Ennek (egyik) folyománya a perverz, a nőket másodrendű lényekként kezelő patriarchális szemlélet: a nő menjen férjhez mihamarabb, ne tanuljon, inkább szüljön gyerekeket, legyen szolgálatkész, engedelmes. És mindenekelőtt legyen szűz a házasságkötéskor (a férfira ez természetesen nem vonatkozik, sőt). Ez utóbbi követelmény persze nem a vallással függ össze, nem olyan régen még Magyarországon is szokás volt véres lepedővel bizonyítani az ún. ártatlanságot. Voltak is különböző praktikák a mulya vőlegények megvezetésére.
Ám ha orvos ellenőrzi a tényállást a lagzi előtt, ott nincs esélye a 22 éves létére egyetlen alkalommal az érzelmeinek engedő kurd címszereplőnek. Barátnői orális és anális tapasztalatokkal gyarapodván őrzik „tisztaságukat”, de Elaha már csak egy helyreállító műtétben reménykedhet a családjából és a közösségből való kitaszíttatást elkerülendő. (A német orvos, aki a drága műtétet vállalná, nem is érti, hogy az élettanilag fölösleges szövet pótlásának mi a tétje a 21. században.) Mikor Elaha megkérdi szerető anyukáját, hogy mit szólna ahhoz, ha ő már nem volna szűz, azt válaszolja, hogy „inkább haltál volna meg”. És komolyan gondolja, mert van nagyobb erő a szeretetnél: a félelem. A lány egyedül van, miközben, egy párhuzamos társadalom keretei között, mindenütt közelebbi vagy távolabbi, jelenlegi és leendő családtagok veszik körül (naná, hogy a házassága is elrendezett), és ellenőrzik minden lépését. Jövendőbelije féltékenyen őrzött tulajdonaként kezeli: nem habozik megalázó módon benyúlni menyasszonyának és utána ujját szagolgatni, hogy meggyőződjék róla, nem volt-e éppen mással élete szerelme. Ez töri össze Elahában végleg a kisebb-nagyobb kompromisszumok árán élhetőnek ígérkező élet illúzióját. Tudatos döntéssel másodszor is elveszíti az időközben egy a problémát megértő emberjogi szervezet segítségével helyreállított „szüzességét”. Azzal a fiúval, aki – nem (ágyban, konyhában, gyerekekkel) elvárt szerepei szerint, hanem – emberként tekint rá. Döntése több mint lázadás: az évszázadok óta elnyomott szabadságigény életveszélyes kifejezése.
Az elsőfilmes író-rendező nem kreál ellenséget, akivel meg kell küzdeni, az maga a rendszer, az integrálódni csak gazdaságilag hajlandó diaszpóra külön törvények szerint működő természete, amelyet még éppen elviselhető didaxissal jelenít meg.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
