Pár napja jelent meg az a Timothy Snyder által jegyzett publicisztika a New York Timesban, amely a magyar miniszterelnököt – Erdogan, Putyin és Trump társaságában - a demokrácia ellenségének állítja be. És el is mondja, mekkora veszélyt jelentenek ezek a személyek.
| ||
Az ismert történész az „Autokratizmus gyáva arca” címmel jegyezte írását, amely gondolatot természetesen írásában is képviseli. Az erős vezetők által képviselt személyi kultusz szerinte ugyanis egy olyan hatalomgyakorlási forma, amely alapvetően gyáva, lévén menekül a valóságtól, és nem mer szembenézni azzal, helyette viszont a sebezhetetlen vezető mítoszát nyújtja támogatóinak.
Csakhogy – véli Synder – az ilyen rendszerek sohasem az embereket képviselik, hanem az várják el tőlünk, hogy „abban higgyünk, amiben a vezető szeretné, hogy higgyünk.”
- „A demokráciából a személyi kultuszba történő átmenet épp a vezetővel kezdődik, aki folyton hazudni akar nekünk”
- „Az átmenet pedig akkor fejeződik be, amikor már az emberek nem tudják megkülönböztetni a tényeket az érzéseiktől.”
Ez alapján természetesen mindenki felteheti a kérdés, hogy nálunk mennyire történt meg az átmenet, de mielőtt ezen túl sokat merengenénk, máris jön egy külön bekezdés Orbán Viktorról! A magyar miniszterelnök ugyanis Soros György támadójaként, hazug antiszemita összeesküvéselmélet- terjesztőként van jelen a cikkben. Neki ugyanis ez a hazugságszérumja, a történész szerint.
Nem sokkal később, a korábbi zsarnokok szobrait megemlítő részben írja azt Synder:
- „Azok a szobrok mégis arra emlékeztetnek minket, hogy a zsarnokok mindig meghalnak.”
A publicisztika pedig ezekkel a mondatokkal zárul:
- „A demokrácia szerint mindannyian hibázunk, de megvan az esélyünk, hogy kijavítsuk magunkat. A demokrácia egy bátor módja egy ország irányításának. A személyi kultusz viszont gyáva eszköz megsemmisíteni azt.” (Mármint az országot – a szerk.)
Egyébként Timothy Synderrel idén nyáron készítettünk interjút.
