Film

Szövet

Milena Aboyan: Elaha

  • 2024. október 2.

Kritika

A németországi muszlimok különböző, olykor egymással ellenséges viszonyban álló közösségei a nyugati értékrend elutasításában mélységesen egyetértenek.

Ennek (egyik) folyománya a perverz, a nőket másodrendű lényekként kezelő patriarchális szemlélet: a nő menjen férjhez mihamarabb, ne tanuljon, inkább szüljön gyerekeket, legyen szolgálatkész, engedelmes. És mindenekelőtt legyen szűz a házasságkötéskor (a férfira ez természetesen nem vonatkozik, sőt). Ez utóbbi követelmény persze nem a vallással függ össze, nem olyan régen még Magyarországon is szokás volt véres lepedővel bizonyítani az ún. ártatlanságot. Voltak is különböző praktikák a mulya vőlegények megvezetésére.

Ám ha orvos ellenőrzi a tényállást a lagzi előtt, ott nincs esélye a 22 éves létére egyetlen alkalommal az érzelmeinek engedő kurd címszereplőnek. Barátnői orális és anális tapasztalatokkal gyarapodván őrzik „tisztaságukat”, de Elaha már csak egy helyreállító műtétben reménykedhet a családjából és a közösségből való kitaszíttatást elkerülendő. (A német orvos, aki a drága műtétet vállalná, nem is érti, hogy az élettanilag fölösleges szövet pótlásának mi a tétje a 21. században.) Mikor Elaha megkérdi szerető anyukáját, hogy mit szólna ahhoz, ha ő már nem volna szűz, azt válaszolja, hogy „inkább haltál volna meg”. És komolyan gondolja, mert van nagyobb erő a szeretetnél: a félelem. A lány egyedül van, miközben, egy párhuzamos társadalom keretei között, mindenütt közelebbi vagy távolabbi, jelenlegi és leendő családtagok veszik körül (naná, hogy a házassága is elrendezett), és ellenőrzik minden lépését. Jövendőbelije féltékenyen őrzött tulajdonaként kezeli: nem habozik megalázó módon benyúlni menyasszonyának és utána ujját szagolgatni, hogy meggyőződjék róla, nem volt-e éppen mással élete szerelme. Ez töri össze Ela­hában végleg a kisebb-nagyobb kompromisszumok árán élhetőnek ígérkező élet illúzióját. Tudatos döntéssel másodszor is elveszíti az időközben egy a problémát megértő emberjogi szervezet segítségével helyreállított „szüzességét”. Azzal a fiúval, aki – nem (ágyban, konyhában, gyerekekkel) elvárt szerepei szerint, hanem – emberként tekint rá. Döntése több mint lázadás: az évszázadok óta elnyomott szabadságigény életveszélyes kifejezése.

Az elsőfilmes író-rendező nem kreál ellenséget, akivel meg kell küzdeni, az maga a rendszer, az integrálódni csak gazdaságilag hajlandó diaszpóra külön törvények szerint működő természete, amelyet még éppen elviselhető didaxissal jelenít meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.