A magyarok nagyobb fenyegetésnek látják Ukrajnát, mint Oroszországot

Külpol

Érdekes következtetésékre jutott a Policy Solutions magyar külpolitikai attitűdöket vizsgáló tanulmánya.

„2024-ben a külpolitika végérvényesen megérkezett a belpolitikába” – a Policy Solutions friss elemzésének bevezetésében áll ez a kijelentés, amivel nehéz is vitázni a lezajlott EP-kampányokat látva. Azzal speciel semmi baj nem lenne, ha egy EP-választáson külpolitikai kérdések kerülnek a középpontba, a változás itt inkább az, hogy ez Magyarországon az eddigi hasonló választások előtt nem volt annyira jellemző. A Policy Solutions ezért ezúttal a magyar választók külpolitikai attitűdjét mérte fel, választ próbálva találni arra a kérdésre, hogy néz ki a világ a magyar közvélemény szemében, kikkel kéne szorosabban együttműkdödni, mennyire fontos a NATO-tagság, és mit gondolunk a világban zajló fegyveres konfliktusokról.

Ha nyugatos polgárokként tekintünk az eredményekre, márpedig miért ne tekintenénk rá akként, akkor az eredmények összességében nem jók, de nem is tragikusak: a magyarok abszolút többsége (50 százalék) szerint hazánk hagyományosan a nyugathoz tartozik értékek tekintetében, így a jövőben is a nyugati partnereink felé kell törekednünk, viszont a tavalyi évhez képest öt százalékponttal csökkent a nyugati orientációt támogatók aránya, az azt kifejezetten elutasítóké pedig hárommal nőtt. 

 
Forrás: Policy Solutions
 

A Fidesz szavazói 37 százaléka még mindig támogatja a nyugati orientációt, de ez már csak relatív többség, miközben a 25 százalékuk kifejezetten nem ért egyet vele.

A magyarok negyede (27 százalék) szerint hazánknak az érdeke az lenne, hogy Oroszországhoz közeledjünk és távolodjunk az Európai Uniótól.

Fontos hangsúlyozni, hogy a magyar társadalom relatív többsége (43 százalék) továbbra is elutasítja a szorosabb együttműködést az oroszokkal. Egy év elteltével jelentős változás ezen a téren nem mutatható ki: egy százalékponttal nőtt csak az oroszbarát vélemények aránya, és két százalékponttal csökkent az ezzel egyet nem értők aránya. Érdemes hangsúlyozni, hogy 2021-hez képest viszont már kétszer annyian támogatják – 13 százalék helyett 27 százalék – az Oroszországhoz közeledést.

 
Forrás: Policy Solutions
 

Érdekesség, hogy a jelek szerint nem mindenben erős a napi politikai célokat szolgáló propaganda hatása: a magyarok 41 százaléka számára az Ausztriával fenntartandó szoros partneri viszony kiemelt prioritást élvez, ez 11 százalék javulás egy év alatt, 31 százalékuk szerint pedig Németországgal fontos a jó kapcsolat fenntartása, bár ez 16 százalékos romlás az előző évhez képest. Harmadik helyre az Egyesült Államok futott be, 30 százalék szerint fontos velük a jó kapcsolat. 

 
Policy Solutions
 

Az országokra egyenként rákérdezve is az osztrák (84 százalék) és a német (80 százalék) kapcsolatot tartották fontosnak a megkérdezettek, de előkelő helyen végeztek a szomszédos országok és Lengyelország is. Az utolsó helyeken 2024-ben Ukrajna (39 százalék), Oroszország (48 százalék), Dél-Korea (52 százalék) és Kína (59 százalék) szerepelnek. A tanulmány felhívja a figyelmet, hogy egy évvel korábban még Oroszország szerepelt a lista utolsó helyén (akkor is a megkérdezettek 48 százaléka akart partneri kapcsolatot az országgal), azonban Ukrajna esetében jelentős visszaesés mutatható ki. 2023-ban a magyarok 53 százaléka tartott volna fent szoros partneri kapcsolatot Ukrajnával, azonban 2024-ben már 14 százalékponttal kevesebben értenek egyet ezzel. A kormánypártiak jóval nagyobb arányban támogatják a szoros partneri viszonyt Oroszországgal (69 százalék).

Azért van itt megdöbbentő adat is:

a vizsgált országok közül a magyarok Ukrajnát tekintik a legnagyobb fenyegetésnek (51 százalék), amit Oroszország (46 százalék) követ, majd Kína (34 százalék) és az USA (34 százalék).

Ez jelentős változás 2023-hoz képest: tavaly még Oroszországot látták a legnagyobb fenyegetésnek a magyarok, 12 százalékponttal többen, mint Ukrajnát. Ukrajna megítélése egy év alatt olyannyira romlott, hogy a magyarok abszolút többsége (52 százalék) már kifejezetten elutasítja a partneri viszony lehetőségét is. A kormánypárti szavazók közt egyébként már tavaly is Ukrajna volt a legnagyobb veszély, de idén már 61 százalékuk gondolta ezt.

Kissé meghasadt gondolatvilágot mutat ezek mellett az, hogy a NATO-tagságot kifejezetten előnyösnek gondoljuk (61 százalék), míg a Türk Tanács-tagságot kifejezetten előnytelennek (29 százalék). A magyarok 77 százaléka fontosnak tartja a NATO-tagság megtartását is, és 73 százalék mondta azt, hogy Magyarország nagyobb biztonságban van a NATO-n belül. Ugyanakkor a megkérdezettek fele azt gondolja, hogy a NATO belesodorhatja Magyarországot egy olyan katonai konfliktusba, amiből az országnak ki kellene maradnia (50 százalék).

 
Policy Solutions
 

2024 tavaszára Ukrajna EU-s pénzügyi támogatásának ellenzői kerültek többségbe (56 százalék) a szolidáris állásponttal szemben (40 százalék). A humanitárius segélyt illetően viszont továbbra is az Ukrajna-segítő véleménnyel rendelkezők vannak jelentős többségben (72 százalék vs. 25 százalék). Ukrajna fegyverekkel való támogatását nagy többségben elutasítja a magyar társadalom 2024-ben (71 százalék vs. 25 százalék), ahogyan egy évvel korábban is (75 százalék vs. 22 százalék). Ukrajna uniós pénzügyi támogatásában jelentős visszaesés látszik a kormánypárti táborban: 2024-ben a Fidesz bázisa a leginkább elutasító ezzel szemben (69 százalék ellenzi, 28 százalék támogatja), míg 2023- ban még kiegyenlített volt a kormánypártiak körében is ez a két tábor (50 százalék vs. 49 százalék).

Mindeközben romlás állt be az ukrán menekültekhez való hozzáállásban is. 2024 tavaszán a megkérdezettek mindössze 17 százaléka nyilatkozott úgy, hogy jól érezné magát, ha ukrán menekültek költöznének a szomszédba, míg minden második megkérdezett (49 százalék) rosszul érezné magát ettől.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.