Parlamenti választás Németországban

A tét a demokrácia

Külpol

A szélsőjobboldali AfD a második helyen végzett a német parlamenti választásokon. A szavazók közel négy­ötöde azonban demokratikus pártokra szavazott.

Megoldjuk! – hányszor idézték később gúnyosan és számon kérőn a szlogent, amely a 2010-es években ígéretként lebegett Németország egén! Nagy kár, hogy az amúgy jóindulatú néni, aki megfogalmazta e reményt, nem sokat tett annak beváltására. Inkább tetézte a bajokat. Történetesen ő volt a kancellár, de nem szabad mindent a nyakába varrni: a semmittevésben, a problémák elkenésében buzgón támogatta a liberális politikai elit. Feltehető a kérdés, mennyiben felelős az ország vezető rétege azért, hogy demagógok lovagolhatták meg a valós problémákat és a politikai tudatlanságot.

Elterjedt itteni kifejezéssel élve a polgári és baloldali pártok egy ideje felhúzták a „tűzfalat” a populista veszély elhárítására. Csakhogy a lángok már magasra csapnak; a fal másik oldalán a választópolgárok egyötöde áll, lármázva vagy meglapulva. Már az alábbiakban bemutatott lista láttán is csodálatos, hogy a németek jelentős többsége nem a radikálisan migránsellenes Alternatíva Németországért (AfD) nevű pártot támogatta. A többség elsősorban értékelvűen választott: közel 80 százalékuk demokratikus pártokra, végeredményben a demokráciára szavazott. Legalábbis nemzetközi összehasonlításban ez nem lebecsülendő. Irigyelhetik másutt az 1990 óta legmagasabb, 83,5 százalékos választási részvételt is.

Az AfD-ről nem alaptalanul feltételezhető, hogy kormányra jutása esetén hozzálátna a liberális demokrácia – márpedig másmilyen nincs is – lebontásához. Ennek egyik és hibátlan kritériuma a médiához való viszony. Tűri-e egy politikai erő a kritikát, vagy hatalomra jutása esetén maga alá gyűri a média minél nagyobb részét és különösen a közszolgálati csatornákat? Az AfD rendszerkritikájának is fontos része a fellépés a média „hazugságai” ellen. A problémát, amire a párt elnöknője Budapesten is panaszkodott, a magyar kormányfőnek réges-rég sikerült kiküszöbölnie.

Szálem alejkum!

Az elmúlt tíz évben sorozattá gyarapodott merényletek közös jellemzője, hogy borult égből villámcsapásként érkeznek. Valószínű, hogy bekövetkeznek, de kiszámíthatatlan, hol és mikor. Áldozataik nem célirányosan, hanem véletlenszerűen választódnak ki. Csak abban az értelemben következetesek, hogy nagy valószínűséggel – bár távolról sem bizonyosan – „hitetleneket” sújtanak. A tettesek saját elhatározásból, nem pedig iszlamista terrorszervezet tagjaként cselekednek.

A sort egy tunéziai menekült nyitotta meg Berlinben 2016 decemberében, amikor kamionnal a karácsonyi vásárba hajtott (12 halott, 50 körüli sérült), majd egy elutasított palesztin menedékkérő folytatta késsel a kezében egy hamburgi szupermarketben 2017-ben (1 halott, 6 sérült). Nem számítva egy testi sértésért korábban már elítélt húszéves szír akcióját 2020-ban, aki szintén vallási, közelebbről homofób indíttatásból támadt egy homoszexuális párra Drezdában – egyiküket megölte, a másikat súlyosan megsebesítette –, néhány év szünet következett.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Nem vénnek való vidék

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.