A magyarok nagyobb fenyegetésnek látják Ukrajnát, mint Oroszországot

Külpol

Érdekes következtetésékre jutott a Policy Solutions magyar külpolitikai attitűdöket vizsgáló tanulmánya.

„2024-ben a külpolitika végérvényesen megérkezett a belpolitikába” – a Policy Solutions friss elemzésének bevezetésében áll ez a kijelentés, amivel nehéz is vitázni a lezajlott EP-kampányokat látva. Azzal speciel semmi baj nem lenne, ha egy EP-választáson külpolitikai kérdések kerülnek a középpontba, a változás itt inkább az, hogy ez Magyarországon az eddigi hasonló választások előtt nem volt annyira jellemző. A Policy Solutions ezért ezúttal a magyar választók külpolitikai attitűdjét mérte fel, választ próbálva találni arra a kérdésre, hogy néz ki a világ a magyar közvélemény szemében, kikkel kéne szorosabban együttműkdödni, mennyire fontos a NATO-tagság, és mit gondolunk a világban zajló fegyveres konfliktusokról.

Ha nyugatos polgárokként tekintünk az eredményekre, márpedig miért ne tekintenénk rá akként, akkor az eredmények összességében nem jók, de nem is tragikusak: a magyarok abszolút többsége (50 százalék) szerint hazánk hagyományosan a nyugathoz tartozik értékek tekintetében, így a jövőben is a nyugati partnereink felé kell törekednünk, viszont a tavalyi évhez képest öt százalékponttal csökkent a nyugati orientációt támogatók aránya, az azt kifejezetten elutasítóké pedig hárommal nőtt. 

 
Forrás: Policy Solutions
 

A Fidesz szavazói 37 százaléka még mindig támogatja a nyugati orientációt, de ez már csak relatív többség, miközben a 25 százalékuk kifejezetten nem ért egyet vele.

A magyarok negyede (27 százalék) szerint hazánknak az érdeke az lenne, hogy Oroszországhoz közeledjünk és távolodjunk az Európai Uniótól.

Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar társadalom relatív többsége (43 százalék) továbbra is elutasítja a szorosabb együttműködést az oroszokkal. Egy év elteltével jelentős változás ezen a téren nem mutatható ki: egy százalékponttal nőtt csak az oroszbarát vélemények aránya, és két százalékponttal csökkent az ezzel egyet nem értők aránya. Érdemes hangsúlyozni, hogy 2021-hez képest viszont már kétszer annyian támogatják – 13 százalék helyett 27 százalék – az Oroszországhoz közeledést.

 
Forrás: Policy Solutions
 

Érdekesség, hogy a jelek szerint nem mindenben erős a napi politikai célokat szolgáló propaganda hatása: a magyarok 41 százaléka számára az Ausztriával fenntartandó szoros partneri viszony kiemelt prioritást élvez, ez 11 százalék javulás egy év alatt, 31 százalékuk szerint pedig Németországgal fontos a jó kapcsolat fenntartása, bár ez 16 százalékos romlás az előző évhez képest. Harmadik helyre az Egyesült Államok futott be, 30 százalék szerint fontos velük a jó kapcsolat. 

 
Policy Solutions
 

Az országokra egyenként rákérdezve is az osztrák (84 százalék) és a német (80 százalék) kapcsolatot tartották fontosnak a megkérdezettek, de előkelő helyen végeztek a szomszédos országok és Lengyelország is. Az utolsó helyeken 2024-ben Ukrajna (39 százalék), Oroszország (48 százalék), Dél-Korea (52 százalék) és Kína (59 százalék) szerepelnek. A tanulmány felhívja a figyelmet, hogy egy évvel korábban még Oroszország szerepelt a lista utolsó helyén (akkor is a megkérdezettek 48 százaléka akart partneri kapcsolatot az országgal), azonban Ukrajna esetében jelentős visszaesés mutatható ki. 2023-ban a magyarok 53 százaléka tartott volna fent szoros partneri kapcsolatot Ukrajnával, azonban 2024-ben már 14 százalékponttal kevesebben értenek egyet ezzel. A kormánypártiak jóval nagyobb arányban támogatják a szoros partneri viszonyt Oroszországgal (69 százalék).

Azért van itt megdöbbentő adat is:

a vizsgált országok közül a magyarok Ukrajnát tekintik a legnagyobb fenyegetésnek (51 százalék), amit Oroszország (46 százalék) követ, majd Kína (34 százalék) és az USA (34 százalék).

Ez jelentős változás 2023-hoz képest: tavaly még Oroszországot látták a legnagyobb fenyegetésnek a magyarok, 12 százalékponttal többen, mint Ukrajnát. Ukrajna megítélése egy év alatt olyannyira romlott, hogy a magyarok abszolút többsége (52 százalék) már kifejezetten elutasítja a partneri viszony lehetőségét is. A kormánypárti szavazók közt egyébként már tavaly is Ukrajna volt a legnagyobb veszély, de idén már 61 százalékuk gondolta ezt.

Kissé meghasadt gondolatvilágot mutat ezek mellett az, hogy a NATO-tagságot kifejezetten előnyösnek gondoljuk (61 százalék), míg a Türk Tanács-tagságot kifejezetten előnytelennek (29 százalék). A magyarok 77 százaléka fontosnak tartja a NATO-tagság megtartását is, és 73 százalék mondta azt, hogy Magyarország nagyobb biztonságban van a NATO-n belül. Ugyanakkor a megkérdezettek fele azt gondolja, hogy a NATO belesodorhatja Magyarországot egy olyan katonai konfliktusba, amiből az országnak ki kellene maradnia (50 százalék).

 
Policy Solutions
 

2024 tavaszára Ukrajna EU-s pénzügyi támogatásának ellenzői kerültek többségbe (56 százalék) a szolidáris állásponttal szemben (40 százalék). A humanitárius segélyt illetően viszont továbbra is az Ukrajna-segítő véleménnyel rendelkezők vannak jelentős többségben (72 százalék vs. 25 százalék). Ukrajna fegyverekkel való támogatását nagy többségben elutasítja a magyar társadalom 2024-ben (71 százalék vs. 25 százalék), ahogyan egy évvel korábban is (75 százalék vs. 22 százalék). Ukrajna uniós pénzügyi támogatásában jelentős visszaesés látszik a kormánypárti táborban: 2024-ben a Fidesz bázisa a leginkább elutasító ezzel szemben (69 százalék ellenzi, 28 százalék támogatja), míg 2023- ban még kiegyenlített volt a kormánypártiak körében is ez a két tábor (50 százalék vs. 49 százalék).

Mindeközben romlás állt be az ukrán menekültekhez való hozzáállásban is. 2024 tavaszán a megkérdezettek mindössze 17 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jól érezné magát, ha ukrán menekültek költöznének a szomszédba, míg minden második megkérdezett (49 százalék) rosszul érezné magát ettől.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szolzsenyicin megint vesztett, de halála után legalább elüldözni nem lehet

A Gulag szigetvilág olvasása közben lágerekkel álmodtam. Néha kiborultam, máskor lenyűgözött, mennyire sokféleképpen nagyszerű ez a kétezer oldal. Nehéz nem meglátni benne a szerző humanizmusának tragédiáját is: a Gulag emlékezetét, amiről főként miatta tudunk, éppen most törli el az orosz rendszer, miközben ismét magyarázni kell, ki az elkövető és ki az áldozat.

„Itt már nincs miről beszélni” – Közös éneklés a Kossuth téren

Beszédek, kiáltványok helyett énekszót hallhat, aki kilátogat a Kossuth térre vasárnap délután 1 és 3 óra között. A „Van hangunk” nőnapi akció szervezői szeretnék, ha március 8. nem csak egy szimbolikus gesztus lenne – közös éneklésre hívnak mindenkit, aki szerint a nők ügye nem díszlet, hanem társadalmi kérdés. Miklusicsák Alízt, a Dajer Alapítvány kurátorát kérdeztük az esemény részleteiről.

Ilyen az, amikor Zelenszkij mutogat Orbánra

Az ukrán elnök nem a magyaroknak üzent, amikor Orbánt fenyegette, hanem a saját szavazóinak, akik választ kérnek arra, miért nem harcolta még ki a pénzügyi mentőcsomagot az Európai Uniótól. De a magyar miniszterelnököt amúgy is Putyin ügynökének tartják az ukránok – így nem bánják, ha csúnyán beszélnek róla.

Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti kör szerzett meg egy elárverezett belvárosi állami palotát

A korábban állami intézményeknek helyet adó V. kerületi paloták nagyléptékű kiárusításának részeként talált gazdára a Szabadság térhez közeli patinás épület: ki­kiáltási áron, 6,5 milliárdért kerülhet egy Tiborcz Istvánhoz köthető üzleti körhöz. Előzőleg a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő egy kazah befektetőnek adott el egy értékes lipótvárosi palotát 5,6 milliárd forintos kikiáltási áron.

Nem elég német

Szigorúan véve nem életrajzi film ez az alkotás, minden fontosabb sorsfordulat benne van ugyan, de a rendező ambíciója nagyobb: újraértelmezné a Kafkáról kialakult, őt egyfajta komor vátesznek kijáró áhítattal megalkotott képet – az életművet nem átértékelve, hanem átélhető kontextusba helyezve.