Lemez

World music: a végzetnek

...kiemelt szerep jut körképünkben, de szót kér a táncparkett és egy halott királynő is.

Carola Ortiz: Pecata Beata Carola Ortiz kortárs katalán költőnők verseit énekli harmadik szólóalbumán. Ezek a versek a végzetes vonzalomról vagy annak fájdalmas hiányáról szólnak: a mítoszok szirénjeiről és boszorkáiról, illetve a halandók csalódásairól és magányáról. Bármiképp is, egy jó adag szenvedély és drámaiság fűzi össze őket, szóval Carolától egy meglehetősen felkavaró csokrot kapunk. Szokás szerint ezúttal is mindent megtesz, hogy műfaját tekintve belőhetetlen legyen, nincs az az erős befolyás, amit ne mosna el egy másik, legyen az buleria, habanera, tangó, fado, jazz vagy experimentális kamaramuzsika. Időnként a vonósok, máskor a gitárok vagy éppen Carola klarinétja kerül előtérbe, de ez a nagy változatosság nem torkollik valami felszíni változékonyságba; és mire megkerüljük Carola univerzumát, üresjárat nélkül ér véget az album. Kedvencünk a Corro per la nit és a Visc per no morir című száma, de a többinek is felettébb keser­édes, vagyis finom íze van. (Microscopi, 2021) 

 

Balkan Taksim: Disko Telegraf Az elektronikus alapokra helyezett Balkán – röviden a Balkan Beat –, köszönjük szépen, megvolt már évekkel ezelőtt rogyásig… Na de a Balkan Taksim egészen más… Az most a szabályt erősítő kivétel. 2019-ben elég volt két kislemezzel jelentkeznie, s már vadul lelkesedett érte a BBC Radio, a Songlines és még egy rakás rangos fórum. Hát hogy van ez?

Ez úgy van, hogy a bukaresti Sașa-Liviu Stoianovici és Alin Zăbrăuțeanu a Balkan Beattől függetlenül, és annál jóval mélyebben kötődik a Balkán zenei hagyományaihoz és az azoktól elválaszthatatlan életmódhoz. Nem a könyvtárakban, hanem a román, bolgár, török, macedón, szerb s a többi falvakban kutatják forrásaikat, és minden hang mögött emlékezetes utakra és sorsokra találnak. Egyszóval: megszállottak az urak. És jól hallhatóan zenészként sem akárkik.

„Mintha a Massive Attack együtt játszana a Taraf de Haïdouksszal” – írja róluk egy ismertető. És tényleg: a tradicionális hangszerek, az archaikus ritmusok, a high-tech és a pszichedélia együtt érvényesülnek ezen az albumon. Ha feldobom, folklór, ha leesik, elektronikus tánczene – de egyre megy: mindkettő veretes. (Buda Musique, 2021)

MaNcs

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.