Bajban a Manchester United - Zöld, sárga, vörös

  • Dénes Ferenc
  • 2010. április 1.

Külpol

A Manchester United-AC Milan Bajnokok Ligája-visszavágó lefújása után David Beckham, a világ legismertebb futballistája a pálya közepén elköszönt mind a 74 595, őt felállva ünneplő szurkolótól, majd a játékoskijáró felé haladva felkapott egy zöld-sárga sálat, és avval a nyakában hagyta el az Old Trafford szent gyepét. Miért a sál, és miért zöld-sárga?
A Manchester United-AC Milan Bajnokok Ligája-visszavágó lefújása után David Beckham, a világ legismertebb futballistája a pálya közepén elköszönt mind a 74 595, őt felállva ünneplő szurkolótól, majd a játékoskijáró felé haladva felkapott egy zöld-sárga sálat, és avval a nyakában hagyta el az Old Trafford szent gyepét. Miért a sál, és miért zöld-sárga?

A másnapi újságok e gesztusról többet írtak, mint a United könnyed győzelméről és Rooney újabb duplájáról. És nemcsak a Beckham-rajongó bulvárlapok, de a gazdasági sajtó is felkapta az ügyet.

Hullámhegyek, hullámvölgyek

A zöld-sárga sál nem kapható a világ egyik legnagyobb forgalmú sportajándéktárgyboltjában, a manchesteri Megastore-ban, pedig mostanában óriási kereslet van rá. Persze nem véletlen, hogy a csapat hivatalos termékeit árusító bolt lemondott a forgalmazásáról, ugyanis e ruhadarab a Manchester Unitedet - pontosabban a klubot üzemeltető Red Football Ltd.-t - tulajdonló Malcolm Glazer és a családja elleni tiltakozás szimbólumává vált. A szurkolói csoportok követelése egyhangú: monnyon le!

A Manchester United a mértékadó Forbes magazin szerint a világ jelenlegi legértékesebb sportmárkája - 2008-2009-es adatok alapján becsült brandértéke 1,8 milliárd dollár.

Története 1878-ban kezdődött. A helyi vasutasok ekkor alapították meg azt a csapatot, a Newton Heath L&YR FC-t (Lancashire and Yorkshire Railway), amelynek játékosai aranyszínű csíkokkal díszített zöld mezben futottak ki a pályára. 1902-ben az akkor már Newton Heath FC néven futó alakulat közel állt ahhoz, hogy a 25 éves fennállását ne bírja megünnepelni: adósságai közel 2500 fontra rúgtak, a végrehajtók már a pályáját is bezárták. A csődtől a manchesteri sörgyár igazgatója, a kutyabolond John Herny Davies mentette meg őket, a legenda szerint nem annyira a klub iránti szeretete, mint a csapatkapitány Harry Stafford díjnyertes kutyája okán. Az a tavasz fordulópont lett a klub életében: Davies 1902. április 26-án a nevét Manchester Unitedre, a színeit zöld-aranyról vörös-fehérre változtatta. A sörgyáros halála után 1927-ben újra bajba került a klub, amiből James W. Gibson városi kukoricakereskedő színrelépésével lábalt ki. A Gibson család után az Edwardsok jöttek, Louis, majd fia, Martin - ők 1965-től 37 éven át vezették a klubot.

A békés családi vállalkozások korát a vállalat részvényeinek 1990-es tőzsdére vitele szakította meg. A csapatnak azonban már a 80-as évek közepétől komoly kérői akadtak. A klub - többek közt a legendás menedzser, Matt Busby, az 1958-as müncheni repülőgép-szerencsétlenség és George Best, minden idők futballplayboyainak őse okán - Nagy-Britanniában és a kontinensen is őrületesen népszerűvé vált. E népszerűség pedig felkeltette azoknak a befektetőknek (és kalandoroknak) az érdeklődését, akik a Los Angeles-i olimpia után megváltozó sportba, pontosabban az egyre inkább a szórakoztatóipar részévé váló hivatásos csapatsportokba kívántak befektetni - Európában is. A csapatra először 1984 februárjában Robert Maxwell médiabirodalma tett tízmillió fontos ajánlatot, de a klub ellenállt a kísértésnek. Hasonlóan járt 1989-ben Michael Knighton iparbáró is, aki már húszmillió fontot kínált, igaz, ezt az utolsó pillanatban visszavonta, és megelégedett az igazgatótanács egyik székével. A részvények 1998-ban viszont majdnem elkeltek. Az igazgatótanács elfogadta a Rupert Murdoch vezette British Sky Broadcasting Corporation 623 millió fontos ajánlatát, s az üzletet csak az angol versenyhivatal akadályozta meg.

Ahogy a XX. század elején egy kutya mentette meg a klubot, úgy 100 évvel később egy ló lett a veszte. (Már persze ha a veszte lesz.) A Rock of Gibraltar névre hallgató versenyló tulajdonjogait ugyanis közösen birtokolta Alex Ferguson menedzser (a csapat brandértékének meghatározó eleme) és a két legnagyobb klubtulajdonos, John Magnier és J. P. McManus. A feleknek a paci miatt elszámolási vitájuk támadt, amely háborúhoz vezetett. A két ír tulajdonos Sir Alex fejét követelte, de az igazgatótanács inkább az ő mozgásterüket korlátozta. Bosszúból vagy sem, de ezek után McManusék egyáltalán nem álltak ellen az új amerikai befektető csábító ajánlatának.

Egész pályás letámadás

Malcolm Glazer 2003-ban vette első "vörös" részvényeit. Jó éve volt: január 26-án első sportbefektetése, a hét évvel korábban felvásárolt amerikai futballcsapat, a Tampa Bay Buccaneers megnyerte történetének első nagydöntőjét, a Super Bowlt. Ez minden amerikai sportrajongó üzletember álma - nem csoda hát, hogy megnőtt Glazer étvágya. A telített amerikai sportpiac helyett azonban kontinenst és stratégiát váltott, és a feltörekvő európai labdarúgásban keresett lehetőségeket. Az év közepén megkezdte a Manchester United részvényeinek agresszív felvásárlását, és szinte napról napra növelve részesedését 2004 februárjában megtette első ajánlatát a klub átvételére. Ekkor még nem járt sikerrel - ám nem adta fel, és csak vásárolt és vásárolt. Az első részvények megszerzése után egy évvel 19 százalékos tulajdonossá vált, 2004 végére pedig már a tulajdon közel harmada volt az övé. A fordulópont 2005 májusában jött el. John Magnier és J. P. McManus urakkal egyezségre jutva - részvényeimet egy lóért! - a Manchester Unitedben Glazer lett a többségi tulajdonos, 2005 júniusában pedig immár 75 százalékos részvényesként kivezethette a londoni tőzsdéről a Manchester United papírjait. A hónap végére pedig - összesen mintegy 800 millió fontért - már minden az övé volt. A klub 15 év után újra családi vállalkozássá vált.

A baj csak az, hogy a Glazer család úgy vásárolt futballcsapatot, ahogy a félanalfabéta mexikói eperszedő idénymunkás Los Angeles-i luxusingatlant. Hitelből.

Az ötlet egyszerű és okos volt. A United egyike a világ azon kevés sportvállalkozásának, amelyek képesek nyereséget termelni. A pénzbőség időszakában hihetőnek tűnt, hogy a tulajdonos nemcsak a 60 millió fontot meghaladó éves kamatokat, de idővel a teljes tőkeösszeget is képes lesz visszafizetni. (A vételár 80 százalékát kitevő hitel fedezete maga a futballvállalkozás volt.) Ehhez Glazer újratárgyalta volna a televíziós jogokat, növelte volna a jegybevételt, és piacot akart bővíteni, elsősorban Ázsiában.

Csakhogy az európai ligák működése más, mint az amerikaiaké. Glazer a televíziós jogokkal nemigen tudott eredményeket elérni. A stadiont kibővítette ugyan, úgy 10 százalékkal növelve a kapacitását, sőt a csapat hétről hétre meg is tölti az arénát, de a jegyárak már amúgy is csúcsra járatottak, jelentősen emelni nem lehetett őket. Az is világossá vált, hogy bár a United a világ legjobban felépített csapatsportmárkája, a verseny kiélezett. Az európai nagycsapatok szinte mindegyike Ázsiába jár "zsíroskenyér-túrára", ezen a piacon tehát osztozni kell. Hiába az európai futball (a soccer) növekvő észak-amerikai népszerűsége, ha az egyelőre a középiskolákra és az egyetemekre korlátozódik. Sőt. A három egymás utáni évben elnyert bajnoki cím ide vagy oda, meg kell küzdeni a brit piacért is. És immár nemcsak a londoniakkal meg a liverpooliakkal, hanem magában Manchesterben is - a "kék" Manchester Cityt nagycsapattá álmodó befektetőkkel.

Nem kizárt, hogy mindez esetleg még kezelhető is lett volna - ám beütött a pénzügyi világválság, talán éppen a Glazer-féle vállalkozási buborékok kipukkanásával. S ahogy a dolgos eperszedők ma már újra sátraznak, a United amerikai befektetőjének is főhet a feje: mihez kezdjen a tavaly már 700 millió font fölé emelkedett adóssággal? A helyzet már csak azért is aggasztó, mert a "tisztességes finanszírozás" elvét meghirdető Európai Labdarúgó-szövetség (UEFA) ki akarja ebrudalni a bajnokságokból az adósságokat felhalmozó klubokat.

Lóvátétel

A szurkolók pedig dühösek - s e düh a másik fontos tanulsága a történetnek. A szórakoztató futball előállításához ugyanis nem elég a pompás stadion meg a nagyszerű játékosok: közönségre, szurkolókra is szükség van. Nemcsak tévénézőkre, hanem a stadionba rendszeresen kilátogató drukkerekre. Nélkülük nincs látványfutball, csak saját szórakozásra űzött, egészségügyi szempontokra figyelő rekreációs sport. A helyszíni néző, a klubhoz tartozó szurkoló részese a szolgáltatás előállításának - ráadásul Manchester "vörös" felén ez a szolgáltatás kereskedelmileg sem akármilyen. Márpedig a drukkerek nehezen akarják tudomásul venni, hogy az ő pénzükből évről évre megtermelt profit mellett 700 millió font a klub adóssága. Nem hajlandóak elfogadni, hogy miközben a jegyek, mezek megvásárlásán, média-előfizetéseken, a vendéglátási fogyasztáson keresztül ők beteszik a pénzüket a közösen előállított üzletbe, addig a másik fél, a tulajdonos nemhogy nem tesz hozzá, hanem még el is vesz belőle.

Az előd Newton Heath FC zöld-sárga színeinek viselése a klub eredeti értékeihez való visszatérés igényét szimbolizálja. De talán új színt jelent a kapitalizmusról, legalábbis a sportüzletről való gondolkodásunkban is. Többről van itt szó, mint hogy a tulajdonos "nem szimpatikus" vagy rosszul teszi a dolgát. Lehet, hogy magáról a termékről kell másképp gondolkodnunk ezután - hiszen amikor azt mondjuk, "kell egy csapat!", nemcsak egy futballcsapatról, hanem egy közösségről is beszélünk.

Kötve hiszem, hogy Beckham vagy a Manchester United-Milan-mérkőzés közönsége ezen filozofált volna. A Manchesterben nevelkedett világsztár is azzal hárította el a kérdéseket, hogy ő a sállal csak a klub iránti rajongását akarta kifejezni, az üzlet nem rá tartozik. De az angol sajtó és a szurkolók milliói egyként a Glazer család távozását követelők melletti kiállásként értelmezték a tettet. (Sőt, ezt tette a meccset közvetítő stáb is, amely többször adásba adta a szurkolói demonstráció feliratát: "Love United, Hate Glazer".)

Újra kell-e mindezek alapján értékelnünk a (futball)kapitalizmust? Netán új sportgazdasági korszak köszöntött ránk? Nem hiszem. A sportüzlet mindig is hibákkal működött, amit a szereplők jól-rosszul korrigálni próbálnak. Szerencsés esetben a piac önszabályozó mechanizmusai teszik ezt meg, esetleg a közösségi szabályozás eszközei segítenek: rossz esetben nem piackonform kormányzati beavatkozás történik. De a dolog alapvetően működik. A helyzetet menteni akaró, a szurkolók támogatását élvező, de a Glazer család egyértelmű elutasításába ütköző új befektetői kör, a "Vörös Lovagok" sem akarnak mást, csak tulajdonosváltást és szabadon vásárolható részvényeket.

Én meg napok óta azt bújom az interneten, hol lehet ilyen beckhames zöld-sárga sálat venni. Lehet, hogy ez az egész felfordulás is csak része a biznisznek?

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.