Tévésorozat

Hurrá, itt a gyár!

The Studio

Kritika

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Aztán 2023-ban jött a színészek és forgatókönyvírók történelmi léptékű sztrájkja. Hosszú időre leállt az egész show-biznisz. S akkor még nem beszéltünk a Los Angeles-i erdőtüzekről vagy arról, hogy a város egyre megfizethetetlenebb, így a produkciók jó része már inkább Georgia államba, New Yorkba vagy épp Prágába, esetleg Magyarországra költözött.

Az a Hollywood, amelyet a The Studio bemutat, más tészta: pezsgő dzsungel, ahol nem tudunk úgy eldobni egy kólásüveget, hogy az ne egy világsztárt találjon el. Egy picit ütött-kopott is ugyan, de őrzi patináját; dekadens, képmutató, őrült, becsvágyó és szexista. Ott van a levegőben a 30-as évek pezsgő- és kokainszaga, amely Damien Chazelle Babylonját is meghatározta (még a film zaklatott, jazzes háttérzenéjét és kapkodó kameramunkáját is lekoppintották); Robert Altman A játékos című filméjének cameókkal kitömött, kiábrándult iróniája ugyanúgy érezhető itt, mint a Törtetők ártatlan sztármániája.

Egy ilyen Hollywood tetejére ül fel hősünk, Matt Remick (Seth Rogen), amikor a Continental Studios vezetője lesz, miután egy szuperhős-filmből többmilliárdos franchise-t varázsolt. Valójában nem vezető alkat, igazi people-pleaser, akinek az a legfontosabb, hogy mindenki kedvelje őt. Ám a sorozatból kiderül, hogy egy stúdióvezető munkájának nagy részét az teszi ki, hogy emberekre taposson, projekteket lehetetlenítsen el, és a lehető legtöbb helyen spóroljon, hogy még több pénzt kereshessen. Matt jó szándékú film­rajongó, sztárok után nyálát csorgató tökkelütött, aki feszt bajba keveri magát: képtelen nemet mondani a nagy rendezőknek, de a részvényeseknek is. Szélmalomharca a filmmel egyidős probléma körül fodrozódik: szerzői film vagy közönségfilm?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Újabb menekülő kelet-európai politikus keres búvóhelyet Orbánnál

  • Domány András
Budapestről üzent Donald Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyński-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?