Kiállítás

Reménybuborékok

Mayer Éva: Terra incognita

  • Révész Emese
  • 2021. június 9.

Kritika

Mayer Éva művei ott kezdődnek, ahol az orvosok már csak tanácstalanul széttárják a kezüket. De hogyan is lehetne beszélni arról a testi „fogyatékosságról”, amelynek nincs látható jele, a lelken mégis mély sebet üt?

A fiatal nő látszólag egészséges, haja selymes, látása éles, intellektusa kristálytiszta, épp csak hiányzik az öléből egy csecsemő. De a meg nem született gyermekek az anyák gondolataiban olykor megszületnek. A meddőséggel stigmatizált nők gyakran olyan súlyosan traumatizálódnak az egészségügyben, majd a családban is, hogy idővel magukba zárkóznak, és sokszor csak sorstársaik előtt tudnak megnyílni. Mayer Éva az ő hangjukat szólaltatja meg kiállításán, velük beszéli ki személyes tragédiáját. Szembesít a meddőség társadalmi tabujával; belső nézőpontja betekintést enged a gyászfolyamat és traumafeldolgozás mély réte­gei­be. Oda, ahol már csak az önmagába forduló kuporgó csend honol. Oda, ahová rendszerint csak az lát be, aki maga is átment a hiány és veszteség személyes szenvedéstörténetén.

A terápiás célú alkotás, a traumafeldolgozás önmagában nem teremt értéket. Mayer Éva azonban a személyes veszteségeket kivételesen hiteles és magas szintű műalkotások sorozatává transzponálja. Műveit dokumentatív pontosság, felkavaró személyesség és mágikus erejű szimbolizmus sajátos elegye jellemzi. Ez érvényesült a betegségtéma első felütésekor, a 2007-es megrázó erejű Diagnózis című sorozatában is, amikor röntgenképeket akasztott ruhafogasra; majd a vőlegénye tragikus elvesztése után a Szakítópróba című ciklus képein, ahol privát fotók motívumaiból konstruált közlekedési táblákat. Noha kép­grafikusként végzett, nem elégszik meg a nyomtatott-keretezett falikép szolid illúziójával, a képeiből tárgyakat konstruál, azokból installációkat alkot, így késztetve a nézőt, hogy fizikai­lag is belépjen az érzelmi labirintusba, mint­egy testi élményként átélve azt. Mayer kiállításán nem lehet pusztán szemlélőként viselkedni: bevon érzelmileg a saját gondolati-emocionális körébe.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.