„A zsarnokok mindig meghalnak” - Világhírű történész ír Trumpról, Putyinról és Orbánról

  • narancs.hu
  • 2018. december 6.

Külpol

Timothy Snyder a New York Times-ba írt kőkemény publicisztikát.

Pár napja jelent meg az a Timothy Snyder által jegyzett publicisztika a New York Timesban, amely a magyar miniszterelnököt – Erdogan, Putyin és Trump társaságában - a demokrácia ellenségének állítja be. És el is mondja, mekkora veszélyt jelentenek ezek a személyek.

false

 

Fotó: MTI

Az ismert történész az „Autokratizmus gyáva arca” címmel jegyezte írását, amely gondolatot természetesen írásában is képviseli. Az erős vezetők által képviselt személyi kultusz szerinte ugyanis egy olyan hatalomgyakorlási forma, amely alapvetően gyáva, lévén menekül a valóságtól, és nem mer szembenézni azzal, helyette viszont a sebezhetetlen vezető mítoszát nyújtja támogatóinak.

Csakhogy – véli Synder – az ilyen rendszerek sohasem az embereket képviselik, hanem az várják el tőlünk, hogy „abban higgyünk, amiben a vezető szeretné, hogy higgyünk.”

-         „A demokráciából a személyi kultuszba történő átmenet épp a vezetővel kezdődik, aki folyton hazudni akar nekünk”

-         „Az átmenet pedig akkor fejeződik be, amikor már az emberek nem tudják megkülönböztetni a tényeket az érzéseiktől.”

Ez alapján természetesen mindenki felteheti a kérdés, hogy nálunk mennyire történt meg az átmenet, de mielőtt ezen túl sokat merengenénk, máris jön egy külön bekezdés Orbán Viktorról! A magyar miniszterelnök ugyanis Soros György támadójaként, hazug antiszemita összeesküvéselmélet- terjesztőként van jelen a cikkben. Neki ugyanis ez a hazugságszérumja, a történész szerint.

Nem sokkal később, a korábbi zsarnokok szobrait megemlítő részben írja azt Synder:

- „Azok a szobrok mégis arra emlékeztetnek minket, hogy a zsarnokok mindig meghalnak.”

A publicisztika pedig ezekkel a mondatokkal zárul:

- „A demokrácia szerint mindannyian hibázunk, de megvan az esélyünk, hogy kijavítsuk magunkat. A demokrácia egy bátor módja egy ország irányításának. A személyi kultusz viszont gyáva eszköz megsemmisíteni azt.” (Mármint az országot – a szerk.)

Egyébként Timothy Synderrel idén nyáron készítettünk interjút.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.