Tánc

Képtelenség

Pécsi Balett: Vasarely-etűdök

  • Vida Virág
  • 2021. június 9.

Kritika

A Pécsi Balett fennállásának 60. évfordulójára készült előadásban Vincze Balázs koreográfus és alkotótársai nem kevesebbre vállalkoztak, mint arra, hogy a tánc nyelvén és a Pécsről elszármazott világhírű op-art művész, Victor Vasarely munkásságán keresztül megfejtsék, hogy mi is lenne a művészet értelme.

Teszik mindezt egy olyan vizuális keretbe foglalva, amely műfajilag sokkal inkább húz a revü (vagy esetleg a musicalek táncos betétszámai) felé, mint a kortárs vagy modern tánckoreográfiák irányába. A mozdulatnyelv vegyessége akár alá is támaszthatta volna e koncepciót, amelyben nincs cselekményes történetszál, hanem etűdökből álló jelenetsor alkotja a librettót, de néhány jelenettől eltekintve nem láthattunk kreatív, eredeti vagy formabontó mozgássorokat, mozdulatkreációkat. A művészetelméleti fejtegetések pedig nem jutottak mélyebbre a vonatkozó közhelyek felsorolásánál.

A koreográfus e koncepció ellenére sem tudott teljesen elszakadni a történetmeséléstől, így egy laza koherenciájú előadást készített. A nyitóképben egy Vasarely-kiállítás megnyitóján járunk, ahol egy elit műpártoló társaság (Kamarás Iván, Vári Éva, Kiss-B. Atilla, Uhrik Teodóra) beszélgetését halljuk kihangosítva, akik a művészetről és Vasarely pécsi kötődéséről beszélnek, meglehetősen didaktikusan. Komolyan elhangzik, hogy „művészet nélkül lehet élni, csak nem érdemes”, mint ahogy az is, hogy „színház az egész világ”. Ünnepélyes fekete jelmezük és uniformizáló vastag, fekete keretes szemüvegük aláhúzza a pátoszt. Bár a színészi játék hiteles és megismerhetjük például Kamarás Iván kortárstáncos adottságait is egy rövid kontakttánc erejéig, a színészek jelenléte és direkt jeleneteik idegenül hatnak az előadásban. Ahogyan a pécsi színésznő, Győrfi Anna és a harmonikaművész Kéméndi Tamás jelenete – ők Edith Piaf legismertebb sanzonjait (pl. a La vie en rose-t) adják elő – is érthetetlen és kizökkentő. E kis műsor önmagában kellemes élmény, de nem ennek az előadásnak a részeként. Mindezen elemek révén az előadás ugyanis a könnyedebb zenés színpadi műfajok paneljeiből létrehozott, színvonalában ingadozó egyveleggé válik.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.