Könyv

Próbaidő

Paul Auster: Sunset Park

Kritika

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából? Ebben a történetben Auster az emberi kötődés törékenységéről, annak mégis nélkülözhetetlen voltáról mesél.

Miles közel nyolc éve él önkéntes száműzetésben. A huszonéves fiú testvére tragikus halálát követően hagyta el a szüleit, maradt ki az egyetemről. Rosszabbnál rosszabb munkákból tartja fenn magát, most például Floridában él, és kilakoltatott családok otthonának maradványait rámolja ki. A megszakított életek megszólítják, fotókat készít az érdekesebb tárgyakról, hangulatokról. Nincsenek barátai, nem kapcsolódik senkivel és semmivel. Élni és kiteljesedni képtelen elveszettségéből egy szerelem rázza fel. A beteljesedéshez azonban először szembe kell néznie a múlttal: a testvére ellen elkövetett képzelt vagy valós bűnével és az elhagyott családdal. Visszatér hát New Yorkba, előző élete helyszínére.

Miles egyetlen emberrel tartotta a kapcsolatot a száműzetés évei alatt, Bing Nathannel. Bing a közvetítő a fiú és a szülők között, és most is ő az, akin keresztül szállást, munkát, azaz közeledési lehetőségeket talál a régi életéhez. Így kerül Miles a lepukkant Sunset Park egy régi, lakatlan házába, amelyet Bing ötlete alapján pénztelen értelmiségi csapatuk önkényesen foglal el. Saját felfogásuk szerint életművészek, de a nyers valóság az, hogy hajléktalanok. A fordító, Pék Zoltán által használt bagázs kifejezés tökéletesen tükrözi a csoportdinamikát: nem kialakult közösségről van szó, hanem élethelyzetük miatt egymás mellé sodródó egyénekről, akik ugyan segítik egymást, amivel lehet (közös bevásárlás, főzés, néha szex), mégiscsak lazán, érintőlegesen kapcsolódnak egymással.

Az ideköltözők mindegyike valamiféle módon kilóg a társadalom normarendszeréből, de mindannyian másról, többről álmodnak. Alkotni vágynak. Okos, tehetséges emberekről mesél a könyv, akik azonban olyan dolgokban okosak vagy tehetségesek (irodalom, film, képzőművészet, zene), amelyeket a mai világ nem tart anyagilag értékesnek. Ellen rajzol, Alice a filmes doktori disszertációján dolgozik, Miles szíve az irodalomhoz húz. A nagyvilágba való kilépés előtti felkészülés időszaka ez mindannyiuknak. A közösség ragasztója Bing, ő az egyetlen, aki nem vágyódik el máshová, aki nem átmeneti szállásként, hanem otthonként tekint a házra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.