A Bush-kormányzat igazi arca - Egy óra a kínpadon

  • Sebõk Miklós (Charlottesville)
  • 2010. április 1.

Külpol

John Yoo jogászprofesszort a Bush-kormányzat egyik szürke eminenciásaként tartja számon és gyűlöli az amerikai baloldali közvélemény. A terror elleni háború során elkövetett állítólagos elnöki jog- és alkotmánysértések közül alig van olyan, amit ne varrnának a nyakába. A minap a Virginiai Egyetemen nézett szembe bírálóival. Amerikai levelezőnk részt vett az eseményen.
John Yoo jogászprofesszort a Bush-kormányzat egyik szürke eminenciásaként tartja számon és gyűlöli az amerikai baloldali közvélemény. A terror elleni háború során elkövetett állítólagos elnöki jog- és alkotmánysértések közül alig van olyan, amit ne varrnának a nyakába. A minap a Virginiai Egyetemen nézett szembe bírálóival. Amerikai levelezőnk részt vett az eseményen.

Annak idején a Harvardon témavezetője, Brian Balogh professzor azt mondta róla: ő a legbriliánsabb diákja, de nem akar abban az országban élni, ahol vezető pozíciót tölt be. És mit ád a sors: John Yoo a Bush-kormányban a "terror elleni háború" egyik legfontosabb belföldi frontján, az igazságügyi minisztériumban, az elnökkel közvetlen kapcsolatban lévő jogi tanácsadó osztály helyettes vezetőjeként szolgálta választott hazáját. Szigorúan a cél szentesíti az eszközt elv jegyében. Yoo keze a kormány számos hírhedt intézkedésében benne volt, például a bírósági felhatalmazás nélküli lehallgatásokban vagy az amerikai elnök általános mentesítésében a háborús bűnökre vonatkozó nemzetközi jogi szabályok alól. Legemlékezetesebb tette mégis ama szakvélemény megfogalmazása volt 2002-ben, amely megengedően nyilatkozott a "különleges kihallgatási technikákról". Szabad, de hiteles fordításban: az emberkínzásról. Evvel utóbb kivívta egy spanyol vizsgálóbíró érdeklődését is, aki ezt az állásfoglalást háborús bűnre gyanút adó tettnek minősítette. Yoo azonban még ennél is tovább ment: az Egyesült Államok terroristákkal szembeni önvédelmének jogosságára hivatkozva gyakorlatilag semmilyen, akár halálos kimenetelű technikát sem zárt ki, ide értve a Bush-korszak kihallgatási gyakorlatának emblémájává vált, a vízbe fojtást imitáló waterboardingot. Ám a Jack Bauer-komplexusos CIA-ügynökök nem sokáig garázdálkodhattak kötöttségek nélkül: alig egy év után John Ashcroft igazságügyi miniszter megvétózta Yoo kinevezését az iroda élére, és a helyette megtalált új igazgató visszavonta a direktívát. Azóta Yoo visszatért az akadémiai életbe, konkrétan a Kaliforniai Egyetem berkeleyi campusára, oda, ahol 1993-ban megkezdte oktatói pályafutását.

Fütyülnek rá

Az új könyvével turnézó Yoo olyan fogadtatásban részesült a charlottesville-i Virginiai Egyetemen, amit a radikális baloldali diáktüntetéseiről ismert Berkeleynek sem kellett volna szégyellnie. Még be sem lépett a terembe, a rendőrök már elvezettek néhány, a sztárjogászt "háborús bűnös" kántálással fogadó békeaktivistát, s a rendezvényt végig bekiabálások és botrányos jelenetek kísérték. A több száz fős liberális közönséghez intézett első szavaiban Yoo meg is jegyezte, hogy otthon érzi magát a "keleti parti Berkeleyben". De nagyon nem zavartatta magát (hasonló tiltakozások kísérik, amerre jár), a legnagyobb udvariassággal felelt minden kérdésre, még ha érződött is, hogy mélyen lesajnálja a libsiket.

Yoo már politikai szerepvállalása előtt is ismert volt az "egységes végrehajtó hatalomról" szóló hipotézisével. Az amerikai alkotmány ezen értelmezésének lényege az, hogy a törvényhozásnak tartózkodnia kell bármilyen beavatkozástól az elnök által vezetett végrehajtó hatalom működésébe. A probléma jelentőségét könnyen érthetővé teszi az angolszász emlőkön nevelkedett politikai filozófusok kedvenc kérdése: vajon van-e joga az elnöknek lelőnie egy utasokkal teli polgári repülőgépet, ha ezzel több életet menthet meg? Yoo válasza az egyértelmű igen, melyet ráadásul minden hasonló feladványra is kiterjeszt. Ha a végrehajtó hatalom feje elkerülhetetlennek tartja, jogos például a polgári lakosság ellen az atombomba használata, akár az Egyesült Államok területén is. A történelem sok esetben igazolta, ha nem is a megközelítés helyességét, de gyakorlati jelentőségét. Vészhelyzetben demokrata és republikánus elnökök egyként rendszeresen átléptek az elnöki hatalom megszokott keretein, amivel Yoo szerint csak a szokásjogot, nem az alkotmányt magát sértették meg. Abraham Lincoln például nem sokat cicózott a törvényhozás által meghatározott költségvetési keretszámokkal, amikor saját belátása szerint erősítette meg a Dél elleni polgárháborúban az Észak hadseregét: sőt, még az őrizetbe vétellel kapcsolatos habeas corpus jogokat is felfüggesztette. F. D. Roosevelt a II. világháborús hadba lépés előtt a beavatkozást ellenző kongresszus ellenére juttatott - Kanada közvetítésével - vadonatúj repülőket a szövetségeseknek, mondván, hogy a technológia már "meghaladta" őket, ezért az ügylet nem tekinthető segítségnyújtásnak. Amerika több mint kétszáz éves történetén végigtekintve meggyőző Yoo érvelése, hogy válsághelyzetben az elnök jogosult egyoldalúan cselekedni. Hogy egy elnök az alkotmány betűjének megfelelően ténylegesen kikérje egy döntése előtt a felsőház előzetes véleményét, nem csak utólagos jóváhagyását, utoljára az első elnökkel, George Washingtonnal fordult elő: de háromórányi értelmetlen szenátusi tusakodás után ő is faképnél hagyta a nép képviselőit.

Nem kell tehát elvetemült neokonzervatívnak lenni ahhoz, hogy belássuk: a jog, illetve a precedens valóban tágra szabja az elnök mozgásterét rendkívüli helyzetekben. Az viszont már vitathatóbb, hogy e tágabb határok között mit helyes megtenni. Yoo nemcsak az elméletben, de gyakorlati szerepvállalása során is veszélyesebb vizekre tévedt. A diktátori jogosultságoknak ugyanis van egy rossz tulajdonságuk: túl könnyen hozzájuk szokik a végrehajtó hatalom. Ez történt a 2001. szeptember 11-i terrortámadás után elfogadott Patriot Act szabadságjogokat korlátozó intézkedéseinek meghosszabbítása esetében is. Yoo ugyanakkor még ebben is visszafogott álláspontot képviselt, szemben szűk látókörű és rugalmatlan neokon kartársaival. A guantánamói fogolytábor "bentlakóit" védő ügyvédközösség ügyében például az irányzat ideológiai zászlóshajójának számító Wall Street Journaltól és Liz Cheneytől is elhatárolódott. A korábbi alelnök lánya hazafiatlan dolognak nevezte a terroristák jogi képviseletét, és követelte a jogászok személyazonosságának nyilvánosságra hozatalát. Yoo csak ez utóbbi követeléssel értett egyet. Ezen túlmenően pedig halálos nyugalommal hallgatta a jó szándékú, de agyhalott baloldali aktivisták hülyeségeit a Bush-kormányzatot inkrimináló, "elveszett" e-mailektől a korrupciós gyanúsításokon át odáig, hogy "menjél haza Észak-Koreába". (Yoo Szöulban született, bevándorló szüleivel sokáig Philadelphiában élt.)

Az ultrakonzervatív jogász csak a végén obamázott kicsit, de akkor is inkább arra futtatta ki mondandóját, hogy az új elnök nem is annyira más, mint a baloldal által oly kreatívan gyalázott ifj. Bush. Több al-Káida-gyanúsítottat szedett le robotgépekről indított rakétákkal, mint Bush öt év alatt, "Gitmo" még mindig nyitva, és a jövője kétséges, akárcsak a foglyok büntetőperének részletei. Másrészről viszont ezek közpolitikai, és nem jogi kérdések, így Yoo véleménye anynyira mérvadó e tekintetben, mint szomszéd Józsié.Az előadás végére nyitott kérdés csak egy maradt: neokonzervatív elvtársaival együtt miért kerestek minden adott alkalmat a lehető legagresszívabbfellépésre, függetlenül annak hatékonyságától. Yoo erre azt felelte: ő is jobban örült volna, ha személyesen nem kellett volna szembesülnie ezekkel a választási helyzetekkel. Ezzel pedig - minden meggyőző ereje ellenére - sokan így voltunk a teremben.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.