„A zsarnokok mindig meghalnak” - Világhírű történész ír Trumpról, Putyinról és Orbánról

  • narancs.hu
  • 2018. december 6.

Külpol

Timothy Snyder a New York Times-ba írt kőkemény publicisztikát.

Pár napja jelent meg az a Timothy Snyder által jegyzett publicisztika a New York Timesban, amely a magyar miniszterelnököt – Erdogan, Putyin és Trump társaságában - a demokrácia ellenségének állítja be. És el is mondja, mekkora veszélyt jelentenek ezek a személyek.

false

 

Fotó: MTI

Az ismert történész az „Autokratizmus gyáva arca” címmel jegyezte írását, amely gondolatot természetesen írásában is képviseli. Az erős vezetők által képviselt személyi kultusz szerinte ugyanis egy olyan hatalomgyakorlási forma, amely alapvetően gyáva, lévén menekül a valóságtól, és nem mer szembenézni azzal, helyette viszont a sebezhetetlen vezető mítoszát nyújtja támogatóinak.

Csakhogy – véli Synder – az ilyen rendszerek sohasem az embereket képviselik, hanem az várják el tőlünk, hogy „abban higgyünk, amiben a vezető szeretné, hogy higgyünk.”

-         „A demokráciából a személyi kultuszba történő átmenet épp a vezetővel kezdődik, aki folyton hazudni akar nekünk”

-         „Az átmenet pedig akkor fejeződik be, amikor már az emberek nem tudják megkülönböztetni a tényeket az érzéseiktől.”

Ez alapján természetesen mindenki felteheti a kérdés, hogy nálunk mennyire történt meg az átmenet, de mielőtt ezen túl sokat merengenénk, máris jön egy külön bekezdés Orbán Viktorról! A magyar miniszterelnök ugyanis Soros György támadójaként, hazug antiszemita összeesküvéselmélet- terjesztőként van jelen a cikkben. Neki ugyanis ez a hazugságszérumja, a történész szerint.

Nem sokkal később, a korábbi zsarnokok szobrait megemlítő részben írja azt Synder:

- „Azok a szobrok mégis arra emlékeztetnek minket, hogy a zsarnokok mindig meghalnak.”

A publicisztika pedig ezekkel a mondatokkal zárul:

- „A demokrácia szerint mindannyian hibázunk, de megvan az esélyünk, hogy kijavítsuk magunkat. A demokrácia egy bátor módja egy ország irányításának. A személyi kultusz viszont gyáva eszköz megsemmisíteni azt.” (Mármint az országot – a szerk.)

Egyébként Timothy Synderrel idén nyáron készítettünk interjút.

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Zöld és fekete

A többszörös hozzáférhetetlenség határozza meg Nanna Frank Møller és Zlatko Pranjić frusztráló dokumentumfilmjét. Első ránézésre a téma filmes-antropológiai eszközökkel könnyedén megragadhatónak tetszik. Zenica egy Szarajevótól nem messze lévő kisebbecske város, amelynek határában a világ egyik legnagyobb acélgyárának, az ArcelorMittalnak a kokszolóüzeme terpeszkedik.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást” – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor.