Egy évforduló a magyarázat: 1871-ben ratifikálta ugyanis az állam az akkor legnagyobb magyar magánkollekció, a grandiózus, több mint 3500 kézrajzból és 51 ezer sokszorosított grafikából álló Esterházy-gyűjtemény megvásárlását. Ma is ez képezi a múzeum grafikai gyűjteményének magvát. A szimbolikus születésnap jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a két szomszédvár, a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria nagy ívű áttekintést adjon saját grafikai anyagukról.
Az alkalomra tucatnyi múzeumi szakember többéves munkájaként készült el (Bódi Kinga és Bodor Kata szerkesztésében) a Papír/forma című kötet is, mely katalógus úgy mutatja be a gyűjtemények fejlődéstörténetét, hogy mindeközben a kiválasztott 540 európai és magyar alkotáson keresztül grafikatörténeti áttekintést is nyújt. A kötetben három hang szólal meg, a muzeológus, az alkotó és a történész szemszögéből közelítve rá a grafika sajátos műfajára. Azok a szakemberek vallanak a grafikáról, akik az Esterházyak adománya óta immár megduplázódott gyűjteményt gondozzák. A kronológia megidézi azon elődök (Térey Gábor, Meller Simon, Majovszky Pál, Hoffmann Edith) alakját, akik a reneszánsz és barokk gyűjteményi magot később modern és akkori kortárs művekkel gyarapították. 1945 előtt jórészt a grafika iránt elkötelezett gyűjtők adományai biztosították a kollekció gyarapodását, ezt napjainkban jellemzően inkább az alkotóművészek adományai pótolják. A kötet válogatása nyolc évszázadot fog át, 1330-tól 2021-ig ível, friss szemléletű, rövid szövegekkel kísért, tematikus blokkokba rendezett egységekben mutatva be az európai és azon belül a hazai grafika alakulásának főbb csomópontjait.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
