Külpol

Négy per is vár rá mostanában. Az április 6-án kezdődőben a milánói ügyészek kiskorú prostitúciója miatt meszelnék el; a többiben pusztán csalásért és sikkasztásért vonnák felelősségre - immunitását az olasz alkotmánybíróság még idejekorán eltörölte. December közepén, ha szűk három szavazattal is, de megúszott egy bizalmatlansági indítványt. Most sokan reménykednek, hogy a nevével fémjelzett korszak hamarosan véget ér.

Az újságoknak kötelességük megírni, hogy mi van a WikiLeaks-jelenség hátterében. Attól, hogy felhasználnak bizonyos kiszivárogtatott dokumentumokat, még nem válnak Julian Assange lekötelezettjévé - véli McCraw, aki szerint az internet értéksemleges médium, s attól függően lesz a szabadság vagy az elnyomás eszköze, hogy mire használják az emberek.

Piszkos Fred barátságának bizonyult a Fidesz támogatása: az Orbánék favorizálta Olosz Gergelyt nemcsak a korábbi elnök bizalmasának tartott Kelemen Hunor, de a liberális Eckstein-Kovács Péter is fölényesen verte a romániai magyar párt elnökválasztásán.

A villámgyorsan országos méreteket öltő, Kadhafi elkeseredett, eltökélt és véres ellenállása miatt azonban a végső győzelmet még mindig csak remélő líbiai népfelkelés felszínre hozta azokat a dilemmákat, félelmeket és döntési kényszereket, amelyekkel amúgy is előbb-utóbb szembe kellett volna néznie a külvilágnak az "arab népek tavasza" kapcsán. Az észak-afrikai elnyomó rendszerek stabilitásához kétségkívül hozzájárult a nyugati világ is, amennyiben geopolitikai és gazdasági érdekei védelmének biztosítékaként tekintett - és részben tekint még most is - a térség diktátoraira, féldiktátoraira, uralkodó családjaira. Emiatt hajlamos volt zárójelbe tenni demokratikus elveit is, és ez most, hogy a stabilitás egy csapásra odalett, különösen kínos fénytörésbe helyezi az Európai Unió tagországai és az Egyesült Államok értékrendjének kopásállóságát. Ebből nem következik visszamenőleg, hogy az elmúlt évtizedekben lett volna más, jobb megoldás a mediterrán térség, benne az Izraellel ellenséges arab országok pacifikálására és a nyugati gazdasági érdekek teljes mértékben jogos képviseletére. Következik viszont - immár előre tekintve - az, hogy ezt a játékot nem lehet még egyszer lejátszani, és úgy tűnik, ezzel a Nyugat egyértelműen tisztában van, amint például a francia diplomácia új lapot nyitó fordulatából is látható.

Február közepéig aligha gondolták sokan, hogy a közel-keleti forradalmi hullám éppen Líbiában habzik fel azzal az erővel, amelynek a mértékéről továbbra is jobbára csak "civil tudósítások" alapján alkothatunk képet. A megmozdulások 15-én kezdődtek az ország keleti, Egyiptommal határos részében, konkrétan Bengáziban. Az országrész a kilencvenes években egy fegyveres iszlamista felkelés színhelye volt, és a lakosság ennek a leverésén túl még a hetvenes évek közepén nyilvánosan felakasztott lázongó diákok, továbbá az Abu Szlim börtönben 1996-ban lemészárolt mintegy 1200 rab emlékét is felidézheti a Kadhafi-rendszer rémtetteinek hosszú listájából. Rendszerezett információk híján nem lehet pontosan látni, hogyan terjedt és öltött tömegméreteket a lázadás, csak annyi világos, hogy a hatóságok egyre brutálisabban léptek fel. Először rendőrök oszlattak gumibotokkal, aztán a "forradalom őreinek" elitosztaga láncos botokkal és kardokkal, 17-én pedig a szintén keleti El Beidában négy tüntetőt már orvlövészek lőttek le.

Hazájában hat év börtönre ítélték, 20 évre eltiltották a filmkészítéstől, és 20 évig nem nyilatkozhat külföldi újságírónak. A Spektrum Tv riporterei még az ítélethirdetés előtt készítették vele Iránban az utolsó nemzetközi tv-interjút.

Az elmúlt napokban az Arab-félsziget egyetlen nem monarchikus berendezkedésű, egyszersmind legszegényebb országában tovább folytatódtak az Ali Abdallah Szaleh elnök lemondását követelő tüntetések. Az államfő által korábban bejelentett népszerű intézkedések az ellenzék tapasztaltabb (dörzsöltebb?) és vallásosabb, inkább Nyugat-ellenes erőit türelemre ösztönözték, a demokráciát követelő egyetemi ifjúság viszont továbbra is Szaleh azonnali távozását követeli. - kovácsy -

Az ENSZ boszniai főképviselőjének volt politikai főtanácsadójával, a Political Capital igazgatójával a balkáni államok uniós csatlakozásának lehetőségeiről beszélgettünk. Szekeres W. István

Nem az a meglepő, ami most Egyiptomban történik, hanem inkább az, hogy a felfordulás megelőzte Mubárak elnök távozását a hatalomból. Azt mindenki sejtette, hogy a rendszernek változnia kell, ha egyszer ő lelép, ám arra senki sem gondolt, hogy ebben az utcának is lesz szava.

Két hónapon át tartó zűrzavart követően a múlt hét végén kitűzték az elnökválasztás időpontját (március 20-ára) és a végeredmény bejelentésének a napját is (március 31-ére). Most már csak az első forduló hivatalos eredményét kell nyilvánosságra hozni, de a tervek szerint lapzártánk után egy nappal ez is megtörténik.

Kiberforradalomként, éhséglázadásként, a globalizáció és/vagy a gazdasági világválság késleltetett begyűrűzéseként értelmezik a Közel-Keleten bő egy hónapja zajló népi megmozdulásokat. Mindegyik interpretációnak van némi valóságalapja.

Két hete a Loire menti Tours-ban tartotta 14. kongresszusát Európa egyik legrégibb és legsikeresebb szélsőjobboldali pártja. A Nemzeti Frontot (Front National, FN) 38 éven át elnöklő Jean-Marie Le Pent legkisebb lánya, Marine váltotta.

Az Európai Néppárt (EPP) kiállt Orbán Viktor mellett Strasbourgban, miközben tagjai titkon abban reménykedtek, hogy az Európai Bizottság majd rendet tesz. A számításaik nem jöttek be: Orbán ugyan rontotta pozícióit, de úgy néz ki, hogy a törvény igazán problémás pontjai érintetlenek maradnak.

Nem biztos, hogy az új kormány megalakulása - amelyből néhány miniszter máris távozott - helyreállítja a nyugalmat az észak-afrikai országban. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a változásokat követelő tüntetők elfogadják: a "jázminforradalomnak" nevezett eseménysorhoz illeszkedő változások csak fokozatosan mehetnek végbe.