Hód ebben az új munkájában is rombol és épít, táncol a romokon, miközben egy boldogabb, szabadabb világot konstruál. Közben kedvesen figyelmeztet arra is, hogy a szabadságnak ára van, keményen meg kell dolgozni érte még itt, a színházban is. Nem csupán az előadóknak, a nézőknek is. Az a néző ugyanis, aki képes a 11, vegyesen fogyatékkal élő és ép táncos mozgását két órán át figyelemmel kísérni, végül eljut odáig, hogy felfedezze az összhangot, a dinamikát és a szépséget is minden egyes szereplő mozdulataiban, és aztán fokozatosan az előadás egészében is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
