Kiállítás

Nem korlát

Leonardótól Miróig. Papír/forma: százötven éve rajzok és grafikák bűvöletében

  • Révész Emese
  • 2021. július 7.

Kritika

Ismerve a műfaj mérsékeltebb elismertségét, meglepő, hogy a járvány miatti zárvatartást követően a Szépművészeti Múzeum grafikai kiállítással nyitott.

Egy évforduló a magyarázat: 1871-ben ratifikálta ugyanis az állam az akkor legnagyobb magyar magánkollekció, a grandiózus, több mint 3500 kézrajzból és 51 ezer sokszorosított grafikából álló Esterházy-gyűjtemény megvásárlását. Ma is ez képezi a múzeum grafikai gyűjteményének magvát. A szimbolikus születésnap jó alkalomnak bizonyult arra, hogy a két szomszédvár, a Szépművészeti és a Magyar Nemzeti Galéria nagy ívű áttekintést adjon saját grafikai anyagukról.

Az alkalomra tucatnyi múzeumi szakember többéves munkájaként készült el (Bódi Kinga és Bodor Kata szerkesztésében) a Papír/forma című kötet is, mely katalógus úgy mutatja be a gyűjtemények fejlődéstörténetét, hogy mindeközben a kiválasztott 540 európai és magyar alkotáson keresztül grafikatörténeti áttekintést is nyújt. A kötetben három hang szólal meg, a muzeológus, az alkotó és a történész szemszögéből közelítve rá a grafika sajátos műfajára. Azok a szakemberek vallanak a grafikáról, akik az Esterházyak adománya óta immár megduplázódott gyűjteményt gondozzák. A kronológia megidézi azon elődök (Térey Gábor, Meller Simon, Majovszky Pál, Hoffmann Edith) alakját, akik a reneszánsz és barokk gyűjteményi magot később modern és akkori kortárs művekkel gyarapították. 1945 előtt jórészt a grafika iránt elkötelezett gyűjtők adományai biztosították a kollekció gyarapodását, ezt napjainkban jellemzően inkább az alkotóművészek adományai pótolják. A kötet válogatása nyolc évszázadot fog át, 1330-tól 2021-ig ível, friss szemléletű, rövid szövegekkel kísért, tematikus blokkokba rendezett egységekben mutatva be az európai és azon belül a hazai grafika alakulásának főbb csomópontjait.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Miénk itt a vér

  • - turcsányi -

A papa mozija ez. Nem pont a formula hagyományos értelmében, sokkal inkább szó szerint. A hatvanas évek közepén az olasz anyakönyvi hivatal kigyűjtötte a Sergio keresztnevű polgárokat, s mindegyiket hatóságilag kötelezték arra, hogy spagettiwesterneket készítsenek.

Megszemélyesített dokumentumok  

„Boldog magyar jövőt!” – olvassuk a feliratot Chilf Mária kollázsán, ahol egy felvonuláson Lenin, Rákosi és Sztálin fényképét viszik a munkások és az úttörők, nyomukban a ledöntött Sztálin-szobor feje gurul egy tankkal a háttérben.

Építő játék

  • Kiss Annamária

Horváth Csaba rendező-koreográfusnak, a Forte Társulat művészeti vezetőjének színházában legalább annyira fontos a mozgás, mint a szöveg, nem csoda, hogy ezen az estén, a mozgásszínházas tempóhoz kevéssé szokott kőszínházas társulati tagoknak melegük van.

„Megeszi a kígyót”

Alighanem a magyar kultúrára korábban is jellemző, az utóbbi időben pedig mintha még erőteljesebben megjelenő befelé fordulás miatt lehet, hogy egy olyan jelentős életmű, amilyen Ladik Kataliné, egyszerűen nem találja meg benne a helyét – holott minden adott lenne hozzá.

Igor és Szása kiszabadult és gyilkolt

Szentesen két bulltípusú kutya kijutott az utcára, halálra mart egy férfit és örök életére megnyomorított egy nőt. Az ügyészség letöltendő börtönbüntetést kért a gazdára, akinek fogalma sem volt arról, mire képesek a házőrzői, és milyen nevelésre lett volna szükségük.

Hídpénz

„Az önkormányzat egy olyan fejlesztést kíván megvalósítani, hogy a Szárhegyet és a Vár­hegyet összekötnénk egy függőhíddal."

Az arany csillogása

Emlékszik még bárki is arra, hogy mikor volt az a „vizes” világbajnokság Budapesten, amikor a toronyugráshoz a Dunába húztak fel egy ménkű nagy tornyot, hogy az majd milyen jól fog mutatni a világmindenség összes televíziós készülékén?

Csak a szégyen

Egy héttel ezelőtt az ENSZ Közgyűlése elfogadta azt a határozatot, amely július 11-ét a srebrenicai népirtás emléknapjává nyilvánítja.

Feltétlenül, de nem mindenképpen

A németek sohasem fogják megbocsátani a zsidóknak Auschwitzot – hangzik egy ismert, vitatott eredetű bon mot. Mint sok más általánosításban, ebben is lehetett igazság, amíg maguk a tettesek és a nácikkal együttműködők értelmezték úgy bűneiket, hogy a végén valahogy mégis a zsidók legyenek a hibásak. Gyermekeik és unokáik azonban már elfojtás vagy kivetítés nélkül tekinthettek a népirtásra, és vonhatták kérdőre felmenőiket.