Tévésorozat

Hurrá, itt a gyár!

The Studio

Kritika

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Aztán 2023-ban jött a színészek és forgatókönyvírók történelmi léptékű sztrájkja. Hosszú időre leállt az egész show-biznisz. S akkor még nem beszéltünk a Los Angeles-i erdőtüzekről vagy arról, hogy a város egyre megfizethetetlenebb, így a produkciók jó része már inkább Georgia államba, New Yorkba vagy épp Prágába, esetleg Magyarországra költözött.

Az a Hollywood, amelyet a The Studio bemutat, más tészta: pezsgő dzsungel, ahol nem tudunk úgy eldobni egy kólásüveget, hogy az ne egy világsztárt találjon el. Egy picit ütött-kopott is ugyan, de őrzi patináját; dekadens, képmutató, őrült, becsvágyó és szexista. Ott van a levegőben a 30-as évek pezsgő- és kokainszaga, amely Damien Chazelle Babylonját is meghatározta (még a film zaklatott, jazzes háttérzenéjét és kapkodó kameramunkáját is lekoppintották); Robert Altman A játékos című filméjének cameókkal kitömött, kiábrándult iróniája ugyanúgy érezhető itt, mint a Törtetők ártatlan sztármániája.

Egy ilyen Hollywood tetejére ül fel hősünk, Matt Remick (Seth Rogen), amikor a Continental Studios vezetője lesz, miután egy szuperhős-filmből többmilliárdos franchise-t varázsolt. Valójában nem vezető alkat, igazi people-pleaser, akinek az a legfontosabb, hogy mindenki kedvelje őt. Ám a sorozatból kiderül, hogy egy stúdióvezető munkájának nagy részét az teszi ki, hogy emberekre taposson, projekteket lehetetlenítsen el, és a lehető legtöbb helyen spóroljon, hogy még több pénzt kereshessen. Matt jó szándékú film­rajongó, sztárok után nyálát csorgató tökkelütött, aki feszt bajba keveri magát: képtelen nemet mondani a nagy rendezőknek, de a részvényeseknek is. Szélmalomharca a filmmel egyidős probléma körül fodrozódik: szerzői film vagy közönségfilm?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Megint vinnének egy múzeumot

Három évvel ezelőtt a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa, az ICOM hosszas viták után olyan új múzeumi definíciót alkotott, amelyről úgy vélték, hogy minden tekintetben megfelel a kor követelményeinek. Szerintük a társadalom szolgálatában álló, nem profitorientált, állandó intézmények nevezhetők múzeumnak, amelyek egyebek közt nyitottak és befogadók, etikusak és szakszerűek…

A vezér gyermekkora

Eddig csak a kerek évfordulókon – először 1999-ben, a rejtélyes okból jócskán túlértékelt első Orbán-kormány idején – emlékeztek meg szerényen arról, hogy Orbán Viktor egy nem egész hét (7) perces beszéddel 1989-ben kizavarta a szovjet hadsereget Magyarországról.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."