Milorad Dodik útja a friss levegőről Putyin és Orbán öleléséig

A Balkán kéregetője

Külpol

Az Orbán-kormány 2019 óta egyre barátibb viszonyt ápol a Boszniai Szerb Köztársaság vezetőjével, Milorad Dodikkal. Az entitásban már mindenféle vezető pozíciót betöltött politikus nem csak messziről tűnik sötét figurának.

Ahhoz képest, hogy a Boszniai Szerb Köztársaság az 1995 óta létező Bosznia-Herce­govina Köztársaság kisebbik „entitása”, azaz széles körű autonómiát élvező országrésze, s lakóinak a száma mindössze 1,2 millió, a kvázi államocska elnöke, Milorad Dodik évek óta a magyarországi sajtó egyik állandó szereplője. A 64 éves Dodik Ukrajna orosz lerohanása óta egyre nyíltabban beszél arról, hogy felrúgná a délszláv háborút lezáró daytoni békeszerződést – legutóbb decemberben jelentette ki, hogy ha Donald Trump nyer az Egyesült Államokban 2024-ben, akkor biztosan kikiáltja a függetlenséget. Mégis – vagy éppen ezért – a magyar kormány egyik legstabilabb szövetségese. Orbánnal csak 2023-ban háromszor hoztak össze találkozót, ez év január 9-én Orbán Viktornak ítélték oda a Boszniai Szerb Köztársaság Érdemrendjét – ez a megtiszteltetés tavaly Vlagyimir Putyinnak jutott, de korábbról ott van a listán Radovan Karadžić, az entitás egykori elnöke és a Balkán mészárosa becenévvel büszkélkedő Ratko Mladić egykori hadseregparancsnok is. Ez utóbbi két kitüntetett jelenleg is életfogytig tartó börtönbüntetését tölti, miután a hágai Nemzetközi Törvényszék jogerősen bűnösnek mondta ki őket a volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús és emberiesség elleni bűnök – többek között népirtás – miatt.

Alapozás

Milorad Dodik gazdacsaládban született Banja Lukában (amely ma a Boszniai Szerb Köztársaság fővárosa), gyerekkorát a tőle északra található 30 ezres Laktašiban töltötte. Fiatalon kosárlabdázott – kortársai beszámolója alapján agresszíven, megpróbálva megfé­lemlíteni a nála kisebbeket –, de tehetsége csak a jugoszláv amatőr ligára volt elég.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.