„Elavult elképzelés, hogy a munkaidő akkor kezdődik, amikor az alkalmazott megérkezik az irodába”

  • narancs.hu
  • 2017. november 12.

Külpol

A németek megreformálnák a munkaidő fogalmát.

„Elavult elképzelés, hogy a munkaidő akkor kezdődik, amikor az alkalmazott megérkezik az irodába, és véget ér, amikor távozik” – idézi az MTI Christoph Schmidt gazdaságpolitikai szakértőt, aki ezzel kapcsolatban a Welt am Sonntag című német lapnak nyilatkozott.

Schmidt szerint a megváltozott munkakörülmények miatt biztosítani kell a cégeknek olyan előírásokat, amelyek szerint nem történik jogsértés, ha egy munkavállaló este még egy telefonkonferencián ül, másnap pedig reggelizés közben olvassa el a céges levelezéseit.

Birgit Isenmann jogtanácsos úgy véli, az a jogszabály, miszerint egy munkanap maximum nyolc órából állhat, egy hét pedig legfeljebb hat munkanapból, és a munkanapok között minimum tizenegy óra pihenőidőt kell biztosítani, egyre nagyobb gondot okoz a német cégeknél. Isenmann úgy látja, hogy például az olyan vállalatok, mint például a Bosch, az illegalitás határán mozognak azáltal, hogy engedik otthonról is dolgozni az alkalmazottaikat. Ha egy alkalmazott késő este még megír egy hivatalos levelet, akkor a törvény alapján nem dolgozhat az elkövetkezendő tizenegy órában.

A munkaadói szövetségek országos szervezete (BDA) szerint, éppen ezért nem a napi, hanem a heti munkaórák számát kellene maximalizálni negyvennyolc órában. A két munkanap közötti pihenőidőt pedig tizenegyről kilenc órára kellene csökkenteni. A szakszervezetek ellenzik ezt a törekvést, mert szerintük ez nem szól másról, mint a munkaidő meghosszabbításáról. Gazdasági szakértők ezzel szemben úgy látják, az új reformok a mostani munkaidő észszerűbb beosztását szolgálják.



Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.