Könyv

Próbaidő

Paul Auster: Sunset Park

Kritika

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából? Ebben a történetben Auster az emberi kötődés törékenységéről, annak mégis nélkülözhetetlen voltáról mesél.

Miles közel nyolc éve él önkéntes száműzetésben. A huszonéves fiú testvére tragikus halálát követően hagyta el a szüleit, maradt ki az egyetemről. Rosszabbnál rosszabb munkákból tartja fenn magát, most például Floridában él, és kilakoltatott családok otthonának maradványait rámolja ki. A megszakított életek megszólítják, fotókat készít az érdekesebb tárgyakról, hangulatokról. Nincsenek barátai, nem kapcsolódik senkivel és semmivel. Élni és kiteljesedni képtelen elveszettségéből egy szerelem rázza fel. A beteljesedéshez azonban először szembe kell néznie a múlttal: a testvére ellen elkövetett képzelt vagy valós bűnével és az elhagyott családdal. Visszatér hát New Yorkba, előző élete helyszínére.

Miles egyetlen emberrel tartotta a kapcsolatot a száműzetés évei alatt, Bing Nathannel. Bing a közvetítő a fiú és a szülők között, és most is ő az, akin keresztül szállást, munkát, azaz közeledési lehetőségeket talál a régi életéhez. Így kerül Miles a lepukkant Sunset Park egy régi, lakatlan házába, amelyet Bing ötlete alapján pénztelen értelmiségi csapatuk önkényesen foglal el. Saját felfogásuk szerint életművészek, de a nyers valóság az, hogy hajléktalanok. A fordító, Pék Zoltán által használt bagázs kifejezés tökéletesen tükrözi a csoportdinamikát: nem kialakult közösségről van szó, hanem élethelyzetük miatt egymás mellé sodródó egyénekről, akik ugyan segítik egymást, amivel lehet (közös bevásárlás, főzés, néha szex), mégiscsak lazán, érintőlegesen kapcsolódnak egymással.

Az ideköltözők mindegyike valamiféle módon kilóg a társadalom normarendszeréből, de mindannyian másról, többről álmodnak. Alkotni vágynak. Okos, tehetséges emberekről mesél a könyv, akik azonban olyan dolgokban okosak vagy tehetségesek (irodalom, film, képzőművészet, zene), amelyeket a mai világ nem tart anyagilag értékesnek. Ellen rajzol, Alice a filmes doktori disszertációján dolgozik, Miles szíve az irodalomhoz húz. A nagyvilágba való kilépés előtti felkészülés időszaka ez mindannyiuknak. A közösség ragasztója Bing, ő az egyetlen, aki nem vágyódik el máshová, aki nem átmeneti szállásként, hanem otthonként tekint a házra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.