Megoldjuk! – hányszor idézték később gúnyosan és számon kérőn a szlogent, amely a 2010-es években ígéretként lebegett Németország egén! Nagy kár, hogy az amúgy jóindulatú néni, aki megfogalmazta e reményt, nem sokat tett annak beváltására. Inkább tetézte a bajokat. Történetesen ő volt a kancellár, de nem szabad mindent a nyakába varrni: a semmittevésben, a problémák elkenésében buzgón támogatta a liberális politikai elit. Feltehető a kérdés, mennyiben felelős az ország vezető rétege azért, hogy demagógok lovagolhatták meg a valós problémákat és a politikai tudatlanságot.
Elterjedt itteni kifejezéssel élve a polgári és baloldali pártok egy ideje felhúzták a „tűzfalat” a populista veszély elhárítására. Csakhogy a lángok már magasra csapnak; a fal másik oldalán a választópolgárok egyötöde áll, lármázva vagy meglapulva. Már az alábbiakban bemutatott lista láttán is csodálatos, hogy a németek jelentős többsége nem a radikálisan migránsellenes Alternatíva Németországért (AfD) nevű pártot támogatta. A többség elsősorban értékelvűen választott: közel 80 százalékuk demokratikus pártokra, végeredményben a demokráciára szavazott. Legalábbis nemzetközi összehasonlításban ez nem lebecsülendő. Irigyelhetik másutt az 1990 óta legmagasabb, 83,5 százalékos választási részvételt is.
Az AfD-ről nem alaptalanul feltételezhető, hogy kormányra jutása esetén hozzálátna a liberális demokrácia – márpedig másmilyen nincs is – lebontásához. Ennek egyik és hibátlan kritériuma a médiához való viszony. Tűri-e egy politikai erő a kritikát, vagy hatalomra jutása esetén maga alá gyűri a média minél nagyobb részét és különösen a közszolgálati csatornákat? Az AfD rendszerkritikájának is fontos része a fellépés a média „hazugságai” ellen. A problémát, amire a párt elnöknője Budapesten is panaszkodott, a magyar kormányfőnek réges-rég sikerült kiküszöbölnie.
Szálem alejkum!
Az elmúlt tíz évben sorozattá gyarapodott merényletek közös jellemzője, hogy borult égből villámcsapásként érkeznek. Valószínű, hogy bekövetkeznek, de kiszámíthatatlan, hol és mikor. Áldozataik nem célirányosan, hanem véletlenszerűen választódnak ki. Csak abban az értelemben következetesek, hogy nagy valószínűséggel – bár távolról sem bizonyosan – „hitetleneket” sújtanak. A tettesek saját elhatározásból, nem pedig iszlamista terrorszervezet tagjaként cselekednek.
A sort egy tunéziai menekült nyitotta meg Berlinben 2016 decemberében, amikor kamionnal a karácsonyi vásárba hajtott (12 halott, 50 körüli sérült), majd egy elutasított palesztin menedékkérő folytatta késsel a kezében egy hamburgi szupermarketben 2017-ben (1 halott, 6 sérült). Nem számítva egy testi sértésért korábban már elítélt húszéves szír akcióját 2020-ban, aki szintén vallási, közelebbről homofób indíttatásból támadt egy homoszexuális párra Drezdában – egyiküket megölte, a másikat súlyosan megsebesítette –, néhány év szünet következett.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
