Rádió

Mintha meg sem született volna

Jancsó Miklósról a Klubrádióban

Kritika

Nincsen kerek évforduló, úgyhogy csak részben tudjuk alátámasztani a műsor egyik pesszimista megállapítását, miszerint Jancsó Miklósról ma már senki nem beszél.

Maga a beszélgetés is lehetne ennek a kijelentésnek a cáfolata. Tény, hogy a napokban – egészen pontosan szeptember 27-én – ünnepelhettük (volna) a 20. századi magyar filmművészet egyik legnagyobbjának 103. születési évfordulóját. Nagy ünneplés nem volt, de majd két, esetleg hét év múlva. Meglátjuk.

Az általánosnak tételezett hallgatással szemben a Klubrádió történelmi beszélgetős magazinműsora, a Három az igazság egy teljes adást szentelt a rendező munkásságának (minden témájukra egy egész adást szánnak). Bizonyos szempontból érdekes, hogy épp itt van szó Jancsóról, hiszen a csatornának egyébiránt van filmes műsora, a Három az igazság pedig inkább történelmi magazin. Két évvel ezelőtti indulásakor írtunk már róla (lásd: Múlt, jelen, jövő, Magyar Narancs, 2022. május 26.), emlékeink szerint elég lelkesen, most pedig örömmel jelenthetjük ki, hogy a Három az igazság megmaradt, és össze is érett. A kezdetekben a műsorvezető Szénási Sándor mellett Spiró György és Kéri László voltak az állandó vendégek, Kérit aztán valamikor Hatos Pál történész váltotta fel. A Szénási–Spiró–Hatos felállás elég hatékonyan viszi el az adásidőt, így mostanra a Három az igazság alighanem a legjobb történelmi beszélgetős műsor hazánkban.

Vitaműsornak ugyan nehezen nevezhetnénk, hiszen Spiró és Hatos nem egymás meg­győzésére játszik; ha olykor akad is nézetkülönbség köztük, a beszélgetés dinamikáját inkább a másik gondolatmenetének a kiegészítése, s abból kiindulva az eszmecsere újabb irányba terelése adja meg. Talán leírva unalmasnak hangzik, hallgatva biztosan nem az. Spiró sokszor markánsabb kijelentésekkel is operál, olykor a szemtanú nézőpontját veszi magára, Hatos általában a történészi távolságtartás eszméjét követi, és ugyan Szénási a házigazda, gyakorlatban ez mégis háromszereplős beszélgetés, amelyben mindenki egyenrangú félként vesz részt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.