Könyv

Próbaidő

Paul Auster: Sunset Park

Kritika

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából? Ebben a történetben Auster az emberi kötődés törékenységéről, annak mégis nélkülözhetetlen voltáról mesél.

Miles közel nyolc éve él önkéntes száműzetésben. A huszonéves fiú testvére tragikus halálát követően hagyta el a szüleit, maradt ki az egyetemről. Rosszabbnál rosszabb munkákból tartja fenn magát, most például Floridában él, és kilakoltatott családok otthonának maradványait rámolja ki. A megszakított életek megszólítják, fotókat készít az érdekesebb tárgyakról, hangulatokról. Nincsenek barátai, nem kapcsolódik senkivel és semmivel. Élni és kiteljesedni képtelen elveszettségéből egy szerelem rázza fel. A beteljesedéshez azonban először szembe kell néznie a múlttal: a testvére ellen elkövetett képzelt vagy valós bűnével és az elhagyott családdal. Visszatér hát New Yorkba, előző élete helyszínére.

Miles egyetlen emberrel tartotta a kapcsolatot a száműzetés évei alatt, Bing Nathannel. Bing a közvetítő a fiú és a szülők között, és most is ő az, akin keresztül szállást, munkát, azaz közeledési lehetőségeket talál a régi életéhez. Így kerül Miles a lepukkant Sunset Park egy régi, lakatlan házába, amelyet Bing ötlete alapján pénztelen értelmiségi csapatuk önkényesen foglal el. Saját felfogásuk szerint életművészek, de a nyers valóság az, hogy hajléktalanok. A fordító, Pék Zoltán által használt bagázs kifejezés tökéletesen tükrözi a csoportdinamikát: nem kialakult közösségről van szó, hanem élethelyzetük miatt egymás mellé sodródó egyénekről, akik ugyan segítik egymást, amivel lehet (közös bevásárlás, főzés, néha szex), mégiscsak lazán, érintőlegesen kapcsolódnak egymással.

Az ideköltözők mindegyike valamiféle módon kilóg a társadalom normarendszeréből, de mindannyian másról, többről álmodnak. Alkotni vágynak. Okos, tehetséges emberekről mesél a könyv, akik azonban olyan dolgokban okosak vagy tehetségesek (irodalom, film, képzőművészet, zene), amelyeket a mai világ nem tart anyagilag értékesnek. Ellen rajzol, Alice a filmes doktori disszertációján dolgozik, Miles szíve az irodalomhoz húz. A nagyvilágba való kilépés előtti felkészülés időszaka ez mindannyiuknak. A közösség ragasztója Bing, ő az egyetlen, aki nem vágyódik el máshová, aki nem átmeneti szállásként, hanem otthonként tekint a házra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.