Tánc

Képtelenség

Pécsi Balett: Vasarely-etűdök

  • Vida Virág
  • 2021. június 9.

Kritika

A Pécsi Balett fennállásának 60. évfordulójára készült előadásban Vincze Balázs koreográfus és alkotótársai nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy a tánc nyelvén és a Pécsről elszármazott világhírű op-art művész, Victor Vasarely munkásságán keresztül megfejtsék, hogy mi is lenne a művészet értelme.

Teszik mindezt egy olyan vizuális keretbe foglalva, amely műfajilag sokkal inkább húz a revü (vagy esetleg a musicalek táncos betétszámai) felé, mint a kortárs vagy modern tánckoreográfiák irányába. A mozdulatnyelv vegyessége akár alá is támaszthatta volna e koncepciót, amelyben nincs cselekményes történetszál, hanem etűdökből álló jelenetsor alkotja a librettót, de néhány jelenettől eltekintve nem láthattunk kreatív, eredeti vagy formabontó mozgássorokat, mozdulatkreációkat. A művészetelméleti fejtegetések pedig nem jutottak mélyebbre a vonatkozó közhelyek felsorolásánál.

A koreográfus e koncepció ellenére sem tudott teljesen elszakadni a történetmeséléstől, így egy laza koherenciájú előadást készített. A nyitóképben egy Vasarely-kiállítás megnyitóján járunk, ahol egy elit műpártoló társaság (Kamarás Iván, Vári Éva, Kiss-B. Atilla, Uhrik Teodóra) beszélgetését halljuk kihangosítva, akik a művészetről és Vasarely pécsi kötődéséről beszélnek, meglehetősen didaktikusan. Komolyan elhangzik, hogy „művészet nélkül lehet élni, csak nem érdemes”, mint ahogy az is, hogy „színház az egész világ”. Ünnepélyes fekete jelmezük és uniformizáló vastag, fekete keretes szemüvegük aláhúzza a pátoszt. Bár a színészi játék hiteles és megismerhetjük például Kamarás Iván kortárstáncos adottságait is egy rövid kontakttánc erejéig, a színészek jelenléte és direkt jeleneteik idegenül hatnak az előadásban. Ahogyan a pécsi színésznő, Győrfi Anna és a harmonikaművész Kéméndi Tamás jelenete – ők Edith Piaf legismertebb sanzonjait (pl. a La vie en rose-t) adják elő – is érthetetlen és kizökkentő. E kis műsor önmagában kellemes élmény, de nem ennek az előadásnak a részeként. Mindezen elemek révén az előadás ugyanis a könnyedebb zenés színpadi műfajok paneljeiből létrehozott, színvonalában ingadozó egyveleggé válik.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hol az ember?

A megfilmesíthetetlen könyvek megfilmesítésének korát éljük – ezek pedig nagyrészt sci-fik. Herbert Ross Dűnéjének sokszor nekifutottak, mire Denis Villeneuve szerzői húrokat pengető két blockbustere végre a tömegek igényeit is képes volt kielégíteni; Isaac Asimov Alapítványából az Apple készített immár második évadát taposó, csillogó űroperát – a Netflix pedig az elmúlt évek egyik legnagyobb sikerű, kultikus hard sci-fijébe, Liu Ce-hszin kínai író Hugo-díjas A háromtest-triló­giá­jába vágott bele.

Nem viccelnek

  • - minek -

Poptörténeti szempontból is kerek jubileumokkal teli lesz ez az év is – novemberben lesz negyven éve, hogy megjelent a The Jesus and Mary Chain első kislemeze, a melódiát irgalmatlan sípolásba és nyavalyatörős ritmusba rejtő Upside Down.

Elszáll a madárnő

„Én nem tudok, és nem is szeretek a képeimről beszélni. Amit el tudok mondani, azt csak színnel tudom elmondani. Képeimbe belefestettem az életem tragédiáit és örömeit. Ez volt az életem” – halljuk a művész vallomását a kiállítás első termében, a falra vetített 1977-es rövidfilm részleteként.

Aktivizmus színészekkel

  • Erdei Krisztina

Csoszó Gabriella aktivista fotós, töretlen kitartással vesz részt az ellenzéki tüntetéseken és osztja meg képeit azokkal, akik szeretnének mást is látni, mint amit a NER kínál.

Házasok hátrányban

  • Kiss Annamária

Középkorú házaspár egy protokollparti után vendégül lát egy fiatal párt egyetemi lakosztályuk teraszán, hajnali kettőkor. Az elején mit sem sejtenek arról, hogy ez lesz valamennyiük életének talán leghosszabb éjszakája.

Koponyalabirintus

Az alighanem legelismertebb, világirodalmi rangú kortárs román író, Mircea Cărtărescu 2015-ös nagyregénye rendkívüli, monstruózus mű. Kiszámíthatatlan, szabálytalan, megterhelő. Pedig látszatra nagyon is egyszerű, már-már banális helyzetből indul.