Könyv

Próbaidő

Paul Auster: Sunset Park

Kritika

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Megragasztható-e, ami eltört? Van-e lehetőség az újrakezdésre, a kapcsolatok meggyógyítására sok év távlatából? Ebben a történetben Auster az emberi kötődés törékenységéről, annak mégis nélkülözhetetlen voltáról mesél.

Miles közel nyolc éve él önkéntes száműzetésben. A huszonéves fiú testvére tragikus halálát követően hagyta el a szüleit, maradt ki az egyetemről. Rosszabbnál rosszabb munkákból tartja fenn magát, most például Floridában él, és kilakoltatott családok otthonának maradványait rámolja ki. A megszakított életek megszólítják, fotókat készít az érdekesebb tárgyakról, hangulatokról. Nincsenek barátai, nem kapcsolódik senkivel és semmivel. Élni és kiteljesedni képtelen elveszettségéből egy szerelem rázza fel. A beteljesedéshez azonban először szembe kell néznie a múlttal: a testvére ellen elkövetett képzelt vagy valós bűnével és az elhagyott családdal. Visszatér hát New Yorkba, előző élete helyszínére.

Miles egyetlen emberrel tartotta a kapcsolatot a száműzetés évei alatt, Bing Nathannel. Bing a közvetítő a fiú és a szülők között, és most is ő az, akin keresztül szállást, munkát, azaz közeledési lehetőségeket talál a régi életéhez. Így kerül Miles a lepukkant Sunset Park egy régi, lakatlan házába, amelyet Bing ötlete alapján pénztelen értelmiségi csapatuk önkényesen foglal el. Saját felfogásuk szerint életművészek, de a nyers valóság az, hogy hajléktalanok. A fordító, Pék Zoltán által használt bagázs kifejezés tökéletesen tükrözi a csoportdinamikát: nem kialakult közösségről van szó, hanem élethelyzetük miatt egymás mellé sodródó egyénekről, akik ugyan segítik egymást, amivel lehet (közös bevásárlás, főzés, néha szex), mégiscsak lazán, érintőlegesen kapcsolódnak egymással.

Az ideköltözők mindegyike valamiféle módon kilóg a társadalom normarendszeréből, de mindannyian másról, többről álmodnak. Alkotni vágynak. Okos, tehetséges emberekről mesél a könyv, akik azonban olyan dolgokban okosak vagy tehetségesek (irodalom, film, képzőművészet, zene), amelyeket a mai világ nem tart anyagilag értékesnek. Ellen rajzol, Alice a filmes doktori disszertációján dolgozik, Miles szíve az irodalomhoz húz. A nagyvilágba való kilépés előtti felkészülés időszaka ez mindannyiuknak. A közösség ragasztója Bing, ő az egyetlen, aki nem vágyódik el máshová, aki nem átmeneti szállásként, hanem otthonként tekint a házra.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.