Forrongó Irán - Új szél

  • Ablaka Gergely
  • 2010. január 7.

Külpol

A júniusi elnökválasztás után fél évvel az ultrakonzervatív kormányzat továbbra sem találja a válság kulcsát, nukleáris engedetlensége miatt pedig újabb gazdasági szankciók sújthatják az országot. Eközben alig van a jelenkor világpolitikájának olyan aspektusa - az amerikai-orosz meg az amerikai-kínai viszonytól a gáz világpiacán át Irak és a Közel-Kelet stabilitásáig -, amit ne érintene Irán esetleges demokratizálódása. De valóban összeroppanhat-e a "forradalmi vezetés"?

Decemberben előbb a "diákok napján" tartottak nagy demonstrációkat, majd a jelenlegi vezetés legfőbb vallási kritikusának, Hosszein Ali Montazeri nagyajatollahnak a halálát követően bontakoztak ki tiltakozó megmozdulások, amelyek a síiták legszentebb ünnepén, az Asúra napján érték el tetőpontjukat. Véres összecsapások zajlottak tüntetők és rendfenntartók között, s bár a vezetésnek ismét sikerült úrrá lennie a zavargásokon, az események fordulópontot jósolnak.

Belül

Az ellenzéki zöld mozgalom a sorozatos letartóztatások, bebörtönzések, koncepciós perek és erőszakos túlkapások ellenére is él és virul. Sőt éppen a represszió kovácsolta egységbe és hozta fel őket, s a legfelsőbb tiltással és a megfélemlítéssel dacolva százezres nagyságrendben vonultak az utcákra. A tiltakozás ezer formát öltött. Az emberek rendszerellenes szlogeneket írnak a bankjegyekre, képeket és karikatúrákat küldözgetnek a "nép ellenségei" aláírással, az utcákat elárasztják a politikai falfirkák, Muszavi-plakátok jelennek meg időről időre. A tiltakozás rengeteg kreatív energiát mozdít meg; nincs ma a világon ehhez foghatóan ötletes és vibráló kampány. Megváltozott a "zöldek" összetételéről alkotott kép is: amíg júniusban sokan vélekedtek úgy, hogy csak az észak-teheráni modern elitcsaládok gyermekei lázonganak, mára kétség sem fér hozzá, hogy széles társadalmi mozgalom bontakozott ki. Decemberben már a konzervatív városok is - Mashad, Arak, Ardabil - megmoccantak, a zöld mozgalom pedig valódi ernyőszervezetté nőtt.

Az ellenzék radikalizálódását jól mutatja, hogy a tüntetők már nem csupán az ellopott választást követelik vissza, hanem alapvető változást akarnak az ország hatalmi rendszerében. A tüntetők egyre gyakrabban a legfőbb vezető, Ali Khamenei képmását égetik, ami súlyos inzultusnak számít; s ezúttal felvették a kesztyűt, és visszacsaptak a rendfenntartóknak - Teheránban rendőrautókat és őrsöket támadtak meg. Ráadásul a vallási ünnepen alkalmazott erőszakot követően (rendőrségi furgonok tüntetőket gázoltak halálra) már az erkölcsi előny is az övék. Akadtak gárdisták, akik a tűzparancs ellenére haboztak a tömegbe lőni, s egyes képsorok a rendfenntartó erők dezertálását is megörökítették.

Kívül

Mindeközben az ultrakonzervatív rezsimet kívülről is mind nagyobb nyomás éri. Az Egyesült Államok vezetésével a nagyhatalmak újabb szankciócsomagot kívánnak életbe léptetni az iszlám köztársasággal szemben - ez lenne a negyedik, ami a benzinbehozatalt és nemzetközi pénzügyi tranzakcióit kívánja korlátozni. A Teherán nukleáris ambícióival szembeni három lehetséges politika - elfogadás, konfrontálódás, szankcionálás - közül a nagyhatalmak számára még mindig a harmadik tűnik a járható útnak, hiszen egy háborúnak beláthatatlan következményei lennének a régióban. A szankciók politikája akár sikeres is lehetne, ha kicsiny és a külvilágtól erősen függő országot sújtana. Csakhogy Irán nem ilyen: stratégiai fekvésének és ásványi kincseinek köszönhetően különösen fontos a nemzetközi politikában. Oroszországgal egyfajta stratégiai partnerség ("Amerika-ellenesség") köti össze. Moszkvának pedig nem áll érdekében, s ezért esze ágában sincs, hogy az amerikaiak Irán-problémáját megoldja. Kínát az ország kőolaj- és földgáztartalékai hozzák lázba, s éppen ezért nem is várható, hogy Peking megszavazza az Irán elleni olajipari szankciókat. Ráadásul Nyugaton sincs meg a kellő egység és eltökéltség. Nukleáris ügyekben Irán emiatt igen határozottnak tűnik, nem is olyan régen tíz újabb atomreaktor építésének tervéről nyilatkozott a vezetés, a napokban ismét a tárgyalások abbahagyásával és az önálló fűtőanyagkör kiépítésével fenyegetett.

Ám a kormányzat harciassága talán csak a gyengeségét leplezi. Otthoni legitimációs problémái miatt a teheráni vezetésnek nagy szüksége lenne a külpolitikai sikerre, hogy megmaradt támogatói körében megőrizze pozícióját. Ám a helyzet nem sok jóval kecsegtet. Idővel talán Moszkva és Peking is elgondolkodik, vajon érdemes-e hosszú távú iráni érdekeit a jelen kormányzat túlzott támogatásával kockára tenni. Ha a szankciókból mégis lesz valami, aligha juthat a rezsim modern technológiákhoz, viszont kénytelen lesz a szociális juttatások rendszerét megnyirbálni, ami akár a populista politika társadalmi támogatottságának megingásához is vezethet. A teheráni vezetés most paradox módon azoktól a nyugati országoktól függ, amelyeket korábban a rendszerellenes tiltakozások támogatásával vádolt.

Kívül, belül

A Khamenei-Ahmadinezsád párosnak szűkül a mozgástere: a visszakozás könnyen a rendszer összeomlását, a túlzott erőszak a társadalmi engedetlenség fokozódását eredményezheti. A vallási ünnepen bevetett erőszak aktivizálhatja a mérsékeltebb vallási köröket, a szankciók kellemetlen hatásai pedig könnyen mozgásba lendíthetik a társadalom eddig passzív rétegeit is. Ahmadinezsád radikalizmusa eddig is sokakat eltávolított a konzervatív tábortól, és a június óta zajló események is felerősítették a forradalmi eliten belüli törésvonalakat. A forradalmi gárdisták dezertálását látva pedig kérdéses, hogy vajon a rendfenntartó erők mennyire egységesek és lojálisak a legfelsőbb vezetés iránt. A vezetésen belül most egy piciny klikk látszik elkülönülni, amely nem csupán az iráni társadalomnak, hanem a forradalmi elitnek is csak egy keskeny szeletét képviseli.

Ha ők nem lépnek most egy lépést hátrébb, vagy nem hoznak gyökeres reformokat, a növekvő társadalmi elégedetlenség és állampolgári aktivitás komoly összecsapásokat eredményezhet. S ki tudja, talán véget vethet az iszlám köztársaság rendszerének is.

A soron következő évfordulón - február 11-én a forradalom 31 évvel ezelőtti győzelmére emlékeznek - az ellenzék ismételten az utcákra vonul majd. De vajon lesz-e ebből valós polgári engedetlenségi mozgalom - egyfajta "perzsa intifáda"? A mindennapok tiltakozási formáit és a normalitást megkérdőjelező kampány sikerét látva akár bizakodhatunk is. Könnyen meglehet, hogy akárcsak három évtizede, Iránból most is új szél fúj. A társadalmi aktivitás, amely a szabadságjogokat, így a szólás szabadságát, a politikai jogokat, a szavazás jogát követeli, ragadós lehet más közel-keleti országokban is, ahol mind a mai napig autokratikus rendszerek működnek.

Neked ajánljuk

Gázlángolj még, baby!

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

Egy fiktív háború leletei

A fiatal szobrászművész kiállításán fél tucat munka látható, amelyek több szállal kapcsolódnak korábbi alkotásaihoz. Saját bevallása szerint munkamódszerének sarokpontja, hogy a kész mű kétértelmű és nyitott, humoros és egyben ironikus is legyen, valamint reflektáljon társadalmi kérdésekre is. 

Béketurné

„A lehető leghatározottabban szólalunk fel az ártatlan polgári lakosság ellen elkövetett háborús bűnök kivizsgálása érdekében. Egyetlen elkövetett bűncselekmény sem maradhat büntetlenül” – mondta Novák Katalin New Yorkban, az ENSZ-közgyűlésen, hozzátéve, hogy jelenleg Magyarország történetének legnagyobb humanitárius akciója zajlik.