A Führer gondosan felépített imázsáról és a szervezett rajongásról Joseph Goebbels propagandaminiszter, egy ambíciójában sértett (íróként éppolyan tehetségtelennek bizonyult, mint Hitler festőként), pszichésen sérült (patológiás nárcizmus), testileg fogyatékos (dongaláb), alacsony növésű, az általa propagált „árja fajú” férfiideálnak sem külsőségeiben, sem életvezetését tekintve meg nem felelő akarnok gondoskodott. Felismerte a propaganda szerepét: nélküle Hitler, akinek egy kormányválság következtében hullott ölébe a kancellárság (könnyen befolyásolhatónak vélt politikusként), nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép választotta őt vezérének. A náci hatalomátvétel után gigantikus rendezvények (felvonulások, pártnapok, sőt még az olimpia is) hirdették a Führer dicsőségét, megjelenítve azt minden kommunikációs csatornán, a hírközlő fórumoktól a művészetekig. Goebbels műve, hogy nem csak a kezdetben nagyon is sokszínű és irányultságú németség fogadta el az életük hagyományos kereteit mindenestől felforgató Hitlert (lelkesen, megalkuvással vagy beletörődve), de külföldön is sikereket arattak a náci propagandafilmek (maradjunk most ennél a műfajnál), és nem is csak a Hitlert dicsőítők: a Leni Riefenstahl-féle Az akarat diadala és az Olimpia után a durván antiszemita Jud Süsst (Veit Harlan, 1940) is ünnepelték a velencei fesztiválon – az akkor még filmkritikus Antonioni (igen, a Michelangelo) ekképpen áradozott: „Nem habozunk kijelenteni: ha ez propaganda, akkor üdvözöljük a propagandát. Ez egy meggyőző, tömör, rendkívül hatásos film.”
Joachim A. Lang dokumentumokon, jegyzőkönyveken, a grafomán Goebbels naplóján alapuló munkája voltaképpen egy prémium kategóriás ismeretterjesztő film. A magánélet csak annyiban jelenik meg, amennyiben példát szolgáltat arra, mennyire vették a nácik komolyan a saját elveiket: Hitler személyesen beszéli le az (akkor még csak) ötgyerekes apaként a tiszta faj szaporításában élen járó miniszterét arról, hogy elhagyja feleségét egy cseh (tehát szláv, még jó, hogy nem zsidó!) színésznő kedvéért. A film jobbára párbeszédekből, illetve különböző hallgatóságok előtt tartott beszédekből, értekezletekből áll, amelyek viszonyba kerülnek többnyire ismert, de a náci gondolkodás kontextusában még nem látott archív felvételekkel. Ebbe az embertelen logikába avat be a film.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
