Az Európai Parlamentben, midőn Orbán Viktor a múlt szerdán a magyar elnökség programját ismertette, az Európai Néppárt (EPP) képviselőinek látszólag nem volt bajuk a magyar médiatörvénnyel. (A Néppárt a maga 265 képviselőjével az EP legnagyobb frakciója.) "Általában elmondható, hogy a frakciók, legyen szó jobboldaliakról vagy szocialistákról, akár az elvtelenségig is elmennek, ha saját kutyájuk kölykét kell megvédeni" - magyarázta egy brüsszeli forrásunk, miért ne lepődjünk meg ezen. Ugyanakkor arról is hallani, hogy Orbán néppárti képviselőktől is kapott négyszemközt kritikát, illetve hasonlóan bizalmas beszélgetéseken volt kénytelen biztosítani az EP frakcióvezetőit, hogy kormánya megváltoztatja a médiatörvényt. Ezen ígérete után a néppárti Werner Langen (CDU) már nyugodtan szónokolhatott arról, hogy a magyar törvénnyel nincs baj, sőt még hasonlít is számos európai szabályozásra, például arra, amelyet Észak-Rajna-Vesztfália szocialista-zöld koalíciója léptetett életbe.
Angela Merkel német kancellár bírálata után sokan nem értik, pártja EP-frakciója miért veszi védelmébe a törvényt. Nos, nem ez az első eset, amikor az európai CDU-CSU-frakció külön álláspontot képvisel; többször is előfordult, hogy az anyaország érdekei ellenében voksoltak. Nemrég az ún. Swift-egyezmény szavazása előtt például a CDU már szinte könyörgött saját EP-képviselőinek, azok mégse szavazták meg, hogy az Egyesült Államok hozzáférjen az unióból származó pénzügyi adatokhoz. A maréknyi nyíltan médiatörvény-ellenes néppárti politikus sem feltétlenül elvi okokból szállt szembe a frakciójával. Sokan úgy vélik, egyéni érdekek vezérlik őket. A magyar médiát decemberben védelmező német Elmar Brok például az EPP elnökségében elfoglalt helye mellett vezető pozícióban van a Bertelsmann médiavállalatnál, amely az RTL Klub révén Magyarországon is érdekelt.
Pár hete úgy tűnt, Orbánnak tekintélyes kihívója akadhat baloldalról. Martin Schulz szocialista frakcióvezető (a német Szociáldemokrata Párt, az SDP képviselője) pár éve akkor vált híressé, amikor Silvio Berlusconi egy koncentrációs tábor kápójához hasonlította - miután nevezett hevesen kritizálta az olasz kormányfő médiahatalmát.
Támadás balról
Schulz szerint Orbán Berlusconihoz hasonló veszélyt jelenthet a vélemények szabadságán és a pluralizmuson alapuló demokráciára, de más személyi vagy politikai hasonlóságot nem lát köztük. "Szerintem Orbán adópolitikájára Berlusconi minden bizonynyal nemet mondana" - mondta lapunknak Schulz, aki nemrég még a legdrasztikusabb eljárástól sem riadt volna vissza: "Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelyének alkalmazásához - amely megállapítja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az Európai Unió alapértékeit - kétharmados többségre van szükség az EP-ben. A jelenlegi parlamenti matematikai viszonyok mellett a konzervatív képviselőcsoport szavazatai nélkül ez nem elérhető. Nálunk mindenesetre nem akad senki, aki a médiatörvény mellett foglalt volna állást."
Az említett eljárás akár azt is lehetővé tenné, hogy felfüggesszék a gyanúba keveredett tagállam bizonyos jogait, például elvehetnék a kormány képviselőjének szavazati jogát az Európai Unió Tanácsában. "Egy ilyen eljárás kimenetelében a tanács és az Európai Bizottság is szerepet játszik. Ha a parlament elindítja az eljárást, azzal az előbbi két szervet is arra kötelezi, hogy állást foglaljon. Ezért nem tudjuk megjósolni, mi lenne a kimenetele" - mondta Piotr Kaczynski, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) kutatója. Ezt az eshetőséget az is valószínűtlenné teszi, hogy a 7. cikkelyt még soha nem alkalmazták. Legutóbb 2000-ben került szóba, amikor Jörg Haider szélsőjobboldali pártja a kormányzó koalíció tagja lett Ausztriában. Kérdéses az is, hogy a frakcióvezető komolyan gondolja-e, amit mondott. "Schulz skizofrén" - fakadt ki például az elmúlt héten a zöld párti Daniel Cohn-Bendit. - Először forradalmárt játszik, aztán lábtörlőt. Ez undorító." De mások is érzékelték, hogy Schulz óvatosabb lett az elmúlt időben. Úgy vélik, nem akarja túlságosan magára haragítani a Néppártot, hiszen szüksége lesz a szavazataikra, amikor a parlament elnökének címéért indul.
"Ne hagyja, hogy kioktassák, mondja meg nekik a magáét!" - javasolta Orbánnak Nigel Farage, az euroszkeptikus brit Függetlenségi Párt (UKIP) képviselője. A párt egyik szóvivője később elmondta nekünk: azért vették védelmükbe Orbánt, mert szerintük az EP képviselői "tiszteletlenül viselkedtek Orbán Viktor miniszterelnök úrral, aki egy demokratikusan megválasztott kormányfő". Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy ő maga sem találja túl szerencsésnek a médiatörvényt, de a pártja jobbnak látja energiáit az "antidemokratikus úton hatalomra jutott" bizottság és a tanács tagjainak kritizálására tartalékolni. Majd hozzátette: "Nem hinném, hogy a Néppárt tagjai közül bárki is tiszta szívvel támogatná ezt a médiatörvényt, leszámítva talán Silviót."
E sejtést megerősítették brüszszeli forrásaink is. Elmondásuk szerint amikor a kamerákat és diktafonokat kikapcsolják, a néppárti politikusok teljesen más véleménnyel vannak a médiatörvényről, és abban reménykednek, hogy a bizottság nyomására Orbán úgyis kénytelen lesz változtatni a törvényszövegen. Egyrészt tudni vélik, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök zárt ajtók mögött felszólította Orbánt, csináljon valamit a törvénnyel, másrészt Orbán nyilvánosan ígéretet tett, hogy megváltoztatja azokat a pontokat, amelyeket a bizottság kifogásol. "Csodálkoztunk is, hogy ennyire aláveti magát a bizottság akaratának - mondta egy neve elhallgatását kérő forrásunk. - Nem azt mondta, hogy ha bármi kérése van a bizottságnak, azt megfontolják, és ha jónak látják, akkor változtatnak, hanem azt, hogy teljesítik a bizottság kérését. Tehát bármit is kérnek, azt muszáj Orbánnak megtennie, különben hatalmas felháborodás lesz egész Európában" - tette hozzá. Kaczynski ennél is tovább ment: "Ha a kormány megtagadja a kritizált pontok megváltoztatását, akkor a bizottság, de akár a tagállamok valamelyike is az Európai Bíróság elé viheti a kérdést, és a bíróság akár gazdasági szankciókat is alkalmazhat" - mondta.
Ha meg is hiúsult Orbán azon vágya, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint aki megmutatta az uniónak, hogy Magyarországgal nem lehet packázni, a magyar sajtó problémái nem oldódnak meg.
Technika és rítus
A hírek szerint ugyanis a bizottság levele nagyon is a Fidesz ínyére való, hiszen csupán másodlagos fontosságú, nem pedig a szólás- és sajtószabadsággal összefüggő kérdéseket fogalmaz meg, és nem tér ki a médiahatóság függetlenségére sem. Neelie Kroes uniós biztosnak csupán három kifogása volt: az, hogy a Magyarországon kívüli központtal működő médiumok is a törvény alanyává válnak; hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a tévéken és rádiókon kívül más médiaszolgáltatóktól is elvárja, valamint hogy a médiaszolgáltatók regisztrációja "szélesebb körre terjed ki, mint amennyire az irány szerint szükséges lenne".
Ha Orbán megváltoztatja e pontokat, véget érhet a jelenlegi izgalom, az EP pedig fellélegezhet: végtére is Orbán megtette, amit vártak tőle. Márpedig a parlament ennél talán többet is elérhetett volna. Tavaly augusztusban állásfoglalásban ítélte el a romák kiutasításáról szóló francia törvényt, a bizottság pedig ennek hatására eljárás indításával fenyegette meg Párizst, ha nem ülteti át teljes mértékben az állampolgárok szabad mozgását lefektető uniós irányelvet nemzeti jogszabályaiba. Most viszont elmaradt az igazi nyomásgyakorlás - csak látszatfenyegetések történtek, és emiatt félő, hogy látszatmegoldások születnek majd.
