Rádió

Mintha meg sem született volna

Jancsó Miklósról a Klubrádióban

Kritika

Nincsen kerek évforduló, úgyhogy csak részben tudjuk alátámasztani a műsor egyik pesszimista megállapítását, miszerint Jancsó Miklósról ma már senki nem beszél.

Maga a beszélgetés is lehetne ennek a kijelentésnek a cáfolata. Tény, hogy a napokban – egészen pontosan szeptember 27-én – ünnepelhettük (volna) a 20. századi magyar filmművészet egyik legnagyobbjának 103. születési évfordulóját. Nagy ünneplés nem volt, de majd két, esetleg hét év múlva. Meglátjuk.

Az általánosnak tételezett hallgatással szemben a Klubrádió történelmi beszélgetős magazinműsora, a Három az igazság egy teljes adást szentelt a rendező munkásságának (minden témájukra egy egész adást szánnak). Bizonyos szempontból érdekes, hogy épp itt van szó Jancsóról, hiszen a csatornának egyébiránt van filmes műsora, a Három az igazság pedig inkább történelmi magazin. Két évvel ezelőtti indulásakor írtunk már róla (lásd: Múlt, jelen, jövő, Magyar Narancs, 2022. május 26.), emlékeink szerint elég lelkesen, most pedig örömmel jelenthetjük ki, hogy a Három az igazság megmaradt, és össze is érett. A kezdetekben a műsorvezető Szénási Sándor mellett Spiró György és Kéri László voltak az állandó vendégek, Kérit aztán valamikor Hatos Pál történész váltotta fel. A Szénási–Spiró–Hatos felállás elég hatékonyan viszi el az adásidőt, így mostanra a Három az igazság alighanem a legjobb történelmi beszélgetős műsor hazánkban.

Vitaműsornak ugyan nehezen nevezhetnénk, hiszen Spiró és Hatos nem egymás meg­győzésére játszik; ha olykor akad is nézetkülönbség köztük, a beszélgetés dinamikáját inkább a másik gondolatmenetének a kiegészítése, s abból kiindulva az eszmecsere újabb irányba terelése adja meg. Talán leírva unalmasnak hangzik, hallgatva biztosan nem az. Spiró sokszor markánsabb kijelentésekkel is operál, olykor a szemtanú nézőpontját veszi magára, Hatos általában a történészi távolságtartás eszméjét követi, és ugyan Szénási a házigazda, gyakorlatban ez mégis háromszereplős beszélgetés, amelyben mindenki egyenrangú félként vesz részt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.