Az Európai Parlament és a médiatörvény - Zéró nyomaték

  • B. Simon Krisztián
  • 2011. január 27.

Külpol

Az Európai Néppárt (EPP) kiállt Orbán Viktor mellett Strasbourgban, miközben tagjai titkon abban reménykedtek, hogy az Európai Bizottság majd rendet tesz. A számításaik nem jöttek be: Orbán ugyan rontotta pozícióit, de úgy néz ki, hogy a törvény igazán problémás pontjai érintetlenek maradnak.

Az Európai Parlamentben, midőn Orbán Viktor a múlt szerdán a magyar elnökség programját ismertette, az Európai Néppárt (EPP) képviselőinek látszólag nem volt bajuk a magyar médiatörvénnyel. (A Néppárt a maga 265 képviselőjével az EP legnagyobb frakciója.) "Általában elmondható, hogy a frakciók, legyen szó jobboldaliakról vagy szocialistákról, akár az elvtelenségig is elmennek, ha saját kutyájuk kölykét kell megvédeni" - magyarázta egy brüsszeli forrásunk, miért ne lepődjünk meg ezen. Ugyanakkor arról is hallani, hogy Orbán néppárti képviselőktől is kapott négyszemközt kritikát, illetve hasonlóan bizalmas beszélgetéseken volt kénytelen biztosítani az EP frakcióvezetőit, hogy kormánya megváltoztatja a médiatörvényt. Ezen ígérete után a néppárti Werner Langen (CDU) már nyugodtan szónokolhatott arról, hogy a magyar törvénnyel nincs baj, sőt még hasonlít is számos európai szabályozásra, például arra, amelyet Észak-Rajna-Vesztfália szocialista-zöld koalíciója léptetett életbe.

Angela Merkel német kancellár bírálata után sokan nem értik, pártja EP-frakciója miért veszi védelmébe a törvényt. Nos, nem ez az első eset, amikor az európai CDU-CSU-frakció külön álláspontot képvisel; többször is előfordult, hogy az anyaország érdekei ellenében voksoltak. Nemrég az ún. Swift-egyezmény szavazása előtt például a CDU már szinte könyörgött saját EP-képviselőinek, azok mégse szavazták meg, hogy az Egyesült Államok hozzáférjen az unióból származó pénzügyi adatokhoz. A maréknyi nyíltan médiatörvény-ellenes néppárti politikus sem feltétlenül elvi okokból szállt szembe a frakciójával. Sokan úgy vélik, egyéni érdekek vezérlik őket. A magyar médiát decemberben védelmező német Elmar Brok például az EPP elnökségében elfoglalt helye mellett vezető pozícióban van a Bertelsmann médiavállalatnál, amely az RTL Klub révén Magyarországon is érdekelt.

Pár hete úgy tűnt, Orbánnak tekintélyes kihívója akadhat baloldalról. Martin Schulz szocialista frakcióvezető (a német Szociáldemokrata Párt, az SDP képviselője) pár éve akkor vált híressé, amikor Silvio Berlusconi egy koncentrációs tábor kápójához hasonlította - miután nevezett hevesen kritizálta az olasz kormányfő médiahatalmát.

Támadás balról

Schulz szerint Orbán Berlusconihoz hasonló veszélyt jelenthet a vélemények szabadságán és a pluralizmuson alapuló demokráciára, de más személyi vagy politikai hasonlóságot nem lát köztük. "Szerintem Orbán adópolitikájára Berlusconi minden bizonynyal nemet mondana" - mondta lapunknak Schulz, aki nemrég még a legdrasztikusabb eljárástól sem riadt volna vissza: "Az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkelyének alkalmazásához - amely megállapítja, hogy fennáll az egyértelmű veszélye annak, hogy egy tagállam súlyosan megsérti az Európai Unió alapértékeit - kétharmados többségre van szükség az EP-ben. A jelenlegi parlamenti matematikai viszonyok mellett a konzervatív képviselőcsoport szavazatai nélkül ez nem elérhető. Nálunk mindenesetre nem akad senki, aki a médiatörvény mellett foglalt volna állást."

Az említett eljárás akár azt is lehetővé tenné, hogy felfüggesszék a gyanúba keveredett tagállam bizonyos jogait, például elvehetnék a kormány képviselőjének szavazati jogát az Európai Unió Tanácsában. "Egy ilyen eljárás kimenetelében a tanács és az Európai Bizottság is szerepet játszik. Ha a parlament elindítja az eljárást, azzal az előbbi két szervet is arra kötelezi, hogy állást foglaljon. Ezért nem tudjuk megjósolni, mi lenne a kimenetele" - mondta Piotr Kaczynski, az Európai Politikai Tanulmányok Központjának (CEPS) kutatója. Ezt az eshetőséget az is valószínűtlenné teszi, hogy a 7. cikkelyt még soha nem alkalmazták. Legutóbb 2000-ben került szóba, amikor Jörg Haider szélsőjobboldali pártja a kormányzó koalíció tagja lett Ausztriában. Kérdéses az is, hogy a frakcióvezető komolyan gondolja-e, amit mondott. "Schulz skizofrén" - fakadt ki például az elmúlt héten a zöld párti Daniel Cohn-Bendit. - Először forradalmárt játszik, aztán lábtörlőt. Ez undorító." De mások is érzékelték, hogy Schulz óvatosabb lett az elmúlt időben. Úgy vélik, nem akarja túlságosan magára haragítani a Néppártot, hiszen szüksége lesz a szavazataikra, amikor a parlament elnökének címéért indul.

"Ne hagyja, hogy kioktassák, mondja meg nekik a magáét!" - javasolta Orbánnak Nigel Farage, az euroszkeptikus brit Függetlenségi Párt (UKIP) képviselője. A párt egyik szóvivője később elmondta nekünk: azért vették védelmükbe Orbánt, mert szerintük az EP képviselői "tiszteletlenül viselkedtek Orbán Viktor miniszterelnök úrral, aki egy demokratikusan megválasztott kormányfő". Ugyanakkor hozzátette azt is, hogy ő maga sem találja túl szerencsésnek a médiatörvényt, de a pártja jobbnak látja energiáit az "antidemokratikus úton hatalomra jutott" bizottság és a tanács tagjainak kritizálására tartalékolni. Majd hozzátette: "Nem hinném, hogy a Néppárt tagjai közül bárki is tiszta szívvel támogatná ezt a médiatörvényt, leszámítva talán Silviót."

E sejtést megerősítették brüszszeli forrásaink is. Elmondásuk szerint amikor a kamerákat és diktafonokat kikapcsolják, a néppárti politikusok teljesen más véleménnyel vannak a médiatörvényről, és abban reménykednek, hogy a bizottság nyomására Orbán úgyis kénytelen lesz változtatni a törvényszövegen. Egyrészt tudni vélik, hogy José Manuel Barroso bizottsági elnök zárt ajtók mögött felszólította Orbánt, csináljon valamit a törvénnyel, másrészt Orbán nyilvánosan ígéretet tett, hogy megváltoztatja azokat a pontokat, amelyeket a bizottság kifogásol. "Csodálkoztunk is, hogy ennyire aláveti magát a bizottság akaratának - mondta egy neve elhallgatását kérő forrásunk. - Nem azt mondta, hogy ha bármi kérése van a bizottságnak, azt megfontolják, és ha jónak látják, akkor változtatnak, hanem azt, hogy teljesítik a bizottság kérését. Tehát bármit is kérnek, azt muszáj Orbánnak megtennie, különben hatalmas felháborodás lesz egész Európában" - tette hozzá. Kaczynski ennél is tovább ment: "Ha a kormány megtagadja a kritizált pontok megváltoztatását, akkor a bizottság, de akár a tagállamok valamelyike is az Európai Bíróság elé viheti a kérdést, és a bíróság akár gazdasági szankciókat is alkalmazhat" - mondta.

Ha meg is hiúsult Orbán azon vágya, hogy úgy vonuljon be a történelembe, mint aki megmutatta az uniónak, hogy Magyarországgal nem lehet packázni, a magyar sajtó problémái nem oldódnak meg.

Technika és rítus

A hírek szerint ugyanis a bizottság levele nagyon is a Fidesz ínyére való, hiszen csupán másodlagos fontosságú, nem pedig a szólás- és sajtószabadsággal összefüggő kérdéseket fogalmaz meg, és nem tér ki a médiahatóság függetlenségére sem. Neelie Kroes uniós biztosnak csupán három kifogása volt: az, hogy a Magyarországon kívüli központtal működő médiumok is a törvény alanyává válnak; hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét a tévéken és rádiókon kívül más médiaszolgáltatóktól is elvárja, valamint hogy a médiaszolgáltatók regisztrációja "szélesebb körre terjed ki, mint amennyire az irány szerint szükséges lenne".

Ha Orbán megváltoztatja e pontokat, véget érhet a jelenlegi izgalom, az EP pedig fellélegezhet: végtére is Orbán megtette, amit vártak tőle. Márpedig a parlament ennél talán többet is elérhetett volna. Tavaly augusztusban állásfoglalásban ítélte el a romák kiutasításáról szóló francia törvényt, a bizottság pedig ennek hatására eljárás indításával fenyegette meg Párizst, ha nem ülteti át teljes mértékben az állampolgárok szabad mozgását lefektető uniós irányelvet nemzeti jogszabályaiba. Most viszont elmaradt az igazi nyomásgyakorlás - csak látszatfenyegetések történtek, és emiatt félő, hogy látszatmegoldások születnek majd.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.