A Laundromat-ügy leckéje: mit kereshet egy orosz bank Magyarországon?

  • Sz. Bíró Zoltán
  • 2019.04.13 19:02

Külpol

Budapestre teszi át a székhelyét az orosz illetőségű Nemzetközi Beruházási Bank. A kormánytól kapott mentességek révén teljes fedésben, hatósági rálátás nélkül intézheti ügyeit nálunk. De miért? A kockázatok megértéséhez a posztszovjet fehérgalléros bűnözés történetének aranylapjait idézzük fel. A moldáv és lett szálak valahol a Kremlben tűnnek el…

Az egykor a KGST bankjaként számon tartott, ma is orosz többségi tulajdonban álló Nemzetközi Befektetési Bankot (Mezsdunarodnij Inveszticionnij Bank) 1970-ben alapították. Magyarország épp Orbán első kormányzása idején, 2000-ben lépett ki a részvényesei közül, a pénzintézet ezután átmenetileg meg is szűnt. Putyin 2012-ben élesztette újjá, Orbán pedig 2014-ben visszaléptette hazánkat: ma Oroszország mellett Bulgária, Kuba, Mongólia, Vietnam, Csehország, Románia és Szlovákia társaságában lehetünk büszke tulajdonosai.

Az NBB – más nemzetközi pénzintézetekhez hasonlóan – széles körű kedvezményeket kap a magyar kormánytól. Mentesül minden adó és illeték megfizetése alól, miközben a magyar államnak semmiféle ellenőrző jogköre felette nem lesz. A területen kívüliséget élvező intézménybe még rendőrök se léphetnek be, hacsak nem maga a bank kéri ezt.

E jogosítványok többsége nem példátlan – de az már igen, hogy a bank származási országa nem tartozik Magyarország szövetségesei közé, sőt, politikai és katonai barátaink többsége erős bizalmatlansággal figyeli Oroszország politikáját. Annak pedig jele sincs, hogy a bank Budapestre költözése bármi közhaszonnal járna, jelentős lökést adna a magyarországi beruházásoknak vagy a magyar fővárost Európa pénzügyi központjainak sorába emelné.

Orbán Viktor tárgyal Nyikolaj Koszovval, az NNB elnökével

Orbán Viktor tárgyal Nyikolaj Koszovval, az NNB elnökével

Fotó: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda - Szecsődi Balázs

 

Az NBB nem túlzottan tőkeerős, mérlegfőösszege alig 360 milliárd forintnyi, ami még a magyar pénzintézetek körében is a kis bankok közé sorolja. Persze, az orosz „ellentételezésnek” nem feltétlenül kell a bank tevékenységével közvetlen összefüggésben állnia: ám akkor az a jogos kérdés, hogy hol és miben remél a magyar kormány hasonló orosz nagyvonalúságot. Az Orbán-kormány egyetlen olyan példát sem tud felmutatni 2010 óta, amikor Moszkva bármilyen érdemi preferenciával támogatta volna az oroszországi magyar befektetőket vagy a magyar exportőröket.

A legnyugtalanítóbb azonban az, hogy a magyar állam és szervei semmiféle ellenőrző tevékenységet nem végezhetnek a bank fölött. Így nem lesz módjuk megbizonyosodni arról sem, hogy a bank nem folytat-e a magyar érdekekkel, illetve szövetségeseink érdekeivel ellentétes tevékenységet. Pedig az orosz pénzügyi intézményrendszer nem egy életbiztosítás – amint arról a pár éve kirobbant, a mai napig le nem zárt, következményeiben Oroszország két kisebb szomszédját is súlyosan érintő Laundromat-ügy is árulkodik.

A tulajdonképpen nem is olyan bonyolult pénzügyi machináció során 2011 és 2014 között mintegy 22 milliárd dollárnyi – többnyire illegális eredetű – pénzt menekítettek ki Oroszországból. A közvetítő bankok nélkülözhetetlen szerepét egy moldáv és egy lett pénzintézet töltötte be.

Dollár mosás előtt

Dollár mosás előtt

Fotó: GoodFreePhotos

 

Más a mosodája

A tényfeltáró újságírók nemzetközi szervezetének (OCCRP) moldovai munkatársai 2010 táján figyeltek fel néhány furcsa ítéletre, melyeket a kis szovjet utódállam bíróságai egyazon séma szerint hoztak. Ezek arra szólították fel az alperes oroszországi bankokat és cégeket, hogy záros határidőn belül jelentős összegeket utaljanak át egy kisinyovi bankba. A befolyó pénzeket innen egy rigai pénzintézetbe továbbították, onnan pedig a világ legkülönbözőbb országaiban bejegyzett cégekhez, illetve offshore-számlákra.

A Moldovában meghozott ítéletekben hatalmas összegek kifizetésére kötelezett oroszországi cégek egytől egyig az orosz szlengben „egynaposnak” nevezett vállalkozások voltak, melyeket az isten háta mögötti moldovai falvakban élő személyek nevére jegyeztek be.

A végső kedvezményezettek esetében pedig az volt a feltűnő, hogy számláikon nem vagy csak alig volt pénz, forgalmuk pedig azt mutatta, hogy tényleges üzleti tevékenységet nem végeztek. Mindezen gyanús körülmény ellenére a moldovai bíróságok sorra adták ki a több százmillió dollár megfizetésére felszólító végzéseket, melyeket az alperesek rendre fellebbezés nélkül tudomásul vettek.

Kezdetben az újságírók nem tudták mire vélni a történteket, mígnem 2014 tavaszán a moldovai Legfelsőbb Bíróság be nem jelentette, hogy gyanús körülmények között meghozott bírói ítéletek sorát leplezték le. Ezek arra szolgáltak, hogy elfedjék azt a nagyszabású pénzmosási akciót, amely során dollármilliárdokat síboltak ki Oroszországból. Később az OCCRP helyi munkatársai hozzájutottak a Legfelsőbb Bíróság anyagaihoz. Tíz törvénytelenül meghozott ítélet dokumentumainak átvizsgálása után nyilvánvalóvá vált, hogy az ítéletek egy srófra járnak, csak az érintett oroszországi és külföldi cégek, illetve ezek névleges tulajdonosai, a strómanok mások.

Az alapséma a következő volt. Bejegyeznek valahol külföldön, például Angliában két céget úgy, hogy azok névleges tulajdonosa minden esetben egy-egy moldovai állampolgár. E „vállalatok” hitelszerződést kötnek egymással vagy nagy összegű váltót állítanak ki. A megállapodás szerint a hitel visszafizetésére egy oroszországi bank vállal kezességet.

Amikor elérkezik a hitel visszafizetésének ideje, a fiktív ügylet hitelezettje megtagadja a teljesítést. Ekkor a hitelező cég – amely a valóságban természetesen semmiféle kölcsönt nem folyósított – keresetet nyújt be a hitelezett cég ellen; s mert ezek tulajdonosa minden esetben Moldova állampolgára, ezt Moldova valamely bíróságán teszi. Az ország bíróságai pedig kivétel nélkül a keresetek megalapozottságát állapítják meg, s a kölcsön visszafizetését elrendelő végzést átadják a helyi végrehajtóknak.

Ők a kisinyovi Moldindconbankban számlát nyitnak, ahová kisvártatva megérkeznek a kezességet vállaló orosz bankok átutalásai. Az orosz bankok zokszó nélkül fizetnek, nemegyszer félmilliárd dollárnál is többet, soha nem vitatják a rájuk kiszabott fizetési kötelezettséget. A bírósági végrehajtók számlájáról a pénzt – többnyire még aznap, hogy Oroszországból megérkezik – különböző, Oroszországon kívül bejegyzett cégek számlájára utalják, melyeket kivétel nélkül egy rigai banknál, a Trasta Komercbankánál vezetnek.E kiterjedt operációban 19 orosz bank, közel száz orosz cég és 20 moldovai bíró vett részt. A moszkvai Novaja gazeta 2014-ben arról számolt be, hogy ezen a módon – Moldova közbeiktatásával – néhány év alatt összesen 18,5 milliárd dollárt vittek ki Oroszországból. Ez az akkori moldáv GDP több mint kétszerese.

Moldindcon Bank - összement a mosásban...

Moldindcon Bank - összement a mosásban...

Fotó: Wikimedia CC

 

De lehet-e bármi köze e történetnek a Nemzetközi Beruházási Bank budapesti megtelepedéséhez? Nos, ha a történetünk úgy folytatódott volna, hogy a moldáv és az orosz hatóságok áldozatos munkával teljes mélységében feltárták az ügyet, és a pénzek nagy részét visszaszármaztatták Oroszországba, talán mi sem hozakodtunk volna elő a Laundromattal. De hát nem ez történt.

Védett személyek

Kezdetben úgy tűnt, lesz érdemi együttműködés a két ország hatóságai között. Néhány hónappal az ügy kirobbanása után, 2014 szeptemberében titkos küldetésben Kisinyovba érkezett az FSZB két ügynöke. Mindketten a Szövetségi Biztonsági Szolgálat „K” részlegén, az orosz pénzügyi és hitelrendszer titkosszolgálati védelméért felelős ügyosztályon szolgáltak. Utazásuk hivatalos célja az volt, hogy megállapodjanak a két ország nyomozó hatóságai közti együttműködésről a nagyszabású pénzmosási ügyben.

Ám az orosz titkosszolgák két nap után visszatértek Moszkvába, hogy ezt követően – ahogy a moldovai hatóságok állítják – mindent megtegyenek az ügy felgöngyölítésének elszabotálásáért. A két ország közti konfliktus ezek után csúnyán elfajult. A Reuters 2017 augusztusában moldáv belbiztonsági forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a kisinyovi hatóságok szerint az FSZB emberei a nyomozást nemhogy nem segítik, de úgy akadályozzák, ahogy tudják.

Nem sokkal korábban a moldáv miniszterelnök és a parlament elnöke jegyzékben tiltakoztak az orosz nagykövetnél a moldáv hivatalos személyeket Oroszországban rendszeresen érő inzultusok miatt. A moldáv főügyészhelyettest például, aki hivatalos delegáció tagjaként utazott Oroszországba, már a moszkvai repülőtéren letartóztatták. A moldáv hatóságok közlése szerint a pénzmosási üggyel összefüggésben 2017 elejétől legalább 25 moldáv hivatalos személyre próbáltak az orosz titkosszolgálatok nyomást gyakorolni.

A moldávok ekkortájt azt vélelmezték, hogy e felettébb barátságtalan magatartásnak nem a Kreml a kútfője, inkább az FSZB egyes munkatársai próbálták akadályozni a nyomozást. A moldáv belügyi vezetés arra a következtetésre jutott, hogy a Szövetségi Biztonsági Szolgálat két munkatársa sem azért látogatott 2014-ben Kisinyovba, hogy segítsék az ügy feltárását, hanem azért, hogy felmérjék, ők, a moldávok hol tartanak a nyomozásban.

A Novaja gazeta szerint viszont aligha állja meg a helyét az a tézis, miszerint a nagyszabású pénzmosási ügy mögött csupán az FSZB állna. Ez már csak azért sem tűnik valószínűnek – érvelt a lap –, mert a leleplezésben fontos szerepet játszott a legnagyobb orosz titkos-szolgálat moszkvai részlege. Ám még a vádemelések előtt valakik időről időre megakasztották a folyamatot. Hogy kik, arra nehéz választ adni.

Az azonban ismert, hogy az orosz bankok közül a Russzkij Zemelnij Bank diszponálta a legtöbbet – csaknem 10 milliárd dollárt – a rigai bank általános irányába; s amikor ezek az átutalások megtörténtek, a bank igazgatótanácsának tagja volt az orosz elnök unokatestvére, Igor Putyin is.

Valószínű tehát, hogy az orosz titkosszolgálatok csak addig buzgólkodtak a bűneset feltárásán, amíg látókörükbe nem kerültek védett személyek is. Így aztán Oroszországban – szemben Moldovával és Lettországgal – máig nem is történt vádemelés. A vétkes bankok többségének működési engedélyét visszavonták ugyan, de az illegálisan külföldre vitt pénzek nagy része azóta sem került elő. Ez pedig több okból is aggasztó.

Nem tudjuk, hogy kikhez vándorolt ez a töménytelen pénz, s azok mire fogják használni, vagy már használták eddig is. És nem feltétlenül magánzsebekről beszélünk. Könnyen lehet, hogy e summák az orosz kormány homályos nemzetközi céljait szolgálják, s olyan politikai csoportoknál landoltak szerte a világban, amelyek finanszírozása más, ellenőrizhető csatornákon át még a Kremlnek is kínos lett volna. Meglehet, Moszkva leginkább emiatt volt ellenérdekelt abban, hogy az igazság kiderüljön.

A Laundromat-ügy mindenesetre rávilágít arra, hogy milyen felelőtlen lépés a magyar kormány részéről az NBB felruházása a legszélesebb körű jogosítványokkal és immunitással. A banknak átengedett épületekben megtörténhet bármi – s a magyar hatóságok nemhogy ellenőrizni nem tudják majd, de arra sem számíthatnak, hogy ha bármi gyanú merülne fel, az orosz szervek majd együttműködnek velük.

Neked ajánljuk