Lemez

Van benne igazság

Gaspard Augé: Escapades

  • - minek -
  • 2021. július 7.

Kritika

A 2010-es évek egyik legfrissebb hangzású, egyben végtelenül szórakoztató formációja, a párizsi illetőségű Justice túlzás nélkül egy egész generációnak tanította meg, hogyan kell újraértelmezni és saját testre szabni az elektronikus tánczenét.

Irónia és reflektált gondolkodás, a hagyományok tudatos dekonstrukciója, rajongás és ikonoklasztia – ez így mind együtt szolgált a két francia, Gaspard Augé és Xavier de Rosnay alkotói filozófiájaként. Más kérdés, hogy a lelkesen felvállalt rockzenei attitűdök és gúnyosan előcitált manírok elektrokontextusba helyezve is csak egy, amúgy zseniális, revelatív, a rajta terpeszkedő ikonikus kereszt szimbólum miatt csak Crossnak nevezett albumra nyújtottak kellő muníciót 2007-ben. A kissé túlérett, már-már modoros zenékkel jelentkező progrock, diszkó és szintipop elődöket egyszerre megidéző későbbi lemezeik (köztük a 2011-es Audio, Video, Disco) ugyan tisztesen megcsinált és tökéletesen vállalható próbálkozások voltak, de forradalminak egyáltalán nem nevezhető sem a hangzásuk, sem a hatásuk.

Miután lassan öt éve hiába várunk új Justice-albumra (a legutóbbi a 2016 őszén megjelent Woman volt), különösen örömteli, hogy Gaspard Augé elkészítette az első szólólemezét, amely úgy folytatása a Justice munkásságának, hogy közben külön bejáratú alkotói módszerének és egyedi preferenciáinak köszönhetően nem kelti az önismétlésnek még a látszatát sem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.