Film

Vezető és Megvezető

Joachim A. Lang: Goebbels, a manipuláció művészete

  • 2025. május 7.

Kritika

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

A Führer gondosan felépített imázsáról és a szervezett rajongásról Joseph Goebbels propagandaminiszter, egy ambíciójában sértett (íróként éppolyan tehetségtelennek bizonyult, mint Hitler festőként), pszichésen sérült (patológiás nárcizmus), testileg fogyatékos (dongaláb), alacsony növésű, az általa propagált „árja fajú” férfiideálnak sem külsőségeiben, sem életvezetését tekintve meg nem felelő akarnok gondoskodott. Felismerte a propaganda szerepét: nélküle Hitler, akinek egy kormányválság következtében hullott ölébe a kancellárság (könnyen befolyásolhatónak vélt politikusként), nem tudta volna elhitetni, hogy a német nép választotta őt vezérének. A náci hatalomátvétel után gigantikus rendezvények (felvonulások, pártnapok, sőt még az olimpia is) hirdették a Führer dicsőségét, megjelenítve azt minden kommunikációs csatornán, a hírközlő fórumoktól a művészetekig. Goebbels műve, hogy nem csak a kezdetben nagyon is sokszínű és irányultságú németség fogadta el az életük hagyományos kereteit mindenestől felforgató Hitlert (lelkesen, megalkuvással vagy beletörődve), de külföldön is sikereket arattak a náci propagandafilmek (maradjunk most ennél a műfajnál), és nem is csak a Hitlert dicsőítők: a Leni Riefenstahl-féle Az akarat diadala és az Olimpia után a durván antiszemita Jud Süsst (Veit Harlan, 1940) is ünnepelték a velencei fesztiválon – az akkor még filmkritikus Antonioni (igen, a Michelangelo) ekképpen áradozott: „Nem habozunk kijelenteni: ha ez propaganda, akkor üdvözöljük a propagandát. Ez egy meggyőző, tömör, rendkívül hatásos film.”

Joachim A. Lang dokumentumokon, jegyzőkönyveken, a grafomán Goebbels naplóján alapuló munkája voltaképpen egy prémium kategóriás ismeretterjesztő film. A magánélet csak annyiban jelenik meg, amennyiben példát szolgáltat arra, mennyire vették a nácik komolyan a saját elveiket: Hitler személyesen beszéli le az (akkor még csak) ötgyerekes apaként a tiszta faj szaporításában élen járó miniszterét arról, hogy elhagyja feleségét egy cseh (tehát szláv, még jó, hogy nem zsidó!) színésznő kedvéért. A film jobbára párbeszédekből, illetve különböző hallgatóságok előtt tartott beszédekből, értekezletekből áll, amelyek viszonyba kerülnek többnyire ismert, de a náci gondolkodás kontextusában még nem látott archív felvételekkel. Ebbe az embertelen logikába avat be a film.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.