Lemez

Nyert futam

Baráti Kristóf: Bach szonátái és partitái szólóhegedűre

Kritika

Nem szeretem a zenei maratonokat, ám abban van valami nagyszerűség, ha a muzsikus – ahogy a legendás hírnök, aki Athénba vitte a görög győzelem hírét – nagy, kimerítő futása után diadalt jelenthet Bach három-három szonátája és partitája után.

Nem most lett divatos végigjátszani a ciklust, a pionír fidulások, Yehudi Menuhin, Jascha Heifetz és Nathan Milstein egyaránt megcsinálták a maguk 42 kilométerét, meg a magyar származású, de külföldön beérkező Telmányi Emil is, aki korát megelőzve eszkábált magának majdnem korhű, ívelt vonót, és ha engem kérdeznek, a régi nagyok közül senki sem ért nyomába az alulértékelt belga, Arthur Grumiaux játékának. Bach szólóhegedűs műveinek legjobb felvételei az utóbbi években születtek – na, nem az időnként elviselhetetlenül szögletes historikusokra gondolok, hanem Gidon Kremer, Julia Fischer, Hilary Hahn és Christian Tetzlaff lemezeire. Arra azonban alig vállalkozott valaki, amire Baráti Kristóf: két élő – a Verbier Festivalon, egy ragyogó akusztikájú svájci templomban 2016. július 17-én rögzített – koncertjének a felvételét jelentette meg.

Nem kicsit vagány, és a hegedűművész piszmogásra képtelen, ösztön vezérelte munkamódszerével is jobban egybevág, hogy ezt a megoldást választotta. (Jegyezzük meg: 2010-ben, a Berlin Classics kiadásában készült már lemeze ezekből az alkotásokból.) Most mintha az egyszeri nekifutás lendülete és a közönség jelenléte is inspirálná, ahogy belevág a g-moll szonáta (BWV 1001) méltóságteljes nyitányába. Interpretációja nem kifejezetten historikus, ám betartja azokat a technikai elemeket, amelyeket egy modern hegedűsnek illik: alig alkalmaz vibratót, szívesebben formál könnyed, mintsem telítően súlyos frázisokat. Ugyanakkor erőteljes, izmos hangokat csal ki az 1703-as készítésű „Lady Harmsworth” Stradivariból. A gazdagon zengő harmonikusok ugyan időnként elnyomják a részletekben lakozó ördögöket (amiket stúdióban lehetne jobban megmutatni), de felbecsülhetetlenül izgalmassá teszik az egész előadást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.