Ezek a szövegek nem feltétlenül az irodalmi kísérletezés terepei, nem is mindig a legmagasabb szépirodalmi igénnyel íródnak, de jó esetben segítik az ismeretek beépülését, szórakoztatnak, sőt irodalmi jelenségek bemutatására is alkalmasak. A sorozatban megjelenő regényeket az időutazás mostanában különösen közkedvelt motívuma kapcsolja össze. Adott egy suli, ahol a büfés néni titokban mindenféle korokból hozza csodás portékáit az iskola kertjében álló fán keresztül; itt járnak át az egy osztályban tanuló gyerekek egyik világból a másikba. Mészöly Ágnes A királyné violája című könyvében Mátyás király korába, Wéber Anikó Az ellenállók vezére című regényében a kiegyezés korába vezeti olvasóit. Ez az alapfelállás megelőlegezi azt is, hogy a történelmi kalandozások mellett mélyebben megismerhetjük egy osztály, azaz egy gyerekcsoport életét is.
A Kórház az osztályteremben az 1956-os forradalom idejébe kalauzol minket. A könyv szerzői utószava szerint Kiss Judit Ágnest az a kettőség érdekelte, amit gyerekként megtapasztalt az ő diákkorában még ellenforradalomként tanított ’56-tal kapcsolatban. Később tanárként szembesült azokkal a hiányokkal is, amelyek a mai gyerek fejében képződtek meg. A regényben négy osztálytárs utazik vissza a múltba azért, hogy az egyikőjük, Lóri dédapját, a forradalom után disszidáló, de terhes kedvesét Magyarországon hagyó tékozló őst megkeressék. A gyerekek az időben visszarepülve megvillantják némileg hiányos történelmi ismereteiket, azt az olykor komikus „tudást”, amelyet a tankönyveik vastag betűs kiemeléseiből, a monoton tanári zanzákból összeszedtek.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
