Nevüket Pilinszky János ihlette, aki a pillanat tettenérését megcélzó alkotói munka hasonlataként használta a kifejezést. Legújabb bemutatójuk (rendező: Bélai Marcel) a legutolsó túlélő, Iszméné szemszögéből mutatja be a Labdakida-ház kihalásának történetét, Aiszkhülosz, Szophoklész és Euripidész tragédiáit felhasználva.
A színpad jobb oldalán hideg szpotfényben kerekesszék (látványtervező: Szőke Zsuzsi), baloldalt egy oszlopon tévékészülék, a képernyőn a híres-hírhedt intelem villog: „Ismerd meg önmagadat és tudni fogod sorsodat!” Iszméné (Zádor Fanni) rózsaszín tüllszoknyában flangál a színpadon, egy végeérhetetlennek tűnő monológban eldarált gyorstalpalót tart a Labdakida-ház történetéből, beavat minket az összes előzménybe, majd sortáncot járva megjelenik az egész család. A tévékészülék nem csak puszta díszletelem, segítségével válik a színpad szabad asszociációkat használó intermediális játszótérré. Míg Iszméné beszél, kislánykori felvételeket láthatunk róla, de később Gábor Miklós Oidipusza is innen szól hozzánk.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
