Tűzszünet Izraelben

A vesztes győztes

Izrael a tűzszünettel súlyos árat fizet a túszok kiszabadításáért. De valójában az október 7-i katasztrófát előidéző vétkeiért büntetik: a gázai határ elhanyagolásáért, a figyelmeztető jelek semmibe vételéért, a hibás katonai döntésekért, a Hamász alulértékeléséért. A hübriszért.

A kudarcban egyaránt részes a katonai és a politikai vezetés. Ám míg a katonatisztek egy része visszavonulásával, lemondásával és önként vállalt nyugdíjaztatásával már vállalta a felelősséget a fiaskóért, a politikai vezetés nem hajlandó megtenni ugyanezt – pedig a katonák a politikusok koncepcióit követve hajtják végre azok utasításait.

A súlyos árat Izrael részben már megfizette 2023. október 7. civil és katonai áldozataival és az azóta tartó háborúskodással, a számla kiegyenlítésének újabb részlete következik a túszalkuban, amelynek bekövetkeztét halogatni képes volt, de megakadályozni nem tudta a rá nehezedő hatalmas belső és külső nyomás miatt Benjamin Netanjahu miniszterelnök.

A megállapodást a Biden-kormányzattal együttműködve maga az izraeli miniszterelnök és megbízottjai dolgozták ki tavaly tavasszal. Szélsőjobboldali minisztereitől tartva ekkor addig halogatta bejelentését, míg végül Joe Biden tette közhírré májusban. Az izraeli kormányfő ekkor a Gáza és Egyiptom közötti határsáv, az ún. Philadelphi-folyosó feletti ellenőrzésnek a Hamász számára elfogadhatatlan követelésével állt elő, mondván, csakis így érhető el a „teljes győzelem”. Az alku ismét borult.

Pedig márciusban és áprilisban Izraelben már arról írt a sajtó egy korábbi tervezet nyomán, hogy pészahra hazajöhetnek a túszok. Aztán ebből sem lett semmi, mert Netanjahu időben megtorpedózta ezt is – ezúttal Rafah elfoglalása, mint a „teljes győzelem” biztosítéka volt az előfeltétel –, ezért aztán üres székek, sőt megterített, ünneplők nélküli asztalok jelezték országszerte, hogy sokan hiányoznak, és hogy visszavárják őket.

Trump megválasztott elnök aztán megüzente, hogy a beiktatása előtt már hazatérő túszokat akar. Nem volt többé apelláta: aláírták az Izrael számára megalázó tűzszünetet.

Szakaszolás

A Hamász legfőbb és következetes követelése a szárazföldi harcok 2023. október 27-i kezdete óta az izraeli börtönökben őrzött palesztin foglyok elengedése, az izraeli csapatok kivonása Gázából és a háború befejezése volt. A májusi–januári Netanjahu–Biden–Trump alku mindezt több szakaszban ígéri a palesztinoknak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.