Rádió

Mintha meg sem született volna

Jancsó Miklósról a Klubrádióban

Kritika

Nincsen kerek évforduló, úgyhogy csak részben tudjuk alátámasztani a műsor egyik pesszimista megállapítását, miszerint Jancsó Miklósról ma már senki nem beszél.

Maga a beszélgetés is lehetne ennek a kijelentésnek a cáfolata. Tény, hogy a napokban – egészen pontosan szeptember 27-én – ünnepelhettük (volna) a 20. századi magyar filmművészet egyik legnagyobbjának 103. születési évfordulóját. Nagy ünneplés nem volt, de majd két, esetleg hét év múlva. Meglátjuk.

Az általánosnak tételezett hallgatással szemben a Klubrádió történelmi beszélgetős magazinműsora, a Három az igazság egy teljes adást szentelt a rendező munkásságának (minden témájukra egy egész adást szánnak). Bizonyos szempontból érdekes, hogy épp itt van szó Jancsóról, hiszen a csatornának egyébiránt van filmes műsora, a Három az igazság pedig inkább történelmi magazin. Két évvel ezelőtti indulásakor írtunk már róla (lásd: Múlt, jelen, jövő, Magyar Narancs, 2022. május 26.), emlékeink szerint elég lelkesen, most pedig örömmel jelenthetjük ki, hogy a Három az igazság megmaradt, és össze is érett. A kezdetekben a műsorvezető Szénási Sándor mellett Spiró György és Kéri László voltak az állandó vendégek, Kérit aztán valamikor Hatos Pál történész váltotta fel. A Szénási–Spiró–Hatos felállás elég hatékonyan viszi el az adásidőt, így mostanra a Három az igazság alighanem a legjobb történelmi beszélgetős műsor hazánkban.

Vitaműsornak ugyan nehezen nevezhetnénk, hiszen Spiró és Hatos nem egymás meg­győzésére játszik; ha olykor akad is nézetkülönbség köztük, a beszélgetés dinamikáját inkább a másik gondolatmenetének a kiegészítése, s abból kiindulva az eszmecsere újabb irányba terelése adja meg. Talán leírva unalmasnak hangzik, hallgatva biztosan nem az. Spiró sokszor markánsabb kijelentésekkel is operál, olykor a szemtanú nézőpontját veszi magára, Hatos általában a történészi távolságtartás eszméjét követi, és ugyan Szénási a házigazda, gyakorlatban ez mégis háromszereplős beszélgetés, amelyben mindenki egyenrangú félként vesz részt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.