Negyvenhét ember halt meg a kocsijában, menekülés közben. A 64 halálos áldozat nagy része tehát azért vesztette életét, mert nem volt hova mennie, nem volt egy menedékhely, ahová elbújhatott volna, nem volt tájékoztatva róla, mit kell tennie.
Ennek sem kellett volna így lennie.
„Mit rontottunk el szombaton? Mindent, ahogy már évtizedek óta” – hangzik a vezető portugál napilap, a Público nagy hatású cikkének címe. A tragédia másnapján megjelent elemző írás első mondatai hasonlóan mellbevágóak: „Valójában semmi újat nem tudunk mondani. Az elmúlt másfél évtizedben mindent kikutattak, elmagyaráztak és megírtak. Bizottságok sorát állították fel. És komoly munkát végeztek. A folytatás hiányzott. Nem olyanokra bíztuk az erdőtüzek kezelését, akik értenek az erdőkhöz. Nem koordináltuk a megelőzést és a kármentést. Nem volt elég pénz. Nem gondolkodtunk hosszú távon. És végül: nem vettük elég komolyan az erdőt.”
Miért pont Portugália?
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség tavalyi összesítése szerint több erdőtűz pusztított ebben a relatíve kisméretű országban, mint a hasonló éghajlatú Spanyolországban, Franciaországban, Olaszországban és Görögországban összesen. Mi az oka ennek a megdöbbentő adatnak?
Természetesen az éghajlat is fontos szerepet játszik, hiszen a nyarak melegek, az óceán közelsége miatt pedig a szelek is különösen erősek. Kutatók szerint a klímaváltozás is fontos tényező, mivel az „erdőtűzszezon” két hónapról öt hónapra nyúlt. De ezek nem csak Portugáliára jellemző körülmények.
Ami különleges, hogy a kiterjedt erdőségek nagy része magántulajdonban van, ami megnehezíti a szabályozást és tervezést. Ezek ráadásul jórészt kisbirtokok, amelyek közül sokat elhanyagolnak, ami pedig a tüzek terjedésének szintén kedvező bozótosodással jár. Hasonlóan fontos és káros az eukaliptuszfák elszaporodása, sok helyen egyeduralkodóvá válása: ezek ugyanis rengeteg talajvizet szívnak fel, és kiemelkedően gyúlékonyak. Végig ezek a fák szegélyezték az N-236-os utat, amelyen 47 ember halt meg.
| ||
A fenti körülményeken nyilvánvalóan lehetett volna már javítani az elmúlt évtizedekben, de ezeknél is dühítőbb a hatóságok szervezetlensége. A probléma kezelésének három pillérét emelik ki a Públicónak nyilatkozó szakértők: megelőzés, megfigyelés és kármentés. Ezekért három különböző hatóság felel, amelyek probléma esetén egymásra mutogatnak – és ami még rosszabb: nem nagyon működnek együtt. Ezeknek az összehangolása, közös szervezetbe integrálása és megfelelő anyagi eszközökkel való ellátása lenne az, ami drasztikusan csökkenthetné az ilyen tragédiák számát és méretét.
De ha már nem sikerül egy komplex, összevont erdőtűzellenes akciócsoportot felállítani, ahogy azt évek óta követeli minden hozzáértő, akkor legalább a veszélyeztetett falvakban kialakíthatnának menedékhelyeket.
Hősies tűzoltóira és a társadalmi szolidaritásra joggal büszkék most a portugálok – de a hozzáértők azért könyörögnek, hogy legalább ez a soha nem látott mértékű pusztítás legyen elég indok arra, hogy a kormány és a hatóságok komolyan vegyék az erdőtűz elleni védekezést.
