Könyv

Rohanunk a forradalomban

Kiss Judit Ágnes: Kórház az osztályteremben

  • Szekeres Nikoletta
  • 2021. június 2.

Kritika

A történelmi regény régi hagyományra tekint vissza az ifjúsági irodalomban is. A Pagony kiadó új sorozata, az Abszolút töri ezt a rugalmasságot használja ki, miközben reagál arra a jelenségre is, hogy a kötelezőként vagy ajánlottként olvasandó történelmi regényeket egyre kedvetlenebbül veszik kézbe a diákok.

Ezek a szövegek nem feltétlenül az irodalmi kísérletezés terepei, nem is mindig a legmagasabb szépirodalmi igénnyel íródnak, de jó esetben segítik az ismeretek beépülését, szórakoztatnak, sőt irodalmi jelenségek bemutatására is alkalmasak. A sorozatban megjelenő regényeket az időutazás mostanában különösen közkedvelt motívuma kapcsolja össze. Adott egy suli, ahol a büfés néni titokban mindenféle korokból hozza csodás portékáit az iskola kertjében álló fán keresztül; itt járnak át az egy osztályban tanuló gyerekek egyik világból a másikba. Mészöly Ágnes A királyné violája című könyvében Mátyás király korába, Wéber Anikó Az ellenállók vezére című regényében a kiegyezés korába vezeti olvasóit. Ez az alapfelállás megelőlegezi azt is, hogy a történelmi kalandozások mellett mélyebben megismerhetjük egy osztály, azaz egy gyerekcsoport életét is.

A Kórház az osztályteremben az 1956-os forradalom idejébe kalauzol minket. A könyv szerzői utószava szerint Kiss Judit Ágnest az a kettőség érdekelte, amit gyerekként megtapasztalt az ő diákkorában még ellenforradalomként tanított ’56-tal kapcsolatban. Később tanárként szembesült azokkal a hiányokkal is, amelyek a mai gyerek fejében képződtek meg. A regényben négy osztálytárs utazik vissza a múltba azért, hogy az egyikőjük, Lóri dédapját, a forradalom után disszidáló, de terhes kedvesét Magyarországon hagyó tékozló őst megkeressék. A gyerekek az időben visszarepülve megvillantják némileg hiányos történelmi ismereteiket, azt az olykor komikus „tudást”, amelyet a tankönyveik vastag betűs kiemelé­sei­ből, a monoton tanári zanzákból összeszedtek.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.