kerül egy felnőtt, és bármilyen fontos, hogy a körülményeket tekintve a lehető legfelelősségteljesebben viselkedjen, mindig ott munkál benne a gyermeki énje, s az naivan, mindentől függetlenül csak boldogságra vágyik.

Márkus Sándor meglehetősen jelzésszerű díszlete a lehető legkisebb költségvetésből készült a Jurányi egyik apró termébe, mégis képes feszültséget teremteni. Hatalmas, színes, felfújható matracok virítanak a játéktérben: egy sellőfarok-úszógumi, egy sültkrumpli-matrac, egy gigantikus angyalszárnymatrac, ezek azok a kellékek, amelyektől színes giccsparádévá válik nyaranta az összes balatoni strand. Kerekeken mozgatható fehér rácsos kerítéseket látunk még a színen, amelyek hiába vannak időnként színes leddel megvilágítva, mégis egy börtön érzetét keltik – erre az előadás többször rá is játszik.