Tánc

Nem rock and roll

Harmónia

  • Artner Sisso
  • 2022. február 23.

Kritika

Hód Adrienn másodszor dolgozott koreográfusként a brémai Unusual Symptoms társulattal; első közös munkájuk két éve a Coexist volt, annak a társadalmi párbeszédre késztető koreografikus megközelítésnek a szellemében, amellyel Hód az elmúlt bő tíz évben a saját társulatával a sokféle társadalmi presszió testekre gyakorolt hatását vizsgálta. A koreográfus személyes történeteket „mesélve” kereste a (fel)szabadulás lehetőségeit.

Hód ebben az új munkájában is rombol és épít, táncol a romokon, miközben egy boldogabb, szabadabb világot konstruál. Közben kedvesen figyelmeztet arra is, hogy a szabadságnak ára van, keményen meg kell dolgozni érte még itt, a színházban is. Nem csupán az előadóknak, a nézőknek is. Az a néző ugyanis, aki képes a 11, vegyesen fogyatékkal élő és ép táncos mozgását két órán át figyelemmel kísérni, végül eljut odáig, hogy felfedezze az összhangot, a dinamikát és a szépséget is minden egyes szereplő mozdulataiban, és aztán fokozatosan az előadás egészében is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Emlékév

A hatalom és a muzsikus viszonya sokféle lehet: az utcai zenész nyitott gitártokja, a homlokra csapott vagy vonóba tűzött nagycímletű bankjegy éppúgy kifejezi ezt a viszonyt, mint a Mozartot és Salierit is udvari zeneszerzővé kinevező II. József telhetetlensége.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.

Talpunk alól a hő

Ritka, potenciálisan megújuló energiaforrás lapul az alattunk különösen vékony földkéreg mélyén. A közeljövőben a mostaninál is sokkal nagyobb mértékben támaszkodhatnánk a geotermikus energiára, habár akadnak megoldásra váró gondok is. De mostantól pénz is jut rá!

Oktatás helyett

Akár több ezer kamuórát is beírhattak a KRÉTA rendszerbe egy miskolci technikumban az elmúlt évek során, de a szakképzési centrum állítja, most már minden rendben van. Diákok és egy volt tanár szerint egyáltalán nincs így.