Film

Szövet

Milena Aboyan: Elaha

  • 2024. október 2.

Kritika

A németországi muszlimok különböző, olykor egymással ellenséges viszonyban álló közösségei a nyugati értékrend elutasításában mélységesen egyetértenek.

Ennek (egyik) folyománya a perverz, a nőket másodrendű lényekként kezelő patriarchális szemlélet: a nő menjen férjhez mihamarabb, ne tanuljon, inkább szüljön gyerekeket, legyen szolgálatkész, engedelmes. És mindenekelőtt legyen szűz a házasságkötéskor (a férfira ez természetesen nem vonatkozik, sőt). Ez utóbbi követelmény persze nem a vallással függ össze, nem olyan régen még Magyarországon is szokás volt véres lepedővel bizonyítani az ún. ártatlanságot. Voltak is különböző praktikák a mulya vőlegények megvezetésére.

Ám ha orvos ellenőrzi a tényállást a lagzi előtt, ott nincs esélye a 22 éves létére egyetlen alkalommal az érzelmeinek engedő kurd címszereplőnek. Barátnői orális és anális tapasztalatokkal gyarapodván őrzik „tisztaságukat”, de Elaha már csak egy helyreállító műtétben reménykedhet a családjából és a közösségből való kitaszíttatást elkerülendő. (A német orvos, aki a drága műtétet vállalná, nem is érti, hogy az élettanilag fölösleges szövet pótlásának mi a tétje a 21. században.) Mikor Elaha megkérdi szerető anyukáját, hogy mit szólna ahhoz, ha ő már nem volna szűz, azt válaszolja, hogy „inkább haltál volna meg”. És komolyan gondolja, mert van nagyobb erő a szeretetnél: a félelem. A lány egyedül van, miközben, egy párhuzamos társadalom keretei között, mindenütt közelebbi vagy távolabbi, jelenlegi és leendő családtagok veszik körül (naná, hogy a házassága is elrendezett), és ellenőrzik minden lépését. Jövendőbelije féltékenyen őrzött tulajdonaként kezeli: nem habozik megalázó módon benyúlni menyasszonyának és utána ujját szagolgatni, hogy meggyőződjék róla, nem volt-e éppen mással élete szerelme. Ez töri össze Ela­hában végleg a kisebb-nagyobb kompromisszumok árán élhetőnek ígérkező élet illúzióját. Tudatos döntéssel másodszor is elveszíti az időközben egy a problémát megértő emberjogi szervezet segítségével helyreállított „szüzességét”. Azzal a fiúval, aki – nem (ágyban, konyhában, gyerekekkel) elvárt szerepei szerint, hanem – emberként tekint rá. Döntése több mint lázadás: az évszázadok óta elnyomott szabadságigény életveszélyes kifejezése.

Az elsőfilmes író-rendező nem kreál ellenséget, akivel meg kell küzdeni, az maga a rendszer, az integrálódni csak gazdaságilag hajlandó diaszpóra külön törvények szerint működő természete, amelyet még éppen elviselhető didaxissal jelenít meg.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.